Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

gg 17t>. orssíáfcox Ülés 1898. márcslns 9-én, csHtörtököH. hogy a római pápának Magyarország fűlött legislativ hatalma nincsen. (Helyeslés hal felöl.) A római pápának hivatása a katholikus egyház­lián abból ál', hogy a hitnek és erkölcsnek kér­déseiben, ha kételyek felmerülnek, végérvényesen döntsön. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen fóruma a katholikus egyháznak mindig volt; volt akkor mikor a világ és az eszmék még lassan mozog­tak. Ekkor ezen fórum volt az oeeumeni zsinat nehézkes apparátusa, (Halljuk! Halljuk!) ma pecfc'g mikor az eszmék gyorsan mozognak, mi­kor gyors és gyakori decisiora van szükség, ma a modern kor viszonyaihoz képest e functio át­ment a római pápára, ki arra különben is min­dig illetékes volt. (Halljuk! Halljuk!) De, hogy a lómai pápának legislativ ha­talma volna Magyarország fölött, meg vagyok győződve, hogy ezt még Rómában sem hiszik. Semmi sem lehet ebien a tekintetben annyira jellemző, mint a »Pesti N;tpló« nak egy római tudósítása, mely igaz, hogy Pestről megczáfblta­tott és megczáfoltátott Bécsből is, s ennek foly­tán kötelesek vagyunk elhinni, hogy soha a mi nagykövetünk a szentszéknél lépéseket nem tett és eonversatioja sem volt ez ügyben, meit a mint méltóztatik tudni, a conversatio egyik módja a diplomatiai iníerventionak. De azért mégis nem kevésbbé jellemző az e tudósításban a bibornok államtitkár szájába adott válasz mely szerint azon állítólagos felszólításra, hogy a Magyarországon létező izgatottság lecsillapí­tásához a szentszék nyújtson kezet, azon válasz adatott, hogy a magyar kormány mindig úgy tünteti fd az ügyeket, hogy itt vallási kérdések­ről szó nincs, hogy csak jogi, politikai, belügyi kérdésekről van szó, a római szentszéknek pedig Magyarország belügyeibe avatkozni joga nincs. Egészen más volt a római pápának válasza akkor, mikor ezen t. háznak nagy vezéralakja: Tisza Kálmán, mélyen t. képviselőtársunk folya­modott a római pápához, hogy az ő kormányát támogassa, (Hosszantartó derültség bal felől. Egy hong a szélsőbalon: A debreezmi pápa! Hiszen kollegák! Halljuk! Halljuk!) Akkor gr. Kálnoky, a magyar kormány kezdeményezésére jegyzéket intézett gr. Paarhoz, akkori római nagyköve­tünkhöz, a ki közelebb elhunyt, és oda utasí­totta őt, hogy mivel Magyarországon azon pol­gári házassági törvényjavaslat miatt, melyet a háznak ezen nagy alakja, mélyen t. képviselő­társunk, Tisza Kálmán, benyújtott volt, nagy­fokú vallásos izgatottság van, fejtse ki, hogy ezen izgatottságnak motívumai megszűntek, mert a magyar kormány ezt a javaslatot visszavonta, laudabiliter visszavonta, a mint Boámban mon­dani szokták, s azt újból beterjeszteni nem is szándékozik, (Halljuk! Halljuk!) a mivel telje sen quadrál az, hogy ezen nagy kormányférfiú­nak egész kormányzata alatt többé a polgári házasság iránt javaslat be nem terjesztetett, sőt azon kitűnő államférfiú a polgári házasság iránt beadott minden javaslat ellen szavazott, és azt a t többséggel leszavaztatta, (Mozgás hal felől : Halljuk! Halljuk!) Akkor, miután úgy volt fel­tüntetve a kérdés, hogy a katholikusok vallási érzületéről van szó, a római pápa szívesen tel­jesítette ezen óhajtást, és Tisza Kálmán mélyen t. képviselőtársunk, az akkor küszöbön álló vá­lasztásoknál a római pápa támogatásával fényes és nagy győzelmet aratott. (Hosszantartó derült­ség, taps és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felöl) Gr. Károlyi Gábor: Látjátok, a vén ga­nef! {Ál'alános derültség.) Asbóth János: T. ház! Nem fogok időzni annál, az ebben a házban úgy is már megvitatott kérdésnél, hogy a t. kormánynak vallásügyi pro­grammja mennyiben új, mennyiben tartozott mindenkor a szabadelvű párt állandó inventa­rinmába. Hallottuk a t. minister uraktól bizo­nyítani, hogy ezen elvek mmden időben elvei voltak a szabadelvű pártnak, vagy legalább a t. kormánynak, vagy legalább egyes ministerek­nek. Hát, t. ház, ha mondják, nem szabad benne kételkedni. Igaz, hogy nehéz ezzel összeegyez­tetni azon tényeket, melyek állnak először magá­ból abból a polgári házassági javaslatból, a melyet nagy hazánkfia, Tisza Kálmán, terjesztett be. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nehéz, felette nehéz összeegyeztetni ezzel azt a nagy­szabású, meggyőző érvelésű fényes beszédet, melyet épen azon alkalommal a t. igazságügy­minister úr azokról a padokról (a baloldalra mutat) elmondott, s a melynek oly mély és oly tartós volt a hatása, hogy rövid idővel gr. Sza­páry lemondása előtt még a ministertanács is a facultativ polgári házasság alapján állt. (Derült­ség bal felől.) Á mi, t. ház, felette jellemző, a mi nem leleplezés, mert köztudomású tény, az az, hogy a ministeri tanácsoknak mindenkor leg­ilbtéke^ebb tolmácsa, a »Pester Lloyd« még akkor, mikor gr. íSzapáry Bécsben járt, hogy lemondását benyújtsa, valóban államférfiúi böl­eseséggel czikkeket irt a kötelező polgári házas­ságnak mostani behozatala ellen. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De mondom, t. ház, ha a t. minister urak azt mondják, hogy meggvőződésük volt, nekem kételkednem nem szabad. Éa ugyan ezzel, általam felsorolt tényeket összeegyeztetni kép­telennek érzem magamat, de megnyugszom abban, hogy a t. ministeriumnak vannak oly kitűnő tagjai, mint pl. az igazságügyminister úr, a ki ily nehéz feladatok teljesítésére is elegendő erő­vel fog bírni. (Derültség bal felől.) Hock János: A ki mindent összeegyeztet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom