Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

Í87. %riäfágos »Wrt*W. mi "lavan valami, a mi a polgárokat érdekli, az az alkotinápy után a bűnvádi eljárás. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) Ez védi az embernek tisztességét, becsületét, életét, vagyonát, Bzabadságát. Mandel Pál: Épen azért kell jól megfontolni ! Komjáthy Béla: Tökéletesen igaz van t. képvisel őtársamnak, gondolkozunk is rajta nagyon, de úgy hiszem, a t. igazságügy minis ter úr annyira szereti a magában való gondolkozást, hogy most is az enepiétebe, a hova mindenesetre több szakembert kellet volna meghívnia, épen azért, a mit Mandel t. képviselő tárfam mond, mert több szem többet lát, több agy többet észlel, mégis szükségesnek látta a védői karból senkit meg uem hívni, csak egyetlenegy barátunk van ott, a ki az elméleti téren lehet kitűnő, de a védelem terén tudtommal nem működött. Á bűnvádi eljárás megalkotása a lehető legégetőbb szükség. Mert mostani eljárásunk, a modern jogtudománynak egyetlen egy elvét nem foglalja magában; t

ez tarthatatlan, gyalázatos, szégyenteljes állapot, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) Egyebet nem hozok fel, de az ntíicum az egész világon, hogy hányféle eljárás van nálunk. Először Fiúméban és a királyhágón túl az 1853-iki osztrák eljárás,'az az eljárás, melyet 1874-ben az osztrákok magok megváltoztattak, és melyre Glazer, az ottani minister kijelentette, hogy az szégyenteljes és tarthatatlan. Ott van Magyarországon, de nem törvényerővel, az 1872-iki ministeri rendelet; de nem lehet azt mondani, hogy az Magyarországnak egész területén nem törvény, mert a polgárosított határőrvidéken az arra vonatkozó törvény kimondta, hogy az törvényerővel bír. Ott van azután a járásbírósági eljárás, ott van a sajtóügyi eljárás, mely az 1867. május 17-iki rendeleten alapszik, melyet azonban az utóbbi időben, nem tudom felhatalmazás vagy micsoda alapján, eredeti rendeltetéséből nagyon igyekszik kiforgatni. (Úgy van\ Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Egy kissé erős szót használtam, midőn azt mondtam, hogy a mai állapot tarthatatlan és szégyenteljes. Midőn az igazságügyim'nister úr ezt jól tudta és állását elfoglalta, elsősorban addig, míg a bűnvádi eljárás egészében elkészül, első kötelessége az lett volna, hogy a képviselőháztól nyert felhatalmazás alapján azt a tarthatatlan állapotot legalább addig, míg a javaslat elkészül tűrhetővé tegye. De hogy ne csak oda vetett szónak tekintessék az, a mit mondtam, legyen szabid röviden, dióhéjba foglalva elmondanom, milyen eljárás van ma Magyarországon, (Halljuk ! Bálijuk!) milyen eljárással védik a polgárok tisztességét, lfMÍHS tB'ári, «rtK8rtfflk#«. 881 becsületét, vagyonát és mindent, a mi előtte szent. Ha valaki ellen feljelentést tesznek, mi annak első következménye? Az, hogy nyíltan megidézik elővezettetés terhe alatt. Már pedig arról a polgárról még akkor senki sem tudhatja, hogy követett-e el büntetendő cselekményt, mert maga a panasz nem diszqualificalhat senkit. Ausztriában zái't levélben történik az idézés, hogy a szolga ne tudja, hogy oly egyénről van szó, a ki büntetendő cselekményt követett el, tehát polgártársai becsülésére nem érdemes. Az illető megjelenik, és a gyakorlati életben gyakran volt alkalmam megfigyelni, hogy az illető, aki esetleg jogtalanul isvádoltathatik, nem bírájával, hanem vádlójával áll szemben, a ki bírói talentumának minden furfangját fel akarja használni, hogy a szerencsétlen oly vallomást tegyen, hogy azután mondhassa, hogy bravúrjával sikert ért el. (Helyeslés a szélsőbalon.) És míg a szomszéd Ausztriában látjuk, hogy meg van tiltva a kereszt-kérdések feltétele is, meg van tiltva annak igérése is, hogy ha az illető bevalja, bűneit, enyhébb büntetésben részesül, addig itt felhasználnak mindent, sőt a mi csakugyan tarthatatlan, az ügyészségnek mindjárt kezdetétől fogva beleszólása van

; Sk az ügyész és bíró nagy hatalmukkal, eszükkel, tanulmányukkal kezet fognak az ellen a szerencsétlen ember ellen, a ki készületlenül megy a bíró elé. Más helyen, a hol a szabadságra valamit adnak, a váddal együtt a védelemnek is teret engednek, míg nálunk felvesznek jegyzőkönyvet minden tolmács és ellenőrzés nélkül, a mi nagyon veszélyes, mert. ezen vizsgálat alapja az esetleges letartóztatásnak, a vádhatározatnak, a végkép való elítélésnek, a mint később be fogom bizonyítani Vegyük először a vizsgá3<iti fogságot. Széles e világon sehol sem fosztanak meg oly köny • nyen valakit szabadságától, mint Magyarországon. Nálunk ministeri rendelet van, a mely szerint az, a ki öt éven felüli szabadság vesztés büntetéssel sújtandó eselekménynyel vannak vádolva, letartóztatandó, míg ellenben Ausztria 10 évet vesz fel, Belgium, a melyben a munkászavargások napirenden vannak, 15 év, és csak Németurszággal versenyezhetünk, a hol az 1887-iki törvény szerint a szökés gyanúja miatt is le lehet valakit tartóztatni, sőt súlyosabb esetben ezen letartóztatást a bíró még indokolni sem köteles. Ha valakit letartóztatnak, ez őt megbecsteleníti. Ennélfogva minden bírónak áthatva kellene lennie a szabadság gondolatától, hogy óva éljen e nagy hatalommal, mert ha egy ember, ki tisztességessen eleget tett kötelezettségeinek, bármily fényes elégtételt kap, a megbecstelenítőtől többé egyáltalában nem szabadul. Ehhez törvény sem kell, csak igazságszeretet és hazaszere-