Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-193
|0g Í9S, orssiésres ülés 185>8. áprilií lO-én, nétMn. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Én nem szoktam jósolni, nem vagyok csillagász, ÍI jóslást a képviselő úrra bízom, én nem értek hozzá. (Derültség a jobboldalon.) Hoitsy Pál: A múltra nézve mondtam, hogy 25 év óta mondják! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A múltra nézve tudom, mi történt, ho_:y a jövőben mi fog történni, ;izt nem tudom. Azt méltóztatott felhozni Ernuszt Kelemen és Ugron Gábor t. képviselő uraknak, hogy legalább a honvédség számára hozzunk be egy új katonai büntetőtörvénykönyvet. Bölcsen méltóztatnak tudni, főleg Ernuszt Kelemen í. képviselő úrnak, a ki maga is katona volt, hogy egy és ugyanazon véderőben különböző büntető eljárások és különböző büntetőtörvénykönyvek nem állhatnak fenn. (Felkiáltások bal felöl: Nem különböző!) De igenis különböző, ha azt méltóztatnak kívánni, hogy a honvédség számára más büntetőtörvénykönyv hozassák be. A?.t mondja a képviselő úr, hogy megcsorbítottuk az ország jogát, már azzal is, hogy a beszállásolási törvény megalkottatott; hogy a honvédelmi rendszer egészben és nagyjában összebonyolíttatott, a mennyiben a hadsereget, a honvédséget és népfölkelést egyöntetűen szerveztük, továbbá az által is, hogy a magyar katonai akadémiát nem akarjak akkép létrehozni, a mint ő contemplálja. A magyar katonai akadémia kérdésével bátor leszek foglalkozni akkor, a mikor gróf Apponyi Albert t. képviselő úr nemzeti követelményeinek minimumára fogok kiterjeszkedni. De miképen csorbítottuk az ország jogait? Hiszen az ország kijelentette régen, hogy az élelmezés és beszállásolás jogát fentartja magának. Tehát a beszállásolás jogát maga a törvényhozás, maga az ország rendezte, ebben tehát csorbításról szólni nem lehet, Ne initiáljon talán a kormány olyat, a mivel az ország jogait, fentartja? Vagy initiálhat egyáltalán mást? Legyenek meggyőződve uraim, hogyha, jogcsorbítás történt volna, nemcsak az ellenzék nem fogadta volna ezt el, — nem voltam jelen a tárgyaláson, — de a t. ház azon része (a jobboldalra mutat) sem. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy össze bonyolítottuk azzal a véderő-rendszert, hogy a hadsereget, a honvédséget és a népfelkelést rendszeresen fejlesztettük. Ernuszt Kelemen: Módosították! B, Fejérváry Géza honvédelmi minister: Legyen tehát, hogy módosítottuk. De kérdem, miben módosítottuk? Módosítottunk egyes kevésbbé fontos alárendelt dolgokat, a szolgálati időt stb., de a, lényeget mindig megtartottuk, és ebben az irányban folyton, még pedig öntudatosan és következetesen jártunk el. Nem haladásé, — teszem fel, — a népfelkelésről szóló törvény életbeléptetése? 18C8-ban hozatott meg a törvény, mely a népfelkelésről szól ; de nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, hogy ez a kérdés nyugodott 1886-ig. Akkor is>, emlékszem, igen keservesen szólaltak fel az ellenzék részéről az ellen. így pl. épen Ernuszt Kelemen t. barátom és Ugron Gábor t. képviselő úr, a ki tegnapelőtti beszédében megint ezt követelte, hogy fejlesztessék ki a népffdkelési rendszer, hogy keretek állíttassanak fel. Helyes, elfogadom, de chi va piano, va sano e va lontano. Ha a pénzügyi helyzet ezt megengedi, ne kételkedjék a t. képviselő úr, meg fogom tenni. De engedje meg azt a megjegyzést, hogy régebbi és mostani felszólalásában nem látok következetességet, mert régebben menydörgött az ellen, most pedig mellette szól. (Derültség jobb felől.) És legyen meggyőződve a t. ház, hogy én már ezerszer sajnáltam egy dolgot, (Halljuk! Bálijuk! a ssélsö baloldalon.) és ez az, a mivel akkor képes voltam a t. képviselő urakat megnyugtatni, hogy a népfelkelés! kötelezettség semmiféle zaklatással nem fog járni. Sajnálom, hogy akkor nem tartottam fenn eredeti álláspontomat, melyet különben a ház elé sem hoztam, a mely szerint a jelentkezési kötelezettség kimondassák legalább azokra nézve, a kik katonailag ki vannak képezve. Mert méltóztassék elhinni, hogyha ezt nem mondjuk ki, igen nagy hátrányát fogjuk érezni a mozgósítás alkalmával. E nélkül sohasem tudunk bizton számolni. És azért valószínűleg annak idejében kénytelen leszek arra kérni a t. házat, hogy méltóztassék elfogadni a jelentkezési kötelezettséget, legalább azokra nézve, a kik katonailag ki vannak képezve. Ugron Gábor t. képviselő úr beszédének úgy elején, mint a végén kijelentette, hogy egyáltalában nincsen bizalommal irántam, Ezt nem is várom; hanem egy dologra mégis szeretném a t. képviselő urat figyelmeztetni, a ki nekem szemrehányást tesz, hogy nem elég komolyan foglalkozom a honvédséggel, mert én a honvédséget és a honvédelmi ministerséget szerinte csak lépcsőnek tekint- m egy általam ambitionált más állásra. Ez a figyelmeztetés pedig az, hog} r ajra, vájjon komolyan foglalkozom-e a honvédséggel, vagy nem, arra nem válaszolok, válaszoljon arra az ország és a nemzet, (Helyeslés. Ügy van! jobb felöl.) de hogy az én személyes ambícióm mi és mi nem, azt hiszem, a t. képviselő úrral bizalmasan nem közöltem. Egyet azonban constatálok, azt, hogy a t. ellenzék, mely 9 év óta folytonosan ki akart nevezni közös h ;dügyministerré, csak azért, hogy