Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

175. országos ülés 1898. márczlns 8-án, szerdán. 47 az egy kormányválság! komédiának utójátéka s készségesen napirendre tért volna fölötte, ha a t. ministerelnök úr újévi beszédében új fontosságot nem ad neki. A t. ministerelnök úrérezt« ugyanis, hogy az Ő politikáját nem veszik komolyan, — s a képviselőházban tett, imént felolva sott kijelentése erre mindenkint fel is jogosít,-mindazon által szükségét érezte, hogy politikáját rehabilitálja, s ezért a szabadelvű párthoz intézett újévi beszédében szükségesnek tartotta a legnagyobb ernph maissal kijelenteni, hogy az egyházpolitikai programmot vagy keresztül viszi, vagy azzal bukik. Igaz, e nyilatkozatával sikerült, nem ugyan a politika fontosságát, hanem azt a hitet rehabilitálni, hogy a kormány ezen egyházpolitikai programmra csakugyan súlyt helyez, ésexistentiájátannak sorsáhozköti. De ezen hitet is sietett a minister úr nyomban lerontani. Hirek kezdettek szárnyalni a t. szabadelvűpárt köréből, mely pártra kormány váltság idején úgy hivatkoztak mint a mely a kormány egyházpolitikai prograramja mellett dühösen lelkesedik, s a mely mint egy ember fog síkra szállni, mondom, a pártból hírek kezdtek szárnyalni, hogy ott bizony az egyházpolitikai programmot nem mindnyáj'an helyeslik, sőt e miatt a pártszakadás is küszöbön van. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy mi volt igaz ezen hírekből, s mi nem, azt mindenki ítéletére is tudomására bízom, ón csak a tényt constatálom, azt, hogyha a |t. ministerelnök úr újévi kijelentését komolyan vette volna, első kötelessége lett volna akkor saját pártjának véleménye alá bocsátani az egyházpolitikai kérdéseket. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Kötelessége lett volna a döntést provoeálnia, hogy nyílatkozhassék a párt azon alap felett, a mely alapon a kormányt elfoglalta, s a mely alapon a t. ministerelnök űr a párt támogatását magának már régen és önhatalmúlag előlegezte, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de kötelessége lett volna ez azon őszinteségnél fogva is, melylyel a nemzetnek okvetlenül tartozik. (Élénk helyeslések a bal- és szélső bál némely padján.) Ámde a t. ministerelnök úr a döntést megkoczkáztatni nem merte, mert úgy látszik, hogy a pártnak egyházpolitikai programmja iránti rózsás hangulatáról épen nem volt meggyőződve. Azért a párt ismeretes értekezletén, azt a politikát, melynek alapján a kormányra jutott, melynek alapján akkor is, ma is a párt őt támogatja, kijelentette, hogy e programmot nem tartja pártkérdésnek. (Derültség a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem áll! Nem igaz!) Láttuk ennek alapján, hogy egynéhány tag nyomban kilépett a pártból, igen sokan pedig ezen programm nyilt ellenzésének fen^artásával kegyesek a támogatásban tovább is j-észtvenni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások a jobboldalon; Az ő dolguk! Egy hang a szélsőbalon: Az ország dolga!) Nos, t. ház, felhívok mindenkit, mutas<an nekem, nem bánom, akár a mai, teljesen deroute politikai erkölcsi történetben az elvekkel való játéknak ilyen csúnya példáját, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ez annál megdöbbentőbb, mert ez a hatalom megtartása érdekében történik, a mely hatalomnak megszerzése száljából az egyházpolitikai programm a világba kidobatott. De a t. minister úrnak szükséges volt e játék első sorban azért, hogy időt nyerjen a párttagok meggyőződését, és az ország közvéleményét saját politikája mellett megdolgozni, hogy annak legalább utólag a jogosultságának némi látszatát megnyerjék. (Egy hang a szélsőbal felöl: És ennek az ellenzékek is felültek! Zaj.) És a t. ministerelnök úr ezt az ő ismerete nyilatkozatával meg is szerezte, és azóta minden törekvése első sorban arra irányúi, hogy e táreza költségvetésének tárgyalását, a hol okvetlenül szóba kell, hogy kerüljön az egyházpolitikai kérdés, minden módon elodázza. (Félkiáltások jobb felöl: Ez már nem igaz!) A közoktatási minister úr tagadólag int; bátor vagyok a t. ház figyelmét felhivni, hogy vájjon a költségvetés oly elkésett állapotában szükséges volt-e oly hosszú karácsonyi és farsangi szünetet adni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Törvényjavaslatokat vetettek közbe, hogy ne juthassanak ennek a tárgyalására, és a mikor annak ideje mégis bekövetkezett, a minister úr, — ez talán mellettem bizonyít, — ráakarta birni az ellenzéki vezérférfiakat arra, hogy ezen vita folyamán az egyházpolitikai kérdéseket ne vessék fel. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondás jobb felöl.) Szalay Imre: A lapok is hozták! Győrffy Gyula : Taktikázott a ministerelnök úr másképen is. (Halljuk! Halljuk! a balés szélsőbalon.) Nyíltan hirdetik, hogy az egyházpolitikai kérdések érdekében szövetkezett a függetlenségi és 48-as párt vezéreivel. Mi igaz ebből, azt nem tudom, egyet azonban tudok és látok: Látom, hogy ujabb időben a kormány félhivatalos sajtója és röpiratgyártói kezdenek a függetlenségi álláspontra kedvező nyilatkozatokat tenni. Eu örülnék ennek a legjobban, ha nem tudnám, hogy az egész csak játék, és pedig a legvakmerőbb fajtából. Vagy minek nevezzem azt, hogy a szabadelvüpárt egyik oszlopos férfia, a ki a kormánypolitikának egyik előharczosa a sajtóban, a mikor biztosan tudja, hogy Bécsben erről nem vesznek tudomást, röpiratot írt a magyar nemzet számára, annak bizonyítására, hogy királyi jogok nincsenek, csak nemzeti