Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

358 186. örssiágos tlés 1S38. máreeiM St-én, se#rdéa. és az nem az újabb időben lett ekképen fixirozva. Továbbá meg kell jegyeznem azt, hogy az utolsó alkalommal történt két év előtti emelésben ezen erdélyrészi szászok nem részesültek, változatlan maradván a nekik járó összeg, és az a 8000 ^forintnyi többlet, melyet akkor a költségvetésbe felvettek, csak a magyarországi két protestáns egyház részére lett biztosítva. Épen így áll ez a görög keletiekre nézve, kiket Thaly képviselő űr említett, mert azok dotatioja gera emeltetett akkor, midőn a két protestáns egyház dotatioja, habár elismerem csekély, de mégis némi emelésben részesült. Ismételten csak azt mondhatom, hogy szívesen fogok ezzel foglalkozni és remélem, hogy az állam pénzügyi helyzeténak folytonos javulásával jelentékenyebb mérvben részesítheti állasegélyben ezen egyházakat is, (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t ház a tételt elfogadni? (Igen!) A tétel meg sem támadtatváa, ezennel elfogadottnak jelentem ki. (Felkiáltsak: Holnap.) Az idő nagyon előrehaladt, azért kérnem kell, méltóztassanak hozzájárulni, hogy ezen költségvetés tárgyalását holnap folytassuk, valamint, a mennyiben ezt kétségtelenül elvégezzük. az igazságügyi táreza is kiííízessék. A mennyiben a mai napra választások voltak kitűzve, és azok el kell, hogy maradjanak, méltóztassanak hozzájárulni, hogy a választás holnap az ülés végén 1 óra után eszközöitassék. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Méltóztatnak tehát hozzájárulni ahhoz, hogy a holnapi ülés napirendje most már véglegesen meg is van állapítva. A mennyiben a mai napon még interpellatiokra kívánnak a minister urak felelni, kérem méltóztassanak őket meghallgatni. (Felkiáltások: Holnap! Ma!) A belügyminíster úr fog válaszolni Várady Károly képviselő úrnak Sclienk Károly budapesti polgár ügyében tettinterpellatiojára. (Felkiáltások: Holnap! Ma!) Hieronymi Károly beliigymínister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Várady Károly képviselő úr február 11-én egy ínterpellatíot intézett hozzám és az igazságügyiuiruster űr hoz, a melyben tőlem azt kérdezi, hogy van-e tudomásom arról, és igaz-e az, hogy 1893. január havában a fővárosi rendőrség titkos rendőrei Schenk Károly budapesti lakost az emberi méltóságot megalázó brutális eljárással letartóztatták, továbbá, — a többi kérdést talán nem olvasom fel, — a képviselő úr azt kérdi, hogy hajlandó vagyok-e vizsgálatot elrendelni és a hibás közegeket megbüntetni? Erre válaszom az, hogy a fővárosi államrendőrség múlt évi deczember 27-én sürgős megkeresést kapott a büntető törvényszéktől, hogy Schenk Károlyt tartóztassa le, és megfigyelés végett a lipótmezei fébolydába szállítsa. Ennélfogva az államrendőrség megidézte Schenk Károlyt, ki azonban meg nem jelenvén, még egyszer megidéztetett. Ezen másodszori megidézésre sem jelenvén meg, a rendőrség utasította a detektív osztályt, hogy Schenket tartóztassa le, vezesse elő és szállítsa a lipótmezci tébolydába. Minthogy a detektívek, kik ezzel meg lettek bízva, arról értesültek, hogy Schenk mindenkit lelövéssel fenyeget, a ki lakásába akar behatolni, és hogy Íróasztalán rendszerint töltött revolvert tart, másrészt arról is értesültek, hogy mindennap délután a hatvan iutczán végig Szokott sétálni: abban állapodtak meg, hogy czélszertí lesz, a helyett, hogy a lakájba behatoljanak, és esetleg vérontás legyen a dologból, az utczán letartóztatni, és ennélfogva január 5-én délután két detektív csakugyan az utczán letartóztatta oly formán, hogy jobbról-balról a karját megfogták. Tették pedig ezt azért, mert azon feltevésben voltak, hogy esetleg magával is lőfegyvert hord. Ez ellen Schenk Károly elkezdett mindenfélekép védekezni ; torka szakadtából ordított és ennélfogva rövid idő alatt nagy csődület támadt. Az esetről a szemtanúk igen nagy számát hallgattattam ki, és azok egyhangú vallomása szerint a detektívek nem jártak el brutálisan, hanem természetesen egy vonakodó és magát kiszabadítani igyekező ember ellen kénytelenek voltak erőt is alkalmazni. Schenk Károly annyira kapálódzott, hogy a két rendőr alig volt képes őt egy bér kocsiba letenni. Mindazonáltal a letartóztatás megtörtént és Schenk a lipótmezei tébolydába szállíttatott. Ebből méltóztatnak látni, hogy először a rendőrség nem járt el brutálisan, — különösen az, hogy a rendőröknél botok lettek volna, nincs beigazolva, — de továbbá a rendőrök az által, hogy a letartóztatást az utczán és nem a lakásban teljesítették, semmiféle szabályt vagy tételes rendelkezést nem szegtek meg. Ennélfogva nem is vagyok abban a helyzetben, hogy itt egy szabálytalanságot, egy büntetendő cselekményt constatálhassak, és az illető rendőröket ezért felelősségre nem is vonhatom. Mindazonáltal azt az utasítást adtam a rendőrségnek, hogy jövőre hasonló esetekben igyekezzék az ilyen letartóztatásokat akképen teljesíteni, hogy azokból utczai csődület és semmiféle botrány ne származzék. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az igazságügyminister úr kíván ugyané tárgyban válaszolni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T ház! (Halljuk! Halljuk !) Igyekezni fogokén