Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-176
176. orsBíígos ülés 1898, márczins 9 én, cstttSrtSkSu. ei mint valláserkölcsi szempontból. És daczára annak, hogy beszédem már is hosszára nyúlt, (Halljuk! Halljuk!) ennél meg kell, hogy álljak, mert ez, nézetem szerint is, a legfontosabb. Mert bármennyire lehet is bebizonyítani, hogy az állam és az egyház jogi defmitiojából logikai szükségszerűséggel folyik a polgári házasság, és bármennyire lehet is bebizonyítani azt, hogy ezen intézmény nem ellenkezik a dogmával: ha a családi élet alapjait megingatná, ha az erkölcsi életet veszélyeztetné, a.zt hiszem a nemzet intézményeink symmetricus voltát igen drága áron szerezné meg. Nem akarok általános emberi Szempontokból vett indokokat felhozni; nem vitatom azt. hogy a házasságra lépő felek karaktere, míveltsége nem bír-e több fontossággal, mint a megkötési forma; hogy a megkötési formából, a mi mindössze egy negyedórára terjedő actus, lehet e annyi erőt meríteni, mely elegendő arra, hogy a hosszú idői) át, az élet számtalan esélyeivel szembeu ellentállási képességet nyújtson. Mondom, nem akarom ezt vitatni, de elfogadom az ellenfél által választott terrénumot és ráállok arra, hogy a megkötés vallásos formájában rejlik az a hatalom, mely az embert saját magával szemben is erőssé teszi. De ha a dogma maga a consensnsban találja a szentséget, mi akadály van abban, hogy az egyház megértesse híveivel, hogy a consensusban Ígéret rejlik, melyet Isten előtt adtak és melylyel magukat örökre lekötik"? Ha ők ezt megértik, akkor egyáltalán minden más külsőség elveszti erkölcsi súlyát; ha pedig meg nem értik, akkor honnan vegyék azt az erkölcsi erőt az önmegtagadáshoz, mely a családi élet többi viszonyaiban is szükséges. A családi életnek a házasság megkötésével közvetlen összefüggésben nem lévő részei, pl. a szülők és a gyermekek közti viszony, vájjon kevesebb fontossággal bír-e ? (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felöl.) Elismerem, hogy ezen szempontok felfogására csakis a műveltebb ember, csakis a valláserkölcsi műveltségben nagyobb fokban részesült ember képes. De vallás és erkölcs létezhetik-e műveltség nélkül? Akkor azután ne beszéljünk valláserkölcsi tartalomról, hanem csak vallási disciplináról. Ennek is megvan a maga fontossága, s azért, ha a polgári házasság kizárná az egyházi házasságot, akkor tekintettel azokra, a kik a katholikus dogmákban rejlő magas ethikai fogalmat, mely az ígéret szentségében rejlik, megérteni nem képesek, arra meg nem értek, mondom, tekintettel ezekre, a polgári házasságot én sem szavaznám meg. De vizsgáljuk meg, hogy áll e kérdés: hogy azokban az országok--an, a melyekben már régebben érvényben van a polgári házasság, mily hangúlat van az egyházi házassággal szemben. Itt, t. ház, abban a különös helyzetben vagyok, hogy nemcsak ugyanazon munkából, de ugyanazon adatokra hivatkozzam, a melyekre t. barátom, gr. Szápáry László. (Derültség jobb felől. HaUjuk! Halljuk!) Öttingen német theologiai tanár munkájából vette ő is a számokat. Talán nem érdemes felolvasni. (Halljuk! HaUjuk!) Poroszországban 1875-ben, a mikor behozatott a polgári házasság, nagy sülyedés állt be a tisztán egyházilag kötött házasságok számában: 16°/o nem kötött egyházi házasságot, hanem kizárólag polgárit. 1879-ben már csak 10% nem kötött egyházi házasságot. Bajorországban, — itt csak a protestáns házasságok vannak felsorolva, — 1876-ban 6°/o, 1879-ben l°/o nem kötött egyházi házasságot. Szászországban 1876 ban 7°/o, 1879-ben 3°/o nem kötött egyházi házasságot. Azonkívül van itt egy másik tabella, a mely még érdekesebb, a melynek bizonyító erejét t. barátom észrevette és már előre próbálta meggyengíteni. Ez Németország összes országaira vonatkozik: Brandenburgra, Poroszországra, Slezwig-Holsteinra, Hannoverra, Szászországra, Bajorországra és a rajnai provinciákra. Csak azt constatálom, hogy a rajnai provinciákban, a hol régebben a code civile volt érvényben, legerősebb az a százalék, mely az egyházi házasságok intenzivitását bizonyítja. Itt 1875-ben lesiilyedt az egyházilag kötött házasságok száma 95°/o-ra, míg 1879-ben azok száma 99 , 06°/o-ot tesz, tehát még egy perczent sem kötött kizárólag polgári házasságot. Ezen számokból három száraz tényt constatálok. Először, hogy az első évben mindenütt az egész vonalon sülyedt az egyházilag kötött házasságok száma, és pedig itt hét ország van felsorolva, tehát kell, hogy annak közös oka legyen. 1879-ig minden évben bizonyos mennyiséggel emelkedett azok száma, 1879-ben pedig majdnem egyenlő lett az egyházi házasságok száma a polgári házasságok számával. Ezen három tényből a következő tanúiságot vonom le, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt constatálom, hogy a vallásra káros hatást nem a polgári házasság, vagy az azzal járó összeköttetésben levő intézmények okozták, hanem kizárólag és tisztán a harcz, (Élénk helyeslés jobb felöl.) és az egyháznak és a papoknak abban való szenvedélyes részvétele, (Élénk helyeslés jobb felől.) a mint hogy nem is lehet tagadni, hogy, ha az ember az egyház szolgáit, a papokat, a szeretet hangja helyett a gyűlölködés hangján, a békítés hangja helyett az izgatás hangján (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) hallja megszólalni, — kell, hogy felmerüljön