Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

1?6. országos OIís 1998, márcisins 9 én, csütörtökön. 65 vényhozás által leendő megoldását, melyekre csak nemrég mutattak reá a t. háznak különböző pártokhoz tartozó szónokai. (IgazlUgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott van a mindeddig oly mostoha elbánásban részesült közép- és kisbirtokos-osztály szomorú helyzete, ott a kisipar kínos tengődése, méltóztassék létesíttetni egy igazságos alapokon nyugvó adó-, főleg föld- és kereseti-adó reformot, (Helyeslés a haloldalon.) méltóztassék a kellő biztosítékok mellett léte<í teni egy czélszeríí, viszonyainkhoz alkalmazott közigazgatási reformot, méltóztassék megvalósítani az általunk annyiszor hangoztatott, de a t. kormány által csak harmadrangúaknak minősített mindama valódi nemzeti követelményeinket, melyek szükségesek erra, hogy ennek az ország nak tekintélye, souverainitasa úgy Ausztriával, mint a külfölddel szemben hatályoson érvényesülhessen, és a nemzet hálája fogja a t. kormányt a most általam felemlített kérdések sikeres megoldásáért kísérni. (Helyeslés a haloldalon ) Azonban a kötelező polgári házasságot, mely kérdésnek, — mint Győrffy Gyula t. barátom nagyon helyesen jegyezte meg, — a liberalismushoz semmi köze, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és melyet, — a mint szintén nagyon találóan mondotta gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam, — a nép kilencz tizedrésze épen nem óhajt, (Igaz! Ügy van ! bal felőh) már csak azért sem óhajtanám nálunk meghonosítani, mert ismerve a magyar népnek bizonyos fokú kényelmi hajlamait, ha hatósággal van dolga, attól tartok, hogy a házassági frigyre nézve az a nép, ha egyszer megérti azt, hogy a házassági frigyet a polgári hatóság előtt is érvényesen megkötheti, ha nem is mindjárt kezdetben, de idővel lassan-lassan egészen abban fogja hagyni házas sági frigyének egyházilag leendő megáldatását; és a mint azután az egyház közbenjárását nél1 íílözhetőnek látja a házasságkötésnél, úgy idővel nélkíílözhetőnek tartja eddig híven teljesített más vallásos kötelmeinek teljesítésénél is; szóval tért foglal majd idővel a vallási közöny, az indifferentismus, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) melyet, nyomon követ azután a teljes vallástalanság, és ez az utóbbi irány, ha egyszer gyökeret vert ebben az országban, akkor azután be is áll ám egy oly állapota a társadalmi szétzüllődésnek és általános decompositionak, melynek megfékezésére többé semmiféle emberi erő nem lesz képes. (Igaz! Úgy van! bal f'Ml) Én nem akarom, hogy ez a gyászos állapot hazánkban bármikor bekövetkezzék, nem akarom, hogy népünk az élet ezerféle baja és és küzdelme között egyedüli vigaszától, vallásos hitétől megfosztassák, és minthogy én, mint előbb említem, azon meggyőződésben élek, hogy nálunk a kötelező polgári házasság intézményéKÉpvn. NAPLÓ. 1892— 97. X. KÖTET. nek meghonosítása ily szomorú eredményre vezetne, azért én ennek behozatalára sem ezen, sem semmiféle más kormánynak segédkezet nyújtani hajlandó nem lévén, ily irányú törvényjavaslatot legjobb meggyőződésem szerint meg nem szavazhatnék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem foglalkozom azon további, előttem szintén kiváló fontossággal biró kérdéssel, vájjon sért-e ezen intézmény hitelvet is ? Szerintem igenis sért; ezen kérdésnek alaposabb taglalását azonban fentartom magamnak azon időre, midőn majd a eoncret törvényjavaslattal lesz alkalmunk foglalkozni, akkor lesz alkalmam ezen most tett állításomat bebizonyíthatni. Általánosságban csak annyit jegyzek meg, miként elismerem az állami hatalom azon jogát, melynél fogva mielőtt egy felekezetet törvényesen bevett felekezetnek nyilvánít, azt felhívhatja., hogy e<?yikmásik tanát, melyet az állam a maga érdekeire nézve veszélyesnek tart, vagy megfelelően módosítsa, vagy ha ezt tenni nem hajlandó, az állam az illető felekezettől a vallás gyakorlatát is megtagadhatja; ez ,-, joga az államnak kétségtelenül fennáll; ha azonban az illető felekezet hitelveiben az államra nézve semmi veszélyt nem lát, és azt tényleg recipiálja, mint ezt a 48-iki törvényhozás tette a katholikus vallással, mely azelőtt uralkodó vallás volt, akkor azon vallás polgárai meg is kívánhatják, hogy az állam által annak idején nem kifogásolt és jóváhagyott hitelveik teljes sérthetlensége mellett teljesíthessék vallási kötelességeiket, hogy pedig ezt a polgári házasság behozatala ecetén többé nem tehetik, azt a eoncret törvényjavaslat tárgyalásakor, azt hiszem, be fogom bizonyíthatni. Ma ezen kérdéssel behatóbban foglalkozni nincs szándékom, csak annyit je^ysek meg végezetül, hoary midőn a főrendiház 1883. évben a keresztények és izraeliták között kötendő házassági javaslatot tárgyalta, boldogult emlékezetű gróf Andrássy Gyula a kötelező polgári házasságról azt monda: »Helytelen azon állítás, hogy a polgári házasság abstraete magában haladást képvisel, vagy a haladás feltétele, ép azért, mert az erkölcsiségre fektetem a házasságnál a súlyt, mely a polgári házassággal soha semmiféle összefüggésben nem lehet.« E szavakat ajánlom a t. ház becses figyelmébe. A katholikus autonómia kérdésében tavaly volt szerencsém nyilatkozni, a midőn azon megtiszteltetésben részesültem, hogy az utánam felszólalt t. képviselőtársam gr. Apponyi Albert kijelentette, hogy mindazzal, mit e kérdésben én elmondottam, annyira egyetért, hogy azokhoz sem hozzátenni, sem elvenni valója nincsen. Ma is azon az állásponton vagyok. Képviseleti alapon szervezett, országos autonómját óhajtok, (Ál9