Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-187
368 187. «rszágos «Tés 189S. mái'rzhig ?ä.án, esütörtBIrBn, más meghonosítására s Magyarország függetlenségének megsemmisítésére irányuló törekvéseket rendszerint n katholikusság neve és a lát és vallás ürügye alatt is folytatták, s ez ürügyet a XVII. századi közepétől kezdve mindig felhasználták Magyarország ellen, éi fájdalom, a katholikus egyház főpapjai közt mindig találkoztak, a kik ezzel a törekvéssel identificálták magukat. De, — ismétlem, — a magyar katholikusok hazafisága Magyarország függetlensége védelmében sohasem állott hátrább, mint bármely más felekezeté. Ezt akartam még tegnap elmondani, de ennek az ellenkezőjét nemcsak nem mondtam beszédemben, hanem még félreértés alapján sem lehet ezt abból következtetni. Én distinguáltam a katholikus autonómiát és azt a pártot, mely meg \ olt még akkor, a mikor még az autonómiáról szó sem volt; mely 1867-ben leszorult a térről, és a mely 1871-ben az én megfigyelésem szerint, némely kiváló férfiú út ján, ezt az autonomikus mozgalmat akarta ürügyül felhasználni arra, hogy újra párttá kakáljon. Hozzátettem ehhez, hogy mivel most is ily simpthomákat látok, féltékenységgel hívom fel erre az illetők figyelmét, hogy ne engedjék az autonómia ürügye alatt ily mellékes ügyre terelni a mozgalmat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez volt az én felszólalásomnak igazi értelme. Ugyanazért az előttem szólt igen t. képviselőtársamnak ellenem irányzott felszólalását, mint indokolatlant, igenis visszautasítom. (Helyeslés a széhőb ólon. Nagy nyugtalanság és mozgás bal felől) Horváth Gyula: Nincs joga a felszólalást visszautasítani, (Ügy van! a baloldalon.) mert mindenki ágy értette. (Igaz ! Úgy van ! hal felöl.) Eötvös Károly; Nem az annak az értelme. Tessék elolvasni beszédemet. (Nagy zaj és mozgás.) Horváth Gyula: Egyformán magyarázták sokan. (Úgy van! bal felől.) EÖtvÖS Károly: Helytelenül és alaptalanul. (Mozgás és zaj bal felőK Halljuk! Halljuk! jobbról.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy t. képviselőtársam az én felszólalásomat indokolatlannak volt szíves mondani, hát megjegyzem, hogy tegnapi szavainak az az értelmezése, a mely bennem aggodalmat ébresztett, a melyet sajnáltam is, és a mely engem felszólalásra indított, nem csupán az enyém, (Felkiáltások mnden oldalról: Igaz! Úgy van!) és hogy a ház tagjai közííl pártkülönbség nélkül, ki nem véve a t. képviselő úr saját pártjához tartozókat sem, igen sokan fegták fel szavait abban az értelemben, a melyet 8, — s ezen igen örülök, — azoknak tulajdonítani nem akar. (Úgy van! bal felől.) En, t. ház, felszólalásommal csak alkalmat adtam neki arra, hogy szavainak igazi értelmét a háznak bemutassa. (Élénk helyeslés.) Én nem kerestem az összeütközést vele e térét), (Úgy van! bal felől.) hanem ellenkezőleg óhajtottam, hogy közéletünk oly nevezetes tényezőjének, mint a milyen a t. képviselő ur, alkalom adassék arra, hogy olyan félreértés ne forogjon fenn, mely az ő politikai törekvését az ország közvéleményének oly hatalmas factoránál és tényezőjénél, minő a katholikus közönség, ellentétben állónak tüntethetné föl. (Élénk helyeslés.) így lévén a dolog, nem vitatkozom tovább, hanem minden egyes képviselőtársam és a művelt közönség minden tagjának ítéletére bízom, olvassa el t. képviselő úr tegnapi beszédének azon részét és győződjék meg abból, hogy nem volt-e igazságom, és nem volt-e szükséges a ma történt magyarázatra alkalmat szolgáltatni. (Élénk helyeslés.) De, mert a magyarázat engem kielégít, én a képviselő úr befejező szavainak éles hangját, a melyet talán én több joggal nevezhetnék indokolatlannak, (Tehzés'.bal felől.) nem akarom használni, hanem megelégszem azzal, hogy tegn ipi szavainak ő maga is olyan értelmet akar tulajdonítani, a mely ellen nekem kifogásom nem lehet. (Élénk helyeslés.) Eötvös Károly: T. ház! Bocsánatot kérek, személyes kérdésben kérek szót. Én gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam ezen magyarázatát köszönettel tudomásul veszem, (Helyeslés bal felől) s csak azt jegyzem meg, hogy én megengedem, hogy mások is, és hogy különböző pártokbeli férfiak is félreérthettek; de, — gondolom, — tévedni, és a világosan mondott szavakat félreérteni: nem egy pártnak kizárólagos sajátsága. (Tetszés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás Ügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem legkevésbbé lehet szándékom, költségvetésem tárgyalásának úgyszólván utolsó perczében, egy újabb nagyobb vitát prövocálni, és a katholikus autonómia kérdésével, és azokkal a felfogásokkal, a melyek erre vonatkozólag innen is, onnan is elmondattak, foglalkozni. (Helyeslés.) De, hogy a hallgatás félre ne magyaráztassék, azokra vonatkozólag, a miket most hallottam, egész röviden csak a/.t kívánom jelezni, (Halljuk!) Halljuk!) hogy a kormány által és a katholikus autonómiára vonatkozólag általa tett nyilatkozatokból soha semmi körülmények között sem vehető ki az, és nem ig szabad kivenni, hogy a kormány, vagy én magam, a katholikus autonómiát kívánókat bármi tekintetben az úgynevezett 47-es irányzattal azonosítottam volna. (Helyeslés.) Ezt kötelességemnek tartottam constatálni, (!Je J yeslés.) mert ha nekem,
