Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-189

14 lift. »f«*Agv* •!*»' IftÜS. stsrlüs 8-é«, sierléi. fogadni méltóztassék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kijelentem, hogy pártunk nevében a költségvetést elfogadom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat, (Halljuk! Halljuk!) Hentaíler Lajos jegyző (olvassa) határozati javaslat. Fe tdják Tóth Ernő és társai. Mintán az újabb időkben számo* oly tünet mutatkozik, mely szomorúan bizonyítja, hogy a honvédségi intézmény jelen vezetése alatt fokozatosan kivetkőztettetik nemzeti jellegéből; és tekintve, hogy a honvédelmi minister legújabban a honvédség legfontosabb intézetében, a Ludovica akadémiában több tantárgynak idegen nyelven való előadását rendelte el: mondja ki a képviselőház, hogy a honvédelmi minister eljárását rosszalja, és egyúttal utasítja kormányt, miszerint intézkedjék, hogy a honvédelmi intézmény minden legkisebb m-zle tében állami és nemzeti rendeltetésének teljesen megfeleljen.* (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Wittmann János! Wittmann János: T. ház! Csak nagyon rövid időre kérem becses figyelmüket, és ebire is bocsánatot kérek, ha talán nem kizárólag a költségvetéssel fogok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert épen csak egy speciális körülményre akarom a t honvédelmi minister úr becses figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk! hal felől.) Teszem pedig ezt v.z általános vitánál azért, mert talán a részletes tárgyalásnál nem fogok jelen lehetni a házban. Halljuk! Halljuk!) Ha tekintjük állami költségvetésünket, azt tapasztaljuk, hogy majdnem 400 millióra rúgó kiadásunknak igen jelentékeny részét, mintegy 50 milliót, hadseregünk és véderőnk fentartása veszi igénybe. Ez a nemzetnek valóban nagy áldozatába kertí!, a minek, — félek, — igen súlyos következménye lehet, mert ha kutatjuk, hogy ezen roppant terhet kiknek keli viselniök, azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez az áldozat legnagyobbrészt a földmívelő osztályra nehezedik. (Úgy van! Úgy van ! bál felől.) Ennélfogva nemcsak ennél a tekerné], hanem minden teheruél nem lehet egészen ignorálni a közgazdasági érdekeket, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) hiszen mi föld mívelő állam vagyunk, és országunk alapját, és nemzetünk létkérdését a földmívelés képezi. Már a múlt alkalommal volt szerencsém a t. honvédelmi minister úrnak emlékezetébe hozni, hogy mily nagy munkaerő hiány mutatkozik közgazdaságunkban épen aratás idejekor. Ha a fdldmírelő elvégzi földjeinek őszi megmunkálását, és ha egész éven át töprenkedve nagy aggodalommal várva annak gyümölcseit, agondvfaeléí egy kis jó terméssel áldja meg munkálkodását : akkor minden jóravaló ügyes gazdinak azon kell lennie, és azon is van, hogy termését összetakaríthass i és egybegytíjthesse. Teszi ezt egyrészt az elemi csapások kikerülése végett, másrészt termésének qualitása érdeké ben. De nálunk Magyarországon ilyenkor a munkaerőnek óriási hiánya tapasztalható. Nem a magam eszméjét és nem is új dolgot mondok, de talán tudnék a t. minister úrnak egy módot ajánlani, a melylyel ezen a bajon valamiképei) segíteni lehetne. (Halljuk! Halljuk! bal felől) A legczélszerübl) volna ene a hadseregben activ működő katonaságot aratás idején 1—2—-3 hétre hazabocsátani e;:e,. munkák elvégzésére. Nagyon jól tudom, hogy ezt általában elvileg kimondani s határozatilag elfogadni nem lehet, mert Magyarországnak és a monarchiának némely vidékein, különösen az északi vidékeken, hol az aratást augusztusban vagy szeptemberben kezdik, ez j meg nem engedhető. De az Alföldön, Dél | Magyarországon s a Bácskában, a hol már I június vége felé s Julius elején az aratás meg! kezdődik, a mikor még két hónap van a hadgyakorlatok megkezdéséig, ezt a nélkííi, hogy a hadsereg kiképzése bármi tekintetben is szenvedne, minden akadály néíkű! meg lehetne teuui. Tudom, hogy ezt másodrendű kisebb kérdésnek tartják, de a gyakorlati életben látjuk, hogy mindjobban mutatkozik a munkaerő hiány. Megengedem, hogy talán a nagyobb gazda, a ki az ország különböző vidékeiről elláthatja magát munkaerővel, nem érzi ezen hiányt, de a szegényebb sorsuakon, a kiknek a Ioe.ilís viszonyok nál fogva úgy is kevés a munkaerejük, nagyon segítene, ha a minister úr ez iránt meg tenné a kellő lépéseket. Én részemről semmi akadályt sem látok e tekintben fenforogni, s kérem a t. minister urat, — mert indítványt nem akarok tenni, és bízom a t. minister úr nemes jóindulatában, — hogy szíveskedjék a kérdést magáévá tenni, és ha lehetséges, számítva a localis viszonyokkal, odahatni, hogy a népnek ezen, szerintem indokolt kérése, meghallgattassák. Ráfér arra a szegény népre, a mely annyiféle teherrel küzd, hogy ekképen segítsünk rajta, (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor e tételnél elmondani. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Bolgár Ferencz Polgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. előadó úr a honvédelmi költségvetés számtételeirő! beszélve, nagy megelégedéssel emelte ki, hogy összehasonlítva a jelenlegi költségvetést az 1892-re megszabott összegekkel, (

a költségvetés csökkenését lehet eonstatálni. Es ez így is vau, mert ha összevetjük úgy a rendes, mini a rendkívüli szükségletet, és szembeállítjuk az 1893-iki előirányzatot azokkal a költségekkel, melyek 1892-ben sza-