Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-193

Itt. orsKágos ülés 188B . k[>tm* lMn, bétfoa. 101 Ernuszt Kelemen t. képviselő úr megint a meg-takarításokkal nem egészen ért egyet, mert azt mondotta, hogy nem helyesli azt, hogy bizonyos költségeket más czímekből tett megtakarításokból fedezünk és a virement-t, az átruházási jogot ez által túlságosan kiterjesztjük. Már e részben is megnyugtathatom a t. képviselő urat. Én tavaly U, ez idén is a pénzügyi virement kérdéseiben elmondtam a magam nézetét. A virement csakis a esapatok ezímében van meg, mely nyolez rovatból áll, s én kértem a pénzügyi bízottságot és kérem most is a t. képviselőházat, hogy ez idén méff a virement-t megadni méltóztassék, a jövő évtől kezdve nyolez rovatból négyre nézve lemondok a virement-röl, (Helyeslés a baloldalon.) de a többi négy rovatra nézve a jövőre is kényíelen leszek virement-t kérni azért, mert az év folyama alatt mindig fordulnak elő váratlanul oly kisebbszerű kiadások, melyek az esetleges megtakarításokból fedezendők és a melyekért minduntalan a törvényhozásnak alkalmatlankodni nem volna helyes; de — ismétlem — a jövő évtől fogva magam is indítványozni fogom a csapatokról szóló VI. czímnek 4. rovatára nézve a virement megszűntetését. Bolgár Ferencz t. képviselő úr általában kifogásolja a költségek fokozását. Azt hiszem, átlátja mindenki, hogy nemcsak a katonai kiadások, hanem átalában az államháztartás minden ágazatában folyton emelkednek a költségek és hogy ez elkerülhetetlen. De ennek is van bizonyos hatása, tudniillik csak addig emelkedhetnek, a meddig azt a pénzügyi helyzet megengedi; ezentúl tígy sem mehetünk. De fejleszteni kell a honvédséget és a fejlesztés bárhol és bármily irányban legyen is az, mindig pénzbe kerül. A t. képviselő úr bizonyos tájékoztatást kíván a honvédség jövő fejlesztéséről. Már költségvetésem indokolásában jeleztem egyes dolgokat. Bizonyos intézkedéseket a jövő évi költségvetés előterjesztése alkalmával leszek bátor javaslatba hozni, most általánosságban csak egyet emelek ki, hogy t. i. a tisztikar szaporítása elkertílhetlenííl szükséges, szükséges pedig azért, mert, mint igen bölcsen méltóztatnak tudni, — és remélem, meg is engedni, — mozgósítás alkalmával a főkeretek mindig a tényleges szolgálatban állókból kerülnek ki. Már most, ha tekintem az arányt a tényleges állományú honvédtisztek és a tartalékos honvédtisztek közt, ez nagyon kedvezőtlen. Még sokkal kedvezőtlenebb ez a népfölkelésnél. Azért kötelességem gondoskodni arról, hogy a menynyiben azt a pénzügyi helyzet megengedi, a honvéd tisztikar szaporíttassék egyrészt azért, hogy a honvédtiszti létszám emeltessék, másrészt pedig, hogy a népfölkelés számára legalább megközelítőleg elegendő számú tettleges állományú tiszt áíljon rendelkezésemre. (Helyeslés.) A részletekre nézve bátor voltam kijelenteni, hogy majd a jövő évi költségvetés előterjesztése alkalmával lesz szerencsém minden egyes benyújtandó javaslatomat indokolni, és azt hiszem, a t. ház ebből azt a meggyőződést f< gja meríteni, hogy nem megyek tovább, mint a meddig lehetséges, de a meddig menni kell, kötelességem elmenni. Felhozta a t. képviselő úr azt, hogy nem hiszi ugyan, hogy a honvédelmi minister nemzetellenes irányban haladt, de mégis merülnek fel bizonyos tünetek, a melyek erre engednek következtetni, felhozta a többi közt a LudovikaAkademiában történt esetet, a melynél fogva egy ott alkalmazott tanár elbocsáttatott. Legyen szab.-id erre nézve nyilatkoznom, hogy a t. ház és a nagy közönség a legalaposabb tájékozást nyerje. (Halljuk! Halljuk!) Legnagyobb sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy az ellenzéki sajtó bizonyos előszeretettel felvesz minden közleményt, a mely kellemetlenül hangzik, bár azt hiszem, hogy ez nem lehet rendeltetése és czélja. Én tisztelem az ellenzéki sajtót; ha csakugyan tényleg történik valahol hiba és helytelenség, hoz<a fel és ostorozza, ez ellen semmi észrevételem nincs; de szántszándékos, czéizatos koholmányokat és valótlanságokat közölni az ellenzéki sajtónak hivatása nem lehet. Hock János: Nem is szokott! (Derültség jobb felől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Bátor leszek bebizonyítani, hogy, fájdalom, igenis szokott. Ezen tanár esetére vonatkozólag a következőket vagyok bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tanár, mint tartalékos tiszt, ideiglenesen ténylegesíttetett a Ludovika-Akadémiában ; minthogy elvem az, hogy az Akadémiában ne csak tényleges szolgálatban levő tisztek alkalmaztassanak, hanem olyan tartalékos tisztek is, a kik a tanári vizsgát letették és tanári diplomával bírnak és egy szóval tanárnak valók. Ezek ideiglenesen, t. i. alkalmaztatásuk idejére tettlegesíttetnek. Ezek közt volt ez a főhadnagy is. Ez a főhadnagy négy évig volt alkalmazva a Ludovika-Akadémiában, s mondhatom, minden tekintetben megfelelt állásának, kifogás ellene nem volt, De kénytelen vagyok, — bármennyire sajnálom is, — egyet kiemelni: hogy mindig bizonyos hajlam mutatkozott nála a szeszes italok iránt, a mi azonban azon idő alatt, a míg alkalmazva volt, indokolt panaszra okot nem szolgáltatott. Ez a tiszt, ha jól emlékszem, de-