Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

gű} 17«. országos Illés 1898. míírezios9-én, csfltCrt8lí»n, az a kétség, vájjon igazi, hivatott képviselői-e a keresztény vallásnak, a szereret e vallásának. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Tény az, hogy a mint az egyház letér a neki idegen térről, a politikáról, a jogi újjhuzásokról, leteszi a neki idegen fegyvereket, az izgatást, a gyűlölködés szítását és saját elemébe megy át, a tanításhoz s meggyőződéshez tér vissza, nemcsak, hogy nem veszt a polgári házasság mellett, hanem ellenkezőleg, befolyása nagyobb lesz. (Úgy van! jobb felöl.) A minthogy ez természetes is. A kereszténység eszméi nem szo rúltak poliezialis támogatásra; hiszen legfényesebb diadalaikat akkor ülték az eszmék, mikor ellenséges államokkal és társadalmakkal állottak szemben. (Úgy van! jobb felöl.) Honnan merítenék a missionariusok az ige hirdetésére az erőt, ha nekik policialis támogatásra, állami törvények közreműködésére volna szükségük. (Helyeslés jobb felől.) r így a hívők számát szaporítani talán lehet, de erkölcsi értéküket emelni nem. (Úgy van! jobb felöl) Gr. Szápáry László t. barátom az elkereszténytelenítés bebizonyítására a kereszteletlen gyermekek számát hozta fel. Nem szándékoztam erre reflektálni, mert nézetem szerint e kérdés a polgári házasság ügyével közvetlen összeköttetésben nincs. De minthogy t. barátom felhozta ez adatokat, utána néztem, és mit találtam? Berlinről van szó, a legvallástalanabb városok egyikéről. (Mozgás.) Itt 1876-ban a született gvermekeknek 42°/o-a kereszteltetett meg ; 1877-ben már 53°/o, 1878-ban pedig 56°/o. Tehát a polgári házasság behozatala óta minden évben emelkedett a keresztelések száma. Azóta még javult a helyzet, s ez mutatja, hogy a polgári házasság épen nincs elkereszténytelenítő hatással, sőt ennek ellenkezője áll. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Kimutattam, t. ház, hogy az egyházi házasságok száma nem csökkent. Érdekes lesz most azt néznünk, hogy mily értékkel bír az egyházi házasság, a mely önként köttetik, tisztán vallásos meggyőződésből, azon egyházi házassággal szemben, a melynek az állam kényszerű jelleget ad, s a mely anyagi következményekkel jár. (Halljuk! Halljuk!) Érre nézve egyszerűen idézem egy franczia író szavait, a ki azt mondja, hogy »egy vallásos tény elveszti igazán vallásos jellegét, nem lesz többé méltó azon lényhez, a melyhez felemelni feladata, a mint a földi hatalom szava iránt való engedelmességből, és nem a lélek szabad elhatározásából folyik*. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Ha szenved valami a polgári házasság által, ez a hierarchiának külső hatalma. Egyenesen kimondom, hogy ezt nem sajnálom. A papság jogos befolyása, melyet az emberiség tanításával, vígasztalásával az emberek szíve, kedélyvilága fölött nyer, nem szenvedhet, csak saját hibája folytán. Az államtól kölcsönvett hatalom csak ennek rovására szolgálhat. Mert a politika, a jogi életbe való benyúlás nagyon is beleviszi az élet érdekharczaiba, a hatalmi factor jellegét nagyon is kidomborítja, az igazi vallásosságot pedig, melyből az ember, a harczban elfáradva, vigaszt és felfrissülést nyerhet, másodsorba helyezi. Ezért, ismétlem, a hierarchia külső hatalmának érdeke engem hidegen hagy. Es most, t. ház, összegezem a mondottakat. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondom tehát: az 1868-iki törvény eltörlése nélkül a katholikus dogmák sértetlensége vissza nem állítható, hogy ennek úgy államjogi, mint felekezet-politikai szempontból elkerülhetetlen corrolariuma a polgári házasság, és hogy ez sem dogmai, sem valláserkölcsi tekintetben a mai helyzethez viszonyítva, a katholikus vallásra nem sérelmesebb. Oda kell tehát concludálnom, hogy a kormány programmja teljesen jogosult. (Élénk helyeslés jobb felől.) Még csak egyre akarok reflectálni. (Bálijuk! Hdljuk! jobb felöl.) Igen sokan vannak, és köztük olyanok is, a kik elvileg a polgári házasságot helyeslik, a kik elismerik, hogy a harczot nem az állam kezdte, de annak daczára az egyházpolitikai programm fölvetését időszerűtlennek tartják, s azon okoskodásból indulnak ki, hogy a harcz, melyet e programm érdekében keresztül kell vinnünk, nagyon elkeseredett lesz, hogy a felekezetek közötti viszonyt még inkább el fogja rontani, hogy az államellenes nemzetiségi tendentiáknak e harcz keretében tér nyílik, és hogy a magyar államnak ennél sürgősebb, fontosabb feladatai is vannak. (Úgy van! bal felöl. Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre örülök, ha helyeslik, a miket mondok. Ismétlem, azt állítják, hogy a magyar államnak más fontosabb és sürgősebb dolgai is vannak, mint a házassági jog szabályozása, ezért tehát álljon el az állam az államnak ezen különben jogos követelésétől, hajoljon meg a katholikus egyház mozgalma előtt, vonja vissza a kormány rendeletét s állítsa vissza a status quo antét. Ezen, különben plausibilisnek látszó politikának legnagyobb hibája az, hogy elfeledi azt, hogy megtörtént dolgokat meg nem történtekké tenni nem lehet, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) és hogy, mint ezt a t. cultusminister úr világosan bebizonyította, az elkeresztelési rendelet, mint már beszédem elején is megemlítettem, a felekezeti szellem ébredésének nem oka volt, hanem következménye. Ha azután tekin-