Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

74 176. országos Még 1898. márcxlns 9-én, esütSrtökön. Összesen talán öt ország van, hol a kötelező, és felbontható polgári házasság be van hozva. Hogyha talán elfelejtettem volna valamelyik exotikus országot, majd ki fog corrigálni az én barátom, Beksics Gusztáv. De nézzük, t. ház, hogy van más országokban, és pedig nézzük, hogyan van a legszabadabb, a leghaladottabb és legczivilizáltabb országokban, mert nálunk bizonyos licitatio van. Mi vagyunk oly szabadelvűek, hogy a kivándorló tótot zsandárral rántjuk le a vasútról; de ha csak jelszavakról van szó, akkor senki sem akar kevésbbé szabadelvű lenni, mint felebarátja, és sokan inkább készek koczkáztatni az ország érdekeit, semhogy koczkáztassák azt, hogy kevésbbé liberálisoknak látszassanak, mint fele barátjaik, és innen van az a történelmileg páratlan jelenség, hogy a magyar nemzetnek mindig volt ereje hozzá, romjaiból felemelni a magyar államot, de sohasem volt ereje ahhoz, hogy megakadályozza, hogy újra romba ne dőljön. Mert ha a magyar állam romokban hevert, akkor kezet fogtunk egymással, és a poklok kapui sem diadalmaskodtak felettünk. De mihelyt a magyar állam épülete ismét áll, akkor egymást öljük, és addig, míg Hamlet és Laertes egymással viaskodik, jön Fortinbras és elfoglalja H el singőrt. Nézzük most, hogy van a leghaladottabb államokban. Már kimutatta Győrffy Gyula t. képviselőtársam, hogy Angolországban és Amerikában a házasság megkötésének lényegére, és formájára nézve a legkülönfélébb módok vannak. Mellesleg, t. ház, utalni kívánok arra, hogy némely állambölcsek mily simpliciusnak tartják a becsületes magyar embert. Előállnak azzal, hogy nálunk azért kell a kötelező polgári házasság, mert nálunk fok vallásfelekezet van, pedig sehol sincs több vallásfelekezet, mint Angolországban és Amerikában. De ezekben az országokban azért fogadták el a facultativ polgári házasságot, mert ez országokban respectálják az egyéni és lelkiismereti szabadságot, és azért én semmit sem tarthatok oly nevetségesnek, mint az a hollát és hallót, a melylyel gr. Apponyi Albert nyilatkozatát fogadták, hogy ő most megint egyszer agyon van ütve, mert azt mondta, hogy ő elfogadható megoldásnak tartja a facultativ polgári házasságot is, és ez nála nem a liberalismus, hanem a kiviketőség kérdése. És már most, t. ház, ha karöltve látjuk egymással haladni az egységes családjog, és a kötelező polgári házasság propagandájának élén ezen t. ház nagy vezéralakját, Tisza Kálmánt, t, barátomat, az igazságügyministert, és a függetlenségi párt kitűnő vezérét, Eötvös Károlyt: (Derültség bal felöl.) akkor, t. ház, tegyük fel ezen kitűnő férfiakról a legjobbat, tegyük fel, hogy őket ezen intézmény behozatalánál valóban csak az állami érdek, az állami szempont vezeti, és tegyük fel, hogy ők őszintén meg vannak győződve arról, hogy Őket nem vezeti semmiféle felekezeti elfogultság, és tegyük fel, hogyha ők másokat óva intenek, és melegen felszólítanak, hogy csak az állami érdek által vezettessék magukat, és mellőzzenek minden felekezeti szempontot, tegyük fel, hogy ez a felhívás egészen jóhiszemű és őszinte, de azért t. ház, hiszi-e valaki, hogy ezen három kitűnő férfiú, ezen hármas szövetség úgy kívánja a kötelező polgári házasságot, hogy az felbonthatatlan legyen, tehát az ő felekezeti felfogásukkal ellentétben álljon, mert az ő felekezeti felfogásuk szerint a házasság felbontható; pedig e három kitűnő férfiú mindegyike oly kitűnő dialecticus, hogyha ők akarnák, könnyű volna bebizonyítaniuk, hogy, ha az állami érdekek rideg érvényesítésére helyezzük a fősúlyt, és azzal keresztül megyünk az egyesek érzelmein, akkor kétségtelenül egy cardinalis államérdek a házasság szilárdsága, tehát felbonthatatlansága és az, hogy ha a házas felek nem is tudnak egymással megmaradni, legalább új házasság által ne legyen lehetetlenné téve az, hogy a családi kötelék ismét megújuljon és megszilárdíttassék, Mind a háromnak könnyű volna bebizonyítania, hogy a protestantismus vallási meggyőződésével nem ellenkezik a házasság felbonthatatlansága, mert hiszen a protestantismus nem kívánja, csak megengedi a felbontást. De hogyha csakugyan úgy van, hogy ők képesek ezen felekezeti álláspontról lemondani, akkor t. ház, én egy fehér ingben, mezítláb elmegyek a szabadelvű párt krudélis alelnökéhez, Perczel Dezső képviselő úrhoz . . . (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: A feje még a mienk ! (Derültség a baloldalon.) Asbóth János : ... és ezen három kitűnő államférfiúnak, e hármas szövetségnek, e szent szövetségnek azt mondom, hogy le vagyok fegyverezve: »Ich sei, gewährt mir die Bitté, in eurem Bunde der Vierte « (Élénk derültség bal felöl) De a meddig azt látom, hogy ebben az országban van figyelembeveendő és tiszteletre méltó és erős protestantismus, a mely ragaszkodik a maga felfogásához; a meddig azt látom, hogy ebben az országban van egy hasonlóan erős és tiszteletreméltó zsidóság, és vannak óhitűek, a kik mind azt kívánják, hogy a házasság felbontható legyen és ahhoz ragaszkodnak: akkor én magam azt mondom, hogy minden abstract államérdeknél nagyobb államérdek az, hogy ebben az országban az emberek magokat jól érezzék, mert az állam van az emberekért és nem az emberek az államért. (Helyeslés a