Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

28 190. országos Blés Í8M. április 6-An, estttírtBkS*. zötttlnk az, hogy mi a honvédségben egy par excellence nemzeti haderőt kívántunk megteremteni, a honvédelmi minister úr pedig azt mindig a közös hadsereg egy czafrangjának, tartozékának, kiegészítő részének kívánta tekinteni; (Igaz! Úgy vem! a szélsőbalon.) minden különbséget, a mi a honvédség és közös hadsereg jellege ég szelleme közt volt, mondhatnám, tüzetesen eltüntetett. (Úgy van! bal felöl) Ezért tartom én a minister úr működését a honvédségszellemére és lelkületére nézve károsnak. Természetesen első sorban értem ezt a honvéd tisztikarra nézve. Ha szemügyre veszem, hogy mi volt a honvéd tisztikarnak nemzeties felfogása, érzülete és szelleme húsz esztendővel ezelőtt, és mi ma, abban igen nagy különbséget fedezek fel. Ezelőtt húsz évvel a honvéd tisztikarnak egy része 1848-ban kinevezett és szol gált honvédtisztekből állt, a kiknek hazafiasságához és nemzeties lelkületéhez kétség nem fért. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Hát a fegyelmezettség? Lits Gyula: A fegyelmezettség tekintetében van valami igaza a t. minister árnak; de erre nézve is azt mondhatom, hogy nagyon sokszor itt is igazságtalanul és méltánytalanul jártak el. Állt továbbá a honvédtisztikar abban az időben azokból az iíjakból, a kik magából a honvédségből küzdöttek fel magukat a tiszti rangra. Gondolom, ezeknek haz.ifiasságához, és nemzeties lelkületéhez is alig fér kétség. Állt végre a honvédtisztikar azokból a tisztekből, a kik részben a közös hadseregből helyeztettek át a honvédségbe. Ezeknek hazafiassága iránt sincs kétség, mert legnagyobb részt ezeket a tiszteket őszinte magyar érzület, hazafias szellem és a honvédség iránti lelkesültség hozta át a honvédség kötelékébe. De nem úgy van az ma. Ma azt látjuk, hogy a t. honvédelmi minister úr a honvédséget mintegy megspékeli a közös hadseregből áthozott tisztekkel. Ma már nemcsak alantas tiszteket hoztak át a közös hadseregből, hanem törzstiszteket is, a kik a közös hadseregben beléjük oltott szellemet ültetik át a honvédségbe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tóth Ernő t. képviselőtársam azt mondta tegnap, hogy a t. minister úr öntudatlanul germanizál. Én tovább megyek, és határozottan kijelentem, hogy meggyőződésem szerint a t. minister úr öntudatosan te?zi ezt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha megfigyelem a t. minister úrnak lánczolatos intézkedéseit évek bosszú során át, arra a szomorú tapasztalatra kell jutnom, hogy a t. minister úr minden ügybuzgalma, erélyessége és igyekezete mellett az első és legfőbb, a mi nála ebben a kérdésben dominál, az, hogy a közös hadseregben dívó szelleminek egy niveaura akarja emelni a honvédség szellemét. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A sok közt csak egyet említek meg. (Halljuk! Halljuk!) Itt van például az az intézkedés, a mi a múlt évben, vagy két évvel ezelőtt történt, hogy a honvédelmi minister törzstiszteket, ezredeseket helyez át szolgálattételre a közös hadseregbe. A t. minister úr azt mondta, hogy ez azéit történik, hogy ott tanuljanak. Nem tudom, vájjon fognak-e tanulni, vagy tanúihatni k-e valamit ezek a honvédtörzstisztek a közös had seregben; de ha oda áthelyezik őket, mi ennek a természetes következménye? Ott megkövetelik, hogy beszívják magukba az ott uralkodó fel fogást és szellemet, és ha utóbb a honvédséghez ismét visszajönnek, igen természetes, hogy azt a magukba szívott szellemet a honvédségben meghonosítani iparkodnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van a Ludovica akadémiában a német nyelvű tanfolyam kérdése; és igen sajátságos az, hogy ebben a tekintetben nagy különbség van köztünk és a t. honvédelmi minister úr közt. A t. minister úr, úgy látszik, szándékosan félreértett és félre akar érteni bennünket ebben a kérdésben; azt akarja mindenképen feltüntetni, hogy mi a Ludovica akadémiából a német nyelv tanulását akarjuk kiküszöbölni. Ka épenséggei nincsen szándékunkban. Mi készséggel elismerjük azt, hogy igenis a honvédtiszteknek szükségük van a német nyelv tudására annyira, a mennyire azt a szolgálat és a közös hadsereggel való együttműködés érdeke megkívánja. Mi sohasem kívántuk azt, hogy a német nyelv ne taníttas-íék a Ludovica akadémiában. Ha szükségesnek látja a t. minister úr, ám tessék a német nyelvű tanórákat szaporítani, a német nyelvű társalgási időt meghosszabbítani, mi nem fogjuk ezt kifogásolni, mert tudjak, hogy erre szükség van a honvédségben, és szívesen fogadjuk azt, ha a t. minister úr oda fog hatni, hogy a honvéd-tisztek a német nyelvet tökélesen megtanulják; de nem fogadjuk el azt,hogy a törzstiszti tanfolyamot német nyelven tanulják az illetők, mert a tudomány mindig tudomány marad, bármilyen nyelven adják is azt elő, és igen jól mondta tegnap Tóth Ernő t. képviselőtársam, hogy annak a két-három törzstisztnek a kedvéért, » kik felmennek az úgynevezett Kriégsschulóba, a hadi iskolába, nem látjuk sem szükbégesnek, sem czélszertinek, s nem tartjuk megengedhetőnek, hogy az egész törzstiszti tanfolyamon német nyelvű előadás legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha ezt szükségesnek tartja a t. minister úr, úgy ezt nem rendeletekkel lehet elintézni, hanem tessék a törvényhozás elé jönni és tör-