Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
34 176. országos ülés 1898. márrzfns S án, szerdác Az érintett második érv, azt hiszem, tökéletesen egyenrangú az elsővel, mert a képviselői függetlenség és hozzáférhet]enség nem az illetmények nagysága vagy azok lefoglalhatósága vagy lefoglalliatlanságátó], hanem a képviselőnek egyéni jellemétől függ, és az, a ki a vagyoni előny csábjainak cllentállni elég erkölcsi erővel nem rendelkezik, sokszor kevésbbé független, mint a ki, talán saját hibáján kivííl, szerencsétlen viszonyok következtében, adósságba merül, és kénytelen illetményeinek egy részét adósságának törlesztésére fordítani. Gr. Károlyi Gábor: Ne bántsa Ádámot, hiszen az egyedül volt a világon! Ragályi Lajos előadó: A harmadik, a mi felhozatott, az, hogy a képviselőház tekintélyét rendkívül sérti az, hogy a folyosó telve van hitelezőkkel és ügyvédsegédekkel, a kik azért jönnek ide, hogy egyes képviselőknek illetményeit lefoglalják. Erre nézve, t. ház, első sorban hangsulyozom azt, hangsúlyozom épen azért, mert nem óhaj*tanám, hogy a közvéleményben az a téves hit kapjon lábra, mintha sokan volnának a képviselők között, a kiknek illetményeit lefoglalják, hogy e jelenetek a folyosón nem oly felette gyakoriak, és bizonyára veszíteni fognak gyakoriságukból b. Kemény István indítványának elfogadása folytán. Mert eddig azon néhány képviselő ellenében, kiknek illetményeik lefoglaltattak, épen az 1875 : I. tcz. megkerülése czéljából, a lefoglalás három havonként újra és újra ismételtetett. Most azonban, ha egyszer a hitelező lefoglalta az illetményeket, többé nem kell majd e foglalást ismételnie. De azok, a kik a ház tekintélye szempontjából kívánják a módosítást, ne feledjék azért a kéidés másik oldalát sem, ne feledjék ama következményeket, melyekkel a módosítás járna. Mert igaz, hogy a folyosón előforduló jelenetek egyszer s mindenkorra elsöpörtetnének, de a csendes jelenetek helyébe nyilvános botrányok fognának lépni. Az a hitelező, a ki tudja, hogy adósának törvény által biztosított 3200 frt évi jövedelme van, nem fogja összetett kézzel nézni, hogy adósa, anyagi immunitására hivatkozva, talán kihívó mosolyiyal, elköltse egész jövedelmét, hanem, el levén a törvény által zárva attól, hogy lefoglalja a képviselő fizetését, a nyilvános botrányok terére fog lépni, hogy kényszerítse adósát arra, hogy privátim adja át illetményeinek egy részét adósságai törlesztésére. S e jelenetek mindenesetre inkább aláásnák a képviselőház tekintélyét. De meg könnyen beállhatna az a következés is, hogy volnának számosan, a kiket nem az az ambitío hoz ide, hogy a hazának szolgáljanak, hanem az a vágy, hogy végre eljussanak arra az egyetlen helyre, mely nekik lefoglalhatatlan jövedelmet biztosít. De ha mindazon eredmények, mezeket az indítványozó képviselő úr remél, sokkal nagyobb mértékben is beállauának, mint én és a bizottság többsége hiszszük, akkor is a ház tekintélye esnék ellenkező irányban, döntő sulylyal a latba. Mert, szerintem, a ház tekintélye inkább a háznak magának a, határozataitól, mint a ház egyes egyéniségétől függ. A ház maga állhat igen nagy tekintélyben az ország közvéleménye előtt, habár egyes tagjainak eljárása kifogásolható, s ellenkezőleg a ház tekintélye lehet csekély, ha a jellem és szellem bármely kitünősségeit számítja is tagjai közé. S épen, mert a háznak határozataiban nyilatkozó tekintélye elsősorban, de nem kizárólag attól függ, hogy a ház mennyire képes azon eszméket megvalósítani, melyeket a nemzet közvéleménye fölvet, hogy mennyire képes azon igényeket, melyeket a. nemzet gazdasági, kulturális, állami és jogi élete fölszínre hoz, és melyek kielégítését követeli, kielégíteni; de függ igen jelentékeny mérvben attól is, hogy, ha a ház határozataiban mindenkor képes magát megóvni, annak még látszatától is, hogy a határozat hozatalánál nem a közérdek, hanem a tagjainak magánérdeke vezeti, ennek következtében a mérleg élésnek kétszerte szigorúbbnak kell lenni oly indítványoknál, melyek a képviselőház tagjainak anyagi érdekeivel összefüggésbe hozhatók. Ezen indítvány pedig, mely most tárgyaltatik, épen ilyen, és félremagyarázásokra fogna szolgáltatni alkalmat, annálinkább, mert tisztán a képviselők anyagi érdekeinek emelését czélozzü. A mi végrehajtási törvényünk intézkedései igen szigorúak, sokkul szigorúbbak, mint más külföldi végrehajtási törvények rendelkezései. Azok a kivételek, melyeket nemzetgazdasági, humanitárius szempontból a lefoglalhatóság tekintetében megállapít, nálunk csekélyebb számúak és kisebb mérvűek, mint a külföldi végrehajtási törvényekben. Lehetne tehát általában szólni arról, hogy a végrehajtási törvénynek ezen szigorú intézkedései revisio alá vétessenek és megváltoztassanak, de eltekintve azon általános törvényhozási elvtől is, hogy nem czélszerű egyes szerves törvények egyes intézkedéseit külön speciális törvényekben megváltoztatni, mert ily törvényhozási intézkedés a jogelvek áttekintését teszi nehézzé : ha egyszerűen, és csupán azt mondjuk ma ki, hogy a képviselőház tagjainak napidíj-illetményei, illetve tiszteletdíja és lakbére le nem foglalható, méltán föltámad a közönség körében az a kérdés, vájjon ez nem jogosulatlan privilégium megállapítása volna-e; feltámad ez a kérdés annálinkább, mert a művelt államok egyetlen parlamentje sem hozta be ezt az intézkedést saját tagjainak védelmére.