Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-196

196. omágos ftléi 1S98. Április 13-ü", eafltSi titkon. ISI ismételten és fokozatosan nagyobb összeget szavazott meg a 48-as honvédeknek. Gondolom először 40.000 frtot, 8 most felmentünk 300.000 forintra. Kováts József t. képviselőtársunk egy indítványt terjesztett elő, hogy ezen összeg felemeltessék. Ez ellen többrendbeli indokokat hoztak fel; felhozott a t. pénzügyminister úr is. T. barátom gr. Apponyi Albert azt az indítvány terjesztette elő, hogy a felemelési indítványt véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak kiadassék. Én azt hiszem, ez oly indítvány, mely elől elzárkózni nem lehet, melyet el kell fogadni. Azt mondta a t. ministerelnök úr, hogy ezen indítvány volt már a pénzügyi bizottság előtt és az azt behatóan tárgyalta. Nem kételkedem benne, de azok az indokok mi előttünk nem ismeretesek; mi nem tudjuk, hogy minő indok alapján vetette vissza azt a pénzügyi bizottság, és az hiszem, ezeknek az indokoknak mi vagyunk a bírái. (Helyeslés a bal- és szélső halóiddon.) Nem is látom át, hogy micsoda szerencsétlenség származnék ebből, hogyha ezt az indítványt a pénzügyi bizottság tárgyalja. Hogyha a pénzügyi bizottság nyomós indo kokat fog felhozni, nem szenved kétséget, hogy a képviselőház el fogja azokat fogadni és viszsza fogja utasítani t. barátom indítványát; ha pedig a pénzügyi bizottság indokai nem állanak meg, akkor a ministerelnök űr sem fogjs; kívánhatni azt, hogy mi igazságtalanul és méltánytalanul járjunk el. Ennek következtében én is hozzája: úlok t. barátom gr. Apponyi Albert indítványához, hogy Kováts József indítványa véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak ki.idassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: K ováts József! Kováts József: T. ház! Hogy a pénzügyi bizottságban, mint legalkalmasabb helyen a számítás megtétethessék, és hogy az én határozati javaslatom — mintegy anticipálva a pénzügyi bizottság működését — már most döntés tárgyává ne tétessék; nagyon természetesen hozzájárulok gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam azon indítványához, hogy határozati javaslatom előzetesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hentaller Lajos jegyző: Helfy Ignácz! Hegedüs Sándor: T. ház! Elnök: Helfy Ignácz képviselő úr volt felírva, őt illeti a szó; azonban átadhatja azt a t. képviselő urnak. Helfy Ignácz: T. ház! Én magam is osztozom a t. ministerelnök úrnak azon felfogásában, hogy a mennyire kötelességünk egyfelől a 48/49-iki honvédek sorsáról gondoskodni, mert azt törvény igéi te meg nekik, épen annyira vigyáznunk kell arra, hogy e téren visszaélés ne történjék, hogy olyan emberek, kik talán nem is éltek azon időben, a milyen esetről magamnak is volt alkalmam meggyőződni, ezen czímen akarjanak az államtól pénzt kicsikarni. De ha az igen t. ministerelnök úr egyetért velünk abban, hogy az igazi 1848/49-iki honvédekről csakugyan illő, hogy a törvényhozás megfelelő módon gondoskodjék: akkor alig zárkózhatik el azon kívánság elől, melyet Kováts József t. barátom határozati javaslata kifejez. Mindnyájan tudjuk, milyen segélyben részestílnek a szerencsétlen honvédek. Vannak olyanok, a kiknek kegydíja, meri nyugdíjnak azt nevezni nem lehet, naponkint krajezárokra redueálódik. 5 — 6 — 8 krajezárja van némelyiknek. A kinek 15 krajezárja van, az már gazdagságról beszélhet. Megvallom, hogy az ilyen kegyosztás majdnem rosszahb a semminél Ha már akarunk a honvédekért valamit tenni, akkor tegyünk olyasmit, a mi megnyugtatja lelkiismeretünket a tekintetben, hogy annyit nyújtunk azoknak a szegény embereknek, a mennyiből megélhetnek. De van egy más körülmény is, a mit bátor vagyok a t. pénzügyminister ár kegyes figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Hall-juk!) Én nagyon értem és méltánylom azt, hogy neki kötelessége az államkincstár érdekeit megóvni, és ügyelni arra, hogy a kitűzött czélokat és elért eredményeket bármily más szent czélok miatt ne veszélyeztessük ; de méltóztassék megfontolni, hogy abból, ha sokkal nagyobb összegről is volna szó, az államháztartásnak valami nagy megzavarása nem származhatnék. Itt vén emberekről van szó, és alig telik el egy-két hónap, hogy közülök egy el ne haljon. Rövid évekről van tehát szó. Ezen rövid időre bizony az ország meghozhatja ezt az áldozatot, a nélkül, hogy érzékenyen észre lehetne venni. Én tehát arra kérem a t ministerelnök urat, méltóztassék előzetesen belenyugodni abba az indítványba, a melyet gr. Apponyi Albert képviselő úr tett, és melyhez az imént Kováts József t. barátom is hozzájárult, hogy a határozati javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. Ott lesz alkalmunk azt minden oldalról megfontolni, és meglehet, hogy ezt az összeget fogjuk adni teljességében, meglehet, hogy egy középutat találunk, ezt megközelítvén, de semmiesetre se tegye azt a t. minister úr, hogy ezt az indítványt a pénzügyi bizottsághoz, a hol tanácskozhatunk és dönthetünk, ne utasíttassa. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! Oly indítványokkal szemben, melyek a dolgoknak megfelelő előkészítését czélozzák, a lehető legnagyobb előzékenységgel szoktam eljárni. De méltóztassék a jelen