Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

81 111. országos ölés 1888, márczius 10 éu, pénteken. akadályt hoztak fel. Úgy látszik, a minister úr is utólag elhitte, hogy csakugyan van ilyen dogmaticus akadály, és erre elhagyta álláspont­ját, és a vegyes házasságokból született gyér mekekre nézve a partialis anyakönyveket akarta behozni. De ott is forgott fenn akadály, azt is abba­hagyta. Még később kiadta utolsó kártyáját, a skizt, és proclamálta a polgári házasságot és az állami anyakönyvvezetést. Ezzel aztán a mi­nister úr magát egészen tisztázta. Bebizonyí­totta előttem, a mit eddig is tudtam, hogy az úgynevezett kulturharczot nem ő idézte elő, ha­nem bebizonyította azt is, hogy lépésről-lépésre lett szorítva állása elhagyására, és más állás el­foglalására. De bebizonyította azután azt is, hogy a kormány egy meglevő, jóhatású törvényt, mely a felekezetek közti egyetértést másfél évtizedig fenn bírta tartani, megvédelmezni nem tudott! Már most, hogy tételezzem fel a kor­mányról, mely nem bírta azt megvédelmezni béke idejében, hogy olyankor, midőn fel van izgatva az e.^ész ország, keresztül fog vinni ily nagy vallás­politikai programmot? (Élénk helyeslés bal felöl.) Látva, ezt, önkénytelenül az jut eszébe az embernek: ugyan volt-e komoly szándéka a kormányuak e programmot keresztül is vinni? Nem akarom azt állítani, hogy nem. De azért okvetetlenül arra a gondolatra jövök, vájjon nem­csak czégérnek használta-e, nemcsak a sznbad­elvüség elrozsdásodottságát, elposványodottságát kívánta-e ezzel feltüntetni? Nem akarom azt mondani, hogy így van, de ha nincs így, vigyék keresztül minél előbb. Mikor kívánják ezen valláspolitikai pro­grammot megvalósítani ? Csak nem akarják azt a közigazgatás államosítása után keresztülvinni, mert addig csak nem lehet ebben az izgatott­ságban hagyni az egész országot? (Helyeslés bal felől.) Látjuk azt, hogy már izgatnak alulról, iz­gatnak felülről. A nép között izgat a clerus meg hagyása fulytán az alsóbb papság; az intellí­gentia között a megyegyüléseken a kormány meghagyása folytán a főispán. De izgatnak min­denütt, izgat maga ez a tárgyalás is, (Igaz! Úyy van! halról.) mert eddig semmiféle eredményt eléírni nem tudtunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) És mégis, ki vezette be a vitát? Maga a t. val­lás- és közoktatásügyi minister úr. Tudjuk, min­den párt azt határozta, hogy a vallás- és köz oktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásá­nál valláspolitikai kérdésekkel ne foglalkozzunk ; de minthogy a í. minister úr vezette be a vitát, (Felkiáltások a jobboldalon: Sághy!) és szükséges­nek, sőt elkerülhetetlennek tartotta, kellett vele foglalkozni. Én kérem a t. minister urat, hogy lm keresztül akarja vinni valláspolitikáját, vigj e keresztül mentől hamarább, (Helyeslés balról) és erre nézve legczélszerübbnek tartom, ha elfoga­adom azon határozati javaslat elejét, melyet teg­nap Ásbóth János képviselő úr beadott, azt mondván, hogy még a nyári szünetek ellőtt adja be a kormány a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot, Határozati javaslatának másik részéhez, melyben azt mondja, ha pedig nem tudja keresztülvinni, vegye le a napirend­ről, hozzá nem járulhatok, mert azt tartom, hogy ezt a napirendről levenni nem lehet, hanem e helyeit ajáidom gr. Károlyi Sándor képviselő úr azon indítványát, hogy, ha pedig a minister úr nem tudja keresztülvinni, akkor hagyja ott a helyét, (Helyeslés bal felöl.) adja át azt a helyet oly egyénnek, ki nemcsak a felekezetek közti békét helyre fogja állítani, hanem ki azt a politikát, a melyet proclamál, keresztül is fogja vinni. (Helyeslés a baloldalon.) Addig pedig, míg vagy az egyikre vagy a másikra el nem határozza magát, engedjék meg, hogy a t. kormánynak azt ajánljam, tartsa figye­lemmel Toldi Miklós azon mondatát: »Ti pedig a szent jelvénynek ha erőtök nem felel meg, békét hagyjatok. Í (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Perczel Béni jegyző: Tisza Kálmán! (Nagy mozgás.) Tisza r Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én részemről azokhoz tartozom, akik óhajtották, hogy ezen vita most, midőn gyakor­lati eredményre nem vezethet, ne vétessék fel, s hagyjuk akkorra, midőn a megoldás lehetővé lesz. De máskép történt, a dolog, és abban a t. előttem szólóval nem lehetek egv nézeten, mintha ezt az igen t. vallás- és közoktatási minister úr okozta volna; mert hiszen a vitába való belemenetel megtörtént már indirecte az indemnitynél, most pedig, ezeu vita alkalmával Sághy Gyula képviselő úr volt az első, ki ezt a, themát a vitába belevitte. (Halljuk! Halljuk!) Hogy azután a t, minister úr nem akart kitérni előle, nem akarta kitenni magát annak, hogy azt mondhassák, hogy meghátrált a vita elől, ezt, úgy hiszem, mindenkinek, a ki igazságos akar lenni, természetesnek kell találnia. (Ugy van! Úgy van!) Ezeket elorebocsátva hozzászólok a kérdé­sekhez, annak daczára, hogy mikor a vita meg­kezdődött, tartózko 1 ni kívántam attól, hogy abba belemenjek. Meg is tartottam volna ezt, ha egy képviselőtársunk tegnapi beszéde rá nem kény­szerít, hogy szót emeljek. (Halljuk!Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, elég bizonyítékát adtam annak, hogy minden ellenem intézett támadásra, insinuatiora személyes védekezést, vagy szemé­lyes felszólalást szükségesnek nem találok. (Igaz! Igaz!) De vannak bizonyos dolgok, a melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom