Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
175. országos fllés IS! békét akarnak Magyarországon a hitfelekezetek között, akkor méltóztassanak arra is gondolni, hogy ezt a pápista hitfelekezetet is, melyhez magamnak is szerencsém van tartozni, az ő közjogait és jogosultságait illetőleg ugyanazon álláspantra kell helyezni, mint a többi hitfelekezetet. (Helyeslés bal felöl. Mozgás jobb felöl.) Mert honnan van az egyenetlenség, honnan vau tulaj donkép az ellenmondás a hitfelekezetek kö zött? Talán épen onnan, hogy a hitfelekezetek e miatt bizonyos elkeseredéssel vannak egymás iránt. Ez lenne a kiegyenlítő momentum, de épen ezt látták jónak elhallgatni. (Úgy van! Ügy van! bal felöl.) És a minister úr tegnapi beszédében olyan jóakaró, olyan szelíd hangon méltóztatik a saját álláspontját védeni, hogy az, nagyon szelíd, igen ildomos, a mint kétségkívül minden az, a mit a minister úr tesz, formailag, de annál kevésbbé az, a lényegben. A lényegre nézve tegnapi beszéde ellen egy kifogásom van. (Halljuk! Halljuk!) A minister úr takargatta magát egy momentum ellen. Egész beszédén veres fonalként az a mentegetőzés húzódott át, hogy ő nem akar izgatni, hogy ő Magyarországon szentül a békét akarja. (Igaz! Igaz! bal felöl.) Bocsánatot kérek, én nem tudtam elhinni még beszédje végén sem, hogy ez így van. Az az állítás, hogy önök nem izgatnak, hogy önök a hitfelekezeti békét fenn akarják tartani, elejétől végig alaptalan. Már a rendelet kibocsátásához jónak látták önök ezt a politikát megindítani, és megadni az alapot arra, hogy az továbbfejlődjék, hogy az izgágát, az ízetlenséget mentől inkább fokozza, (Halljuk!) és ebben keresték önök minden reményüket. És nézzük csak, mik ezek a remények. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt remélik, hogy ennek az eszményi liberalisinusnak érvényt fognak szerezni, ha azok a kérdések jól felrázzák a közvéleményt, talán el fogják majd érni, hogy az összesj hitfelekezeti ügyeket együttesen rendezhetik,**ál mint ezt programmjukban hirdették is. És ez még a legszebb része az önök programmjának, a mennyiben fölteszem, és kétségtelen is, hogy vannak önök között oly férfiak, a kik őszintén a liberalismust akarják érvényesíteni. A baj legfölebb az volt, hogy egyoldalúkig a liberalismus szempontjából indultak ki, holott az absolut és doetrinair liberalismus, a manchesterismus, a conservativismus, a védvámrendszer, mind oly szempontok, a melyeket egy jól meggondolt politikának együttesen kell szemügyre vennie. (Helyeslés bal felöl.) Önök merevek voltak, önök túlzásba mentek. Meglehet, hogy liberális szándékaik vitték önöket túlzásba, de ez hiba, mert ezt nem lehet realisalni, a közvéleményt nem . márczins S«än, szerdán. 53 tudták előkészíteni, és az ügy, a melyet szol* gálni akarnának, inkább kárát fogja vallani. Sokkal jobb és alaposabb módon lehetett volna azt elintézni, ha nem jártak volna olyan úton, a mely a politikai ildomot, a politikai tapintatot nélkülözi. De ezzel a politikával összeszövődik még egy másik baj. Önök akarva nem akarva abba a helyzetbe jutottak most, hogy a rendezésről minden egyéb kérdés le lett terelve, és helyébe oda állítva a felekezeti harcz. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez helytelen dolog. különösen mostani viszonyaink közt. (Helyeslés bal felől.) Lehet oly eset, hogy a kulturharcz egy állam szervezése vagy megerősítése kedvéért talán ezélszeríí; de Magyarországon, a hol minden áron iparkodnunk kell a haladásban előre menni, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) akkor levenni minden kérdést a napirendről és actualissá tenni a hitfelekezeti ellentéteket, még sem lehet helyes, (ügy van! Úgy van! bal felől.) Ez már politikai hiba Magyarország érdekei ellen, ha bennünket ilyen térre visznek (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és foglalkoztatnak oly törvényekkel, melyeket keresztülvinni nem is fognak, de azokkal nemcsak bennünket, hanem az egész országot foglalkoztatják. De más is forog itt fenn. Az önök eljárásának az lesz a vége, hogy az országot, a mely a véderővita óta azon van, hogy nemzeti szempontból erősödjék, — mert komoly okai voltak aggódni a miatt, hogy közjogi állása fentartassék és épségben maradjon, — hogy önök azt az országot, a mely ezen munkának nekiindult, elvonják arról a térről és odaszorítják, hogy hitfelekezeti ügyekkel foglalkozzék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez helytelenség, ez Magyarországnak hasznára nincs. Mindezek után nézetem szerint, minthogy önök a király ő Felségének e részben hozzájárulásával nem bírnak, miután Magyarország • összes lakosságának, mondhatom, 9 /io-ed része nem helyesli azt, a mit Önök az egyházpolitikáról hirdetnek; önöknek kötelessége az, hogy vonják vissza programmjukat, menjenek el és csináljanak másnak helyet. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső bal oldalon.) Elnök*. Az idő már előre haladt, és ma interpellatios-nap lévén, azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a tárgyalást félbeszakítsuk. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendje lesz ezen költségvetés tárgyalásának folytatása és a ház előző határozata következtében a tisztviselők tiszteletdíjának átalányösszegben való megállapításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A következő ülés ideje és napirendje meg
