Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

360 ím ' országos ttlés 18flt, tetctt tehát a megvizsgálás a törvényszéki épü­letben. Az alatt, míg ennek a vizsgálatnak kel­lett volna történnie, Schenkre hasonló zsarolás miatt új följelentés érkezett. Ez ismét egy röp­irat volt Sehenk aláírásával, a melynek ezíme: »Die Schurkenstreiebe des Jesuiten und Advo­katen Janik im Serviten-Kloster Falaié*. E miatt a nyomozat függőben maradt. Miért? Mert hiszen az illető elmebeli állapotának megvizs­gálása úgy is elrendeltetett. Most fel fogom olvasni a szakértők véle­ményét. Moravcsik szó szerint ezt mondja: »Schenk Károly tébolyodottságban szenved, és a terhére rótt cselekményt ezen elmebetegség lefolyása alatí követte el«. Dr. Ajtai pedig azt mondja: hogy Sehenk ő irányában engedetlen Tolt és nem engedte magát megvizsgáltatni; kifakadásokat tett, s azt mondta, hogy inkább vizsgálja meg a vizsgálóbírót és a törvény­széket, de őt hagyja békében. Zavaros levelet is intézett hozzá, és így alaposan nem vizsgál­hatta meg Sehenket. Várady Károly: Mikor volt ez? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ez 1890. deezember 7-ike és 1891. február 10-ike közötti időben történt. Ez volt az első megvizsgálás, most jön a második, Ajtai vizs­gálata, a ki azt mondja, hogy mindannak da­czára, hogy Sehenket nem vizsgálhatta meg, de saját tapasztalatait egybevetve a Moravcsiké­val, 8 is abban a véleményben van, hogy Sehenk Károly elmebeteg, és pedig tébolyodott, és így »szakértő-társam dr. Moravesik véleményéhez teljtartalmilag csatlakozom*:. Ajtay véleményé­ben még azt is felemlíti, hogy ő a vizsgáló­birónak javasolta, hogy Sekenk alapos meg­figyelése csak is vizsgálati fogságába helyezése által eszközölhető. Ez azonban akkor nem tör­ténhetett meg. Ezek után a kir. törvényszék ezen szakértői vélemény alapján a bűnvádi el­járást egyszerűen megszüntette, beszároíthatóság hiánya miatt, és erről úgy a panaszos ügyvédet, mint természetesen Sehenket is értesítette. Ezen megszüntető végzés, és természetesen az indoko­lás ellen is, a melyben ő elmebetegnek nyilvá­níttatik, felebbezés adatott be. Dr. Visontai Soma nyújtotta azt be, és azt mondja benne, hogy Sehenk ezzel a megszüntetéssel meg nem elé­gedhetik, mert elmebetegség miatt történt a megszüntetés, kéri tehát a végzést cassáltatni. A budapesti kir. tábla ezt a végzést feloldotta és elrendelte, hogy az orvosok véleménye az összes ügyíratok közlésével az igazságügyi or­vosi tanácshoz terjesztessék, hogy az is adjon véleményt. Adott is véleményt Í891. november 13-ikán, s ebben azt mondja, — csak a végét olvasom fel, — » összességükben ezen elme­körtünetek azt bizonyítják, hogy a vádlott tel­lámlns 33'On, saeröáfi, jesen kifejlett súlyos perlekedési tébolyodottság­ban szenved. A felhozottaknál fogva nem szen­ved kétség t, hogy a vádlott jelenleg elmebeteg, és hogy 1890. január és 1891. Julius hó vége közötti idszakban elmebeteg volt, mely elme­betegség karatának szabadságát kizárta«. Ez az utóbbi kifejezés arra vonatkozik, hogy bün­tetőjogilag felelősségre nem vonható. A* királyi ügyészség ezen véleményre támaszkodva, újra megszüntető határozatot hozott, az első határo zatot a krályi tábla megsemmisítette és ügy­gondnoko is nevezett ki az illető részére : dr. Stilfe Mórt. Stiller Mór azonban azt kérte, hogy ne neki kézbesíttessék ezen végzés, hanem magának a félnek. Időközben azonban dr. Stiller­től visszavétetett a meghatalmazás és a félnek ügyvédjeként jelentkezett Fischer Hugó buda­pesti ügyvéd; ez kapott most megbízást. Már most, kérem, Sehenk állapota hely­hatóságii ag is, tehát a városnál is megvizsgál­tatott. A fővárosi tiszti főorvosi hivatalnak 1891. évi 11.580. számú jelentése szerint, Sehenk nem tekinthető olyannak, a kire nézve a gondnok­ság alá helyezésnek okai fenforognának, és ennél­fogva a fővárosi árvaszék a gondnokság alá helyezést egyszerűen megszüntette. Erre azután a kir. törvényszék a megszüntető végzést Schenk­nek kézbesítette, a mire megint, Sehenk Károly nevében, Fischer felebbezést nyújtott be, s ehhez egy füzetet csatolt, a mely orvosi bizonyítvá­nyokat tartalmaz. Valamennyi orvos, számszerint 59, élükön Schwartzer Ottó és Lanfennauer Károly, a többiek nem ilyen szakemberek, azt jelentették ki igen röviden, hogy Sehenk ép­elméjű, egészséges eszíí, némelyik még azt is hozzátette, hogy nagyobb fokú intelligentiával bir. (Mozgás.) Ezen bizonyítványok alapján a budapesti királyi tábla felülvizsgálta a felfolya­modást és határozata az lett, hogy már most a bíróság megszüntető végzését jóváhagyta, t. i. nem ezen 59 orvosnak hitt, hanem a két szak­értőnek és az igazságügyi orvosi tanácsnak. Méltóztatnak látni, hogy egyrészről az 59 orvos és másrészről a két szakértő és az igazságügyi orvosi tanács egymással ki nem békíthető ellen­tétes véleményt adtak be. A kir. táblának ezen végzése ellenében megint fel folyamodott Sehenk Károly. A curia mindkét bíróság végzését megsemmisítette, és azt mondta, hogy Sehenk elmeállapotának állandó megvizsgálása két szakértő' által újból elközöl­tessék. (Egy hang bal felől: Ki az a szakértő?) Az is orvos, csakhogy az orvosoknak egy faja. Méltóztassék csak a jogi szakvéleményeket vizs­gálni, hogy van e jogi "kérdés, a melyre nézve két homlok-egyenest ellenkező véleményt ne lehetne kapni? (Derültség.) Most a vizsgálóbíró a euria határozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom