Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

1S7. urwágos Slés 18i». könnyű ezt mondani, de nem lehetett beváltani az Ígéreteket. Nézzük csak, hogy a polgári törvénykönyv megalkotása tekintetében micsoda ígéretek voltak. Hiszen még most is abban a helyzetben vagyunk, hogy ma sincs rendszeres polgári törvénykönyvünk. Mikor az 1848: XVÍI. tcz. az ősiségét eltörölte és szükségessé vált, hogy másforma törvénykönyv legyen Magyarországon, az akkori kormány az országgyűlésen kilátásba helyezte, hogy a jövő országgyűlésen be fogja az új munkálatot terjeszteni. De hát természetesen ők ígéretüket nem válthatták be. 1861-ben, mikor az országbírói értekezlet összeült, szintén foglalkoztak ezen kérdéssel, s azt mondották, hogy félő, hogy Ígéretekkel fognak bennünket elaltatni a polgári törvénykönyv elkészítése tekintetében, megígérték s majd nem váltják be ígéretüket. Ezért nagyon sokan felszólaltak az osztrák törvénykönyv receptioja mellett. Azok többsége azonban, a kik a tanácskozásban akkor résztvettek, azt mondották, ez 2—3 év alatt elkészíthető, tehát semmi esetre se recipiáljuk az osztrák törvényeket, hanem állítsuk vissza a régi magyar meigánjogot. Ez történt 1861-ben. 1861-től 1869-ig nem történt semmi, mert közbejött a provisorus kormány. Ettől nem óhajtottunk semmit. Később a. kiegyezési tárgyalások vették igénybe a kormány idejét. Ekként 1867-től kezdve, a mire 1861beo azt mondották, hogy legfeljebb 2—3 évet fog igénybe venni, létre nem jött. Mi történt? Történt az, hogy csak 1871-ben, a mikor 1867től kezdve 4 év telt el, egy különben nagyon tudós tanárt bíztak meg az általános rész elkészítésével. Akkor megint eltelt két esztendő. 1874-ben a királyi tábla egy tanácsa ült össze, kidolgozta az általános részt, és akkor ez a süaktanácskozás határozottan kimondta, hogy helyes ugyan, hogy a polgári törvénykönyvnek legyen egy általános része, de annak helyes vonatkozását a részletekre csakis az egész munka előterjesztése után lehet megbírálni. Ezt a ministerium is helyesnek látta, mert 1873-ban szintén volt a ministerium kebelében egy enquéte, mely azután az általános elveket megállapította. Ennyire érkeztünk el 1867-től 7.3 ig. Azok, a kik e felett gondolkoztak, nem tartották helyesnek ezen munkálatokat sem, hogy t. i. most az alapelvek állapíttassanak meg, és ezzel a munkával ez vagy az megbízassák, mert nézetem szerint is egy helyes, és a mi jogéletünknek tökéletesen megfelelő törvénykönyv alkotását csakis akkép lehetne előkészíteni, ha azt többen együttes tanácskozásban az alapelvek teljes ismeretével összhangban állapítanák meg, mint ez Zürichben is történt. A mint mondom, 1873-ban a ministeriam íáresslns 28-ta, MŰtertfikAn. 379 kebelében az alapelvek fölött megállapodtak, és ekkor történt az, hogy 1874-ben, — tehát megint egy pár esztendővel tovább mentünk, — Pauler, akkori igazságügyminister itt e házban bejelentette, hogy az alapelvekkel már tisztában vagyunk, és a szakemberek a részleteken már dolgoznak. Nos hát, az ígéreteknek hinni szoktunk, hittünk ebben is. 1875 ben már más volt az igazságügyminister, t. i. Perczel Béla, ő is kijelentette, hogy nemcsak az alapelvekkel tisztában „vagyunk, hanam már az egyes részek kidolgozása is folyamatban van, és rösdd idő alatt ezeket is beterjesztheti. Természeteden megint hittünk, de sajátságra akadt mégis egy ember, a ki nem akart hinni. Majláth, a volt országbíró, határozott ígéretet akart a főrendiházban hallani arra nézve., hogy csakugyan az alapelvekkel régóta tisztában vagyunk, hogy csakugyan szakférfiak dolgoznak, és hogy a munkának nagyrésze készen van; megigértetetf, hogy az épen tárgyalás alatt volt törvényjavaslat letárgyalása után nyomban be fogják terjeszteni a*polgári törvénykönyvet; hát mi lesz ebből? Erre ugyanaz a Perczel azt mondta, hogy még sem most fogja betérjeszteni, hanem a jövő országgyűlésen mindenesetre. Ez volt 1877-ben. Tehát megint nem történt semmi. 1879-ben a költségvetési vita előtt, már a jogászgyülések is úgy kívülről meg levén simogatva, hogy ismerjenek el mindent, az akkori jogászgytílés évkönyvéből azt látjuk, hogy már a jogászgyűlésen is komolyan hirdetik, hogy ott vagyunk már a megváltás küszöbén a polgári törvénykönyvnek nagyrésze készen van, és rövid idő alatt be fogják terjeszteni. Ez történt 1879-ben, de azért nem történt semmi. (Derültség a szélső baloldalon.) 1880-ban csak annyi történt, hogy Gryőry Elek volt képviselőtársunk a polgári törvénykönyv, általános részét csakugyan elkészítette, az alapelvek is meg voltak tehát állapítva. akkor megint két esztendő alatt az egész vonalon nem történt semmi, hacsak az nem, hogy az örökösödési jogot Teleszky, mostani államtitkár elkészítette és közrebocsátotta. E szerint az 1867. évtől 1882. évig terjedő hosszú idő eltelt a nélkül, hogy bármi történt volna. 1882-ben Pauler lett a minister, a ki az ügyes bajos dolgokat elvégezte ugyan, a kinevezéseket nagy nehezen keresztülvitte, de ezzel azután eleget is vélt tenni hivatásának. 1882-től egész 1887-ig megint semmi sem történt, úgy, hogy a budapesti ügyvédi kamara egyik felterjesztésében már azt a kifakadást olvashatjuk, hogy a magyar nemaet páratlan 48*