Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-195

lí»6. orsaAgos illés imi. április 12-en, szerdáit. 17 3 szerint meg legyen akadályozva az, hogy a magyar honvédtisztek szegény gyermekei a magyar haza határain kívül nem nemzeti nevelésben részesüljenek. Ezt akarja az indítvány. A t. minister urak szóval mindig hirdetik a nemzeti eszméket, de tettükkel mindig feladják azt és visszautasítja azt a t. minister úr is. Én megvallom, hogy értem egy kissé ezt; de nem teszek neki ezért nyíltan szemrehányást, mert akkor nem becsülném a t. honvédelmi minister urat akkora mértékben, mint a minő mértékben becsülni megtanultam. Ezt a becsülést, legyen bár ő nekem bizonyos kérdésekben ellenfelem v;igy támogatóm, tőle megtagadni nem tudom. Becsülöm pedig őt azért, mert a t. honvédelmi minister űr, a ki körülbelül — nem szeretek az idővel dicsekedni, s ne is méltóztassék ezt indiscretionak venni -— de körülbelül 40 éve, vagy még hosszabb ideig szolgált a közös hadseregben, nem tagadhatja meg magát, s akár itt a piros bársonyszékben ül, akár a trón előtt az uralkodó körében, akár pedig magánkörben van, mindenütt kilátszik, kiérzik belőle azon katonatisztnek gondolkozása s felfogása, a ki a közös hadseregben szolgált, mert a t. minister úr hoszszú szolgálata alatt elsajátította a közös hadsereg felfogását, és nem tudja ezt megtagadni, mint minister sem. Ez annak az elismerésére tanít minket, hogy a t. minister úr sem itt, sem másutt nem mond olyant, a mi nem igaz, s a hogy gondolkozik, azt mondja el e házban. A ház a minister úrnak intentioja ellen védekezhetik, mert nyíltan, világosan megmondja, hogy miként gondolkozik; de azon intentiok ellen, a melyeket a hazafiság, nemzeti érdekek ezíme alatt hoznak be ide a házba, és a melyek ugyanazok, mint a t. minister úréi, s a melyeket esak akkor különböztethetünk meg, a mikor a t. minister úr őszinte és egyenes, aligha lehet valamit tenni, (Mozgás.) mert azon intentiokat, a melyekért a t. minister urat bizalmatlansággal fogadják itt az ellenzéken és az országban, igen csekély módosítással akarja keresztülvinni a kormány, csakhogy az már óvatosabb (Mozgás jobb felöl.) A kormány vörös-fehér zöld nemzeti színek devise alatt a szabadság, szabadelvfíség és más hasonló jelzők és értékkel nem biró szólamok alatt árulja ezeket az intentiokat, s ezektői nem lehet eléggé óvakodni; de az a jelzőzászló, a mely a t. minister úr előtt van, jelzi a közös hadseregnek egy kiváló katonáját. Mindenki tudja azt, akárhol van, akár sárgafekete zászlót teszünk eléje, akár vörös fehér zöldet, hogy az osztrák-magyar táborszernagy ott van, de arról a törekvésről, mely ezt a határozati javaslatot visszautasítja, bármilyen jelzőzászlót teszünk is reá, mindenki tudja, hogy az esak a sárga-fekete zászló alatti intentiokat kívánja érvényre emelni, és én ezért kérem a t. házat, ne méltóztassék ennél a kérdésnél arra tekinteni, hogy ez katonai érdekekkel van kapcsolatban, han m méltóztassanak meggondolni, hogy Magyarországot és Magyarországban a magyar nemzetet az itten lakó és békében élő nemzetiségeknél lejebb degradálni csakugyan nem szabad, s ha ezt tenni nem akarják, méltóztassanak a határozati javaslatot megszavazni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügy minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk.) Azt hiszem, hogy semmi szükség nem volt azokra, — engedjen meg a kifejezésért, — a nagy szavakra, melyekkel a t. képviselő úr kívánalmát itt kisérni méltóztatott, és ezért engedjen meg, hogy én azon kifakadására, melyekkel a kormányt illette, hogy nem tudom, milyen nemzeti színek alatt milyen intentiokat követ itt, s hogy mit mer megmondani s mit nem, hogy én ezekre ne reflectaljak. (Helyeslés jobb felöl.) Nem reflectálok pedig azé't, mert nem szeretnék a t. képviselő űr szavainak nagyobb súlyt tulajdonítani, mint a minőt fog annak tulajdonítani itt a házban és a nagy közvéleményben mindenki, a ki kellő mértékre tudja reducalni a felszólalást. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal szélső és baloldalon.) A mi magát a javaslatot illeti . . . Horváth Gyuía: Vadnay például pártolja! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Én is pártolom, sőt, ha jól méltóztatott meghallgatni a minister urat, láthatta volna, hogy ő neki sem volt ellene kifogása. A dolog lényege az, hogy tegyük lehetővé a honvédtisztek gyermekeinek, gondolom, leánygyermekekről vagy árvákról van szó, hogy ezek hazai intézetekben, alapítványi helyeken neveltessenek. Ez ellen kifogása senkinek sincsen, s tudtommal ma is vannak ilyen alapítványi helyek, sőt szíves készséggel hozzájárulok azon kívánalomhoz, hogy ezen alapítványok tehetségünkhöz ós a mutatkozó szükséghez képest szaporíttassanak. (Általános helyeslés.) De akkor, midőn ez iránti készségünket kifejezem, s ezt azon ígérettel pótlom, hogy e törekvést s e kívánalmat ilyen alapítványi helyek felvétele által már a legközelebbi budgetben documentalni is kívánom . , . Horváth Gyula: Egyéb nincs is az indítványban! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Igenis van benne kettő, a miért e határozati javaslat mellőzését kívánom. Először is az van benne, hogy >addig is, míg külön nevelőintézet állíttatik fel«. Engedjen meg a t. képviselő úr, de ez olyan eminens közoktatási kérdés, hogy itt mellesleg nem volna he-