Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

1*0. érsságíB filé- 181)6. ápWlls Bán, csütörtökén* Rí sotn szerint napról-napra nyer fontosságban és actualitásban, melyről mindenki tudja, hogy a jelenlegi általános politikai constellatiokban nagy szerepet játszik, és melyről való felfogásomat ennélfogva, ha nem is először, de talán az eddigieknél terjedelmesebben is kell a ház előtt indokolnom. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés a magyar katonai oktatásnak kérdése. (Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad ezen kérdés történelmi előzményeivel foglalkoznom. A t. képviselőház bizonyára tudja, de nem lesz felesleges a t. képviselő uraknak emlékezetébe visszaidézni, hogy a katonai ügyekkel és nevezetesen a katonasággal szemben támasztható nemzeti igényekkel az 1848 előtti törvényhozás ismételten foglalkozott. Az 1792 : IX.. az 1807 : I., az 1830 : VII., az 1840 : II. törvényezikkek, hogy egyebekről ne szóljak, mert vannak más törvények is, melyek e tárgygyal foglalkoznak, azt rendelik, hogy a magyarországi és határőrvidéki ezredeknél magyar születésű és a magyar nyelvben jártas tisztek alkalmaztassanak. Fel fogom olvasni az 1840 : II. törvényczikk ide vonatkozó rendelkezését, mely nem egyéb, mint szóról-szóra ismétlése az általam idézett korábbi törvényeknek, s azért olvasom fel az 1840-ik évit, mert ez már magyar hiteles szövegben is lett felvéve törvénytárunkba. (Halljuk! Halljuk!) Ez a 12. §. így szól (olvassa): »Mivel pedig a katonáskodásra legfőbb ösztönül az szolgálna, ha a katonai erényeket érdemlett előléptetések és jutalmak minél előbb követnék, í'» Felsége az 18B0 : VII. tez. í. §. 12. pontjában tett kegyelmes Ígérete szerint az a részben fennálló törvények, jelesen az 1872 : IX. és az 1807 : I. tcz. rendeletének szoros betöltésével, szivén fogja viselni azt. hogy a magyar sor és véghelyi ezredekben tisztek, következésképen tábornagyok és stabálisok is, született magyarok legyenek, a katonai kitűnőbb érdemeket pedig nemesi czímerlevelekkel, udvari telkekre s apróbb részekre osztandó jószágok adományaival fogja a törvények élteimében jutalmazni.« Minket Itt ezen törvénynek csupán az a rendelkezése érdekel, a mely szerint a magyar sor- és véghelyi ezredekben a tisztek, kövétke zéskép a tábornagy és stabálisok is magyarok legyenek. Ezen törvények, a mennyire én tudom, még ma is érvényben vannak. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Azok nincsenek abrogálva. Azok fejedelmi igvret alakjában nyertek beczikkelyezést. Horánszky Nándor: 1867-ben. Gr. Apponyi Albert: N?m csupán akkor. Valamennyi idézett törvény ezt az intézkedést a törvény erején kivűl még a fejedelmi ígéretnek sanctiójával is látja el. Tehát ezen törvények végrehajtásáról gondoskodni kell. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És ha azt látjuk, hogy ezen ' törvények végrehajtásának akadályai fenforognak, a törvényhozásnak és a kormánynak kötelessége ezen akadályok elhárításáról gondoskodni. (Élénk helyeslés bal felől.) Gondoskodni annak lehetőségéről, hogy a magyar ezredek, és a magyar hadsereg, mely kifejezés az 1867 : XII. tcz.-be nem tollhibából, hanem szándékosan vétetett fel, a legmagasabb fokozatban, is magyar születésű vezetőkkel Iá tassék el. Hát, t. képviselőház, ha egyéb indok nem volna, mint ez, ez magában véve indokolná a magyar katonai nevelés, a magyar katonai oktatás létesítésének szükségességét. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Mert a dolog természete szerint, és a tapasztalás is azt igazolja, hogy ezen törvényes és fejedelmi igéret által megerősített követelésnek teljesítése egyebek közt, — mert nem akarom tagadni, hogy egyéb akadályok is vannak, — abba a nehézségbe is ütközik, hogy a magyar honpolgárokra nézve, a magyar alapnevelésben részesült ifjakra nézve kétségtelenül a magasabb, de ínég a kezdetlegesebb tiszti kiképzés elnyerése is igen nehézzé van téve. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De, t. ház, ennek a kérdésnek a fontossága nem csupán a meghozott törvények követelményén alapszik; alapszik messzeható nemzeti, katonai és közjogi szempontokon. (Halljuk! Halljuk !) Kezdem a nemzeti szemponton. Többször volt már szó ezen ház falai közt, és ezen ház falain kivűl a nemzeti politikának definitiojáról. Megkisérlették ezt a ház különböző oldalairól több-kevesebb szerencsével, és minden definitio, melyet hallottunk, valami igazságot tartalmaz. Mert hisz ez a fogalom: »nemzeti politika«, oly tág, oly nagy s oly sok részletet magába záró fogalom, hogy akárki elmondhat arról oly dolgokat, melyek a nemzeti politika összeségének valamely részletét, sőt sok részletét magában foglalják, és ennek folytán valami igazságot is tartalmaznak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De mégis, t. ház, mi az, a mi, az én felfogásom szerint, a nemzeti politikának megadja a typust? (Halljuk! Halljuk!) Milyennek kell annak a politikának lenni, mely magát nemzeti politikának nevezi? Ez a dolog természetéből igen világos. (Halljuk! a baloldalon) A nemzeti élet egy org.mikus egész. Csak az a politika kielégítő, mely ennek a nemzeti életnek minden részletét áthatja, (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) csak az a. nemzeti politika. (Igaz! Úgy van! a bal- éz szélsőbalon.) De az a tevékenység, a mely a nemzeti életűek egyes részleteivel, a nemzeti organisIBUB egyes nyilvánulásaival foglalkozik, a