Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-189

18** orsiágos fllés 189S. április 8-én, sserdán. J 7 kormány az is, hogy egyes helyeket felosztott és félfizetéses helyeket bocsátott rendelkezésre, hogy mentől több jelentkezőt elégíthessen ki; de akkor nem értem, hogyha egyrészről így járnak el, miért járnak el másrészről úgy, hogy azt lehetne mondani, százával helyezik át a magyar tiszteket a közös hadseregből a honvédséghez, mikor oly könnyű és egyszerű volna a Ludovica-akadémiában foganatosított intézkedésekkel elérni azt, hogy a honvégségben szükségelt tisztpótlás egészen normális úton, a Ludovica-akadémiában a honvédség szellemében nevelt tisztek által fedeztessék. Azonkívül, t. ház, kifogásolnom kell a magyar honvédségnél azt is, a mire már szintén volt alkalmam a honvédelmi minister urat figyelmeztetni, hogy a bánásmód, a mely a honvédségnél a tisztekkel szemben sok helyen dívik, nem helyes. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Kem akarok részletekbe bocsátkozni, csak azt jegyzem meg, hogy legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy vannak oly vidékek és csapatok, a hol igazán nem oly módon bánnak a honvéd tisztekkel, mint kellene. Lehet talán az egyes elöljárókat azzal menteni, hogy roppant nagy az a munka, a melyet a honvédségnél végeznek, hogy a felelősség roppant nagy, s hogy a tisztek el vannak csigázva, idegesekké lesznek, de hisz az alantas tisztek is ép ágy el vannak csigázva. Nem akarok e kényes kérdéssel a nyilvánosság előtt részletesebben foglalkozni, de bátor vagvok azt a t. minister úrnak figyelmébe ajánlani. O talán meg fogja találni az útját annak, hogy magát a dologról jobban informáltassa. Másrészt figyelmeztetni akarnám a t. minister urat a nyugdíjak roppant növekedésére, a honvédelmi költségvetésben. (Halljuk!) Ez két dologra v zethető vissza; vagy nagyon önkényesen járnak el a lyugdíjazásokná?, — nem tudom így van-e. de ilyesmi már máshol is történt, — s a ki kissé kellemetlen, azt egyszerűen nyugdíjba küldik, vagy oly roppant nagy a tisztikarnak elhasználása a honvédségnél, mint a minő egyetlen hadseregnéi sem. Bátor leszek néhány adatot a t. ház elé terjeszteni. Előre is kijelentem, hogy midőn e téren összehasonlítás történik a közös hadsereggel, tudom, liogy tekintettel kell lennünk arra, hogy a honvédség fiatalabb intézmény, és így az első években a nyugdíjazások emelkedésének gyorsabbnak kell lennie, mint egy oly intézménynél, a mely már teljesen meg van állapodva; de az mégis feltűnő, hogy míg 1884-ben nyugdíjak czímén 274 ezer forint volt beállítva, 1893-ben ezen összeg 632 ezer forinttal szerepel. E szerint a gyarapodás ezen 9 év alatt l30°/o, a mi roppant magas, és feltűnő, különösen, ha évenkint nézi az ember I KÍPVU. NAPLÓ. 1892—97. XI KÖTET. az emelkedést, hogy míg 1890-ben 479 ezer forintot tesz ki ezen összeg, 1891-ben 471 ezer, tehát nyolcz ezer forinttal apidt, 1891-ről 1892-re 86 ezer forinttal, 1892 —1893-ra pedig 75 ezer forinttal emelkedtek a nyugdíjak. így tehát az utolsó két esztendőben a nyugdíjazások száma 64°/o-val növekedett, míg a közös hadseregnél az utolsó három esztendőben teljesen constans maradt. 1884—1893-ig a nyugdíjazások száma a közös hadseregnél csak Sióval emelkedett, nem egészen egy millió forinttal, míg a m. kir. honvédségnél, mint már mondtam 130°/o-val. Ennek okait megállapítani, t. képviselőház, a távol állónak nagyon nehéz, és nem is tudom, melyik alternatívát vegyem: azt-e, hogy önkényesen járnak el ezen nyugdíjazásoknál, vagy azt, hogy a honvédségnél a tisztikarban a matériáié elhasználása roppant nagy. És az utóbbi alternatívát elfogadva nem is csodálkoznám rajta, mert hisz tudjuk, hogy bámulatra méltó, hogy a honvédségnél, kiváltképen a lovasságnál miként bírják teljesíteni azt a szolgálatot, a melyet tőlük követelnek, és azért helyeslem az indokolásban felemlített, jövőre czélbavett külön fé'e intézkedéseknek azon pontját, hol az ujonczok begyakorlását egy turnusba fogják tenni a honvédlovasságnál, mert, a két turnus az, a mi főkép fárasztóvá tette a honvédlovassági szolgálatot, úgy, hogy hallottam olyanoktól, kik a közös hadseregből mentek át a honvédséghez, hogy össze se lehet hasonlítani azt a szolgalatot, melyet a honvédségnél kell teljesíteniök, azzal, a melyet a közös hadseregben kel ett telj esiteniök. Pedig hozzáteszem, hogy a közös kedseregben is a lovasság meglehetősen el van foglalva. A mint t. ház, mondottam, elsősorban a legfontossabbnak találom ma a honvédség igényeit illetőleg, hogy megszűnjenek az áthelyezések a közös hadseregből a honvédséghez, s e tekintetben bátor is leszek egy határozati javaslatot a t. ház elé terjeszteni. De ezzel összeköttetésben tartom azt, hogy a Ludovica akadémiában kellő számú növendék neveltessék, hogy a honvédségnél szükséges pótlásokat eszközölni bírjuk, és másrészt, hogy ne csak a közös hadseregtől át ne vegyük a tiszteket a honvédséghez, hanem azonkívül tegyünk meg mindent, hogy a magasabb képzettségű tisztek számát a haeseregben emeljük. És erre nézve, — a mivel nem akarok különben a harmadik akadémia íellálításának praejudicalni, — megint csak arra kell visszatérnem, a mit évek előtt kifejtettem, hogy nézetem szerint, ha költségek nélkül akarnók ezen czéit elérni, leghelyesebb volna azt a 120 alapítványi helyet, a melyet az 1882: XXV. tcz. értelmében a közös hadsereg nevelő-intézeteiben fentartunk, egyszerűen bei szüntetni, és ennek költségeit, amelyek eddig a tör9