Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

as4 181. «-»ég«s ttléi 1898, máwjftis IS-*a, «»at8rtÉír8jí. Ezek voltak azok, a miket elmondani szükségesnek tartottara, dehogy kritikám mellet az elismerés szavával fejezzem be felszólalásomat, azt egész készséggel kijelentem, hogy a mostani igazságügyminister úr, habár néha késedelmezik is a kinevezésnél, de az egyének megválasztásánál helyes úton jár mindig, s ezért érdemes a nemzet elismerésére. Pártállásomnál fogva azonben a költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Boda Vi'mos! Boda Vilmos: T. ház! A keleti római birodalom (Nagy derültség és felkiáltások jobb felöl: Messze kezdi!) . . . esak három constructiot méltóztassanak megvárni, s meg fognak róla győződni, hogy ez illik a mai állapotokra (Halljuk! Halljuk!) . . . mondom a keleti római birodalom . . . Polónyi Géza: A rómaiakról nem jó most beszélni! (Derültség a seélső baloldalon.) Boda Vilmos: . . . Krisztus irán 430 évvel, kerekszámban tehát 1462 évvel ezelőtt volt az igazságügy terén abban a helyzetben, a melyben Magyarország jelenleg sínylik, hogy t. i. nem volt eodificalt törvénye; mígnem II. Theodosius császárnak, a ki ugyan az uralkodás erényeiben nem volt valami gazdag, azon szerencsés ötlete támadt, hogy fővárosa kitűnőségeiből kiválasztott nyolcz szakférfiút, a kiknek meghagyta, hogy összeszedvén a törvényeket, azokat megvitassák, és azokból egy egyszerű, szabatos törvénykönyvet szerkeszszenek. A munka, melyet Antiochus volt quaestor consul és praetor vezetett, közel három év alatt fejeztetett be, s a 16 törvény közül öt rész a magánjogot, s a többi a közjogot és vallásügyeket tárgyalta, Igaz, hogy a törvény, melyről Montesquieu tévesen állítja, hogy ez az egyedüli római törvénykönyv nem volt valami kifogástalan, de mégis oly jogalapot szolgáltatott, a melyen a jogtudomány fejlődése biztosítva volt. Ezen régi korból eredő példa után nem vádolhatja senki a magyar jogászvilágot türelmetlenséggel, ha az igazságügyminister úrhoz négy évi működése után időnként azt a kérdést intézi, hogy minő stádiumban van a codificatio ügye ? (Tetszés a szélső baloldalon.) A.z igazságügyminister úr előre látván e kérdé* bekövetkeztét, nem késett, — és ezen fényéről csak elismeréssel szólhatunk, — egy vaskos kötetet készíteni, a mely nem rég látott napvilágot, és a mely tüzetesen ismerteti az igazságügyi ministerium négy évi működését. Egy országgyűlési beszéd szűk keretébe nem foglalható bele az az óriási halmaz, a mely ezen munkának 660 lapját foglalja el. Ezért csupán csak egyes részletekre fogom megjegyzéseimet elmondani, melyek az igazságszolgáltatás ez idő szerinti égető sebeit képezik; nevezetesen megtudtam a kimutatásból, hogy az igazságügyminister úr II. Theodosius császár példáját követve, szak férfiakat bízott meg azon ezélból, hogy az általános magánjogi törvénykönyv előkészítéséről gondoskodjék. Nem volnék őszinte, hogyha azt állítanám, hogy e munka, melyet e kimutatás maga is csak az előkészítés szerény czímével illet, engem tökéletesen kielégít. Mi történt tulajdonképen a lefolyt négy év alatt? Történt az, hogy dr. Győry Elek és Králik Lajos budapesti ügyvédek, Zsögöd Benő egyetemi tanár, és dr. Sipőcz László budapesti árvaszéki elnök kidolgozták a családjogi tervezetnek egy részét, és a fölött most a szakértekezleti első átvizsgálás folyamatban van. Bizony ez még édes kevés, mert azután jön még a második és a harmadik átvizsgálás, s ha igaz egy jogász kitűnőségünknek, a ki a közelmúltban nagy szerepet játszott, azon nyilvánosan elmondott állítása, hogy a codificatio terén azért vagyunk annyira hátra, azért van e téren olyan hátramadás, mert az igazságügyminister mindent maga akar készíteni, akkor, tekintve azt, hogy egy ember fizikuma, bármily nagy arányú legyen is az, ily óriási feladattal szemben eltörpül, el lehetünk rá készülve, hogy az igazságügyminister úr, mint valamikor Mózes, csak a messze távolból fogja nekünk megmutatni az Ígéret földét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a mit az igazságügyminister úrnak reformtevékenysége, — a kimutatás szerint, — felkarolt: az az általános magánjog tárgyainak alig harmadrésze. Már most, ha az e téren való eddigi haladás alapján számítást teszünk, kitűnik, hogyha a családjog anyagának előkészítésére négy esztendő volt szükséges, addig, míg ez az átvizsgálásokon és az országgyűlés tárgyalásain keresztül mehet, legjobb esetben ismét elmúlik két év. Hasonló időt vesz igénybe az általános magánjog II. és III, részének elkészítése, és így kijön 18 esztendő, a mikor én már valószíntílegnemleszek képviselő, és az igazságügyi minister úr, bármily nagy ostentatioval követelje is a közvélemény, sajnálatunkra már aligha lesz minister. Pedig alkotmányos életünk 27 ik évében nem késhetünk azon folyton elementárisabb erővel nyilvánuló óhajunk kifejezésével, hogy nekünk a magánjog terén, bármily módon nem 18 év, hanem sokkal rövidebb idő múlva eodificalt törvényünk legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valamivel, de csak egy szerény árnyalattal kedvezőbb kép tárul elénk a ministerium működéséről szóló kimutatás azon részéből, mely a polgári eljárás reformjának jelen állapotát ismerteti. Mert megtudjuk ebből, a mit már eddig is, tudtunk, hogy az igazságügyminister úr dr. Plósz