Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
352 !**• országos Ülés 1898, mároziTis ä2-én, szerdán. ez a törvényhozói ambitio hozzánk, azt hiszem nem méltó. (Helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Ha pedig ezen nem lehet segíteni az egyházak beleegyezésével, — pedig ezen segíteni kell, — de ha egyáltalán nem lehet segíteni az egyház beleegyezésével, tisztán áll előttem, hogy akkor segíteni kell ezen az egyház beleegyezése nélkül. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor : Sztrájkoljanak a papok! Eötvös Károly: Segíteni akként, hogy behozzuk a polgári házasságot. (Helyeslés.) Azt mondta itt egyik t. barátom, a ki, fájdalom, betegsége miatt nem lehet jelen, hogy Magyarországon azt sohasem követelte senki, sohasem emlegette senki, azért nem is szükséges. Hát az én t. barátom, a kiről, mint mondom, fájdalommal kell megemlékeznem, hogy betegsége miatt nem lehet itt, tökéletesen téved, mert a magyar nemzet társadalmának művelt rétegei bizony régóta és komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. (Élénk felkiáltások a jobb- és a szélső báloldalon: Úgy van! Űgy van!) És meg nem bocsáthatom ennek a kabinetnek azt, hogy bár több oldalról volt már erre figyelmeztetve, a mi judieaturánknak ítélkezéseit, döntvényeit, melyek a házassági viszony irtózatos bonyolultságára és kuszáltságára vetnek világot, mindeddig nem állította a magyar közönség elé egy kimerítő gyűjteményben. Mert biztosíthatom a t. házat, hogyha az az u. n. Pitavai érdekes és szomorú olvasmány, no hát a mi judieaturánknak válogatott gyűjteménye sokkal szomorúbb olvasmány volna a magyar közönség részére, és nem hiszem, hogy egyetlen gondolkozó ember akadna Magyarországon, a ki a házassági jogegyetemes állami rendezésének múlhatlanúl szükségességél azonnal el ne ismerné. (Helyeslés. Úgy van!) És tovább megyek. Teljes tisztelettel viseltetem a mi bíróságaink iránt, mert bíróságainkat sérteni nem akarom, nem is feladatom; de tudom, tanúságot teszek róla, itt van az előbbeni igazságügyminister, a mostani igazságügyminister is itt van, ők is tanúságot tehetnek róla, hogy a mi bíróságaink ítéleteinek egyöntetűségében nincs semmi garantia, még pedig azért nincsen, mert nincs judieaturánknak egyöntetűsége. Mert a mi legfelső bíróságaink a divatos áramlat szerint dönt öt évről öt évre; az egyik öt évben elválaszt minden házasságot, ha semmi indok sincs is az elválásra, a másik öt évben pedig nem választ el semmiféle házasságot, még ha száz indok volna is az elválásra. (Derültség. Felkiáltások : Úgy van!) Ha az úgynevezett ultramontán áramlat kerül felül, akkor nem választja el még a zsidó feleket sem, ha pedig az ultramontán áramlat megszűnik, akkor elválasztja még a katkolikusokat is, (Derültség.) a mennyiben a vegyes házassági kérdésekben beleelegyedik, és e tekintetben azért is érdekes volna judicaturánk eredményét feltüntetni a művelt közönség számára, mert mostani bíróságaink ítélkezéséből a házassági jogviszonyokra vonatkozólag megnyugtató biztosságot egy óráig sem találna. (Úgy van! Űgy van!) Már most, ha nekem ez a meggyőződésem, — és e meggyőződés elől ki nem térek semmiféle körülmények közt, — ha nekem a meggyőződésem az, hogy nekünk a házassági jogot egyetemesen és általánosan államilag kell rendeznünk, és ha az egyházak bele nem egyezése miatt másképen ezt nem rendezhetjük, mint polgári házasság útján: akkor fölmerííl a kérdés, hogy a polgári házasság formái közű! a facultativ, vagy a kötelező polgári házasság legyen-e. Nem sokat argumentálok ezen kérdésben; nem bocsátkozom bele sem a házasság történetének, sem a házasság philosophiájának kérdésébe, semmiféle auctort e részben el nem fogadok, előttem egy indok áll, és ez az, hogy a facultativ polgári házasság, — mely egyébiránt önmagában csak époly jó, czélszerű, üdvös, mint a kötelező polgári házasság 1 , — bármely formáját tekintjük is, — mert ennek igen sok formája van, — az bizonyos, hogy a legtöbb facultativ polgári házassági esetben a házasulandó felek egyike vagy mindketteje a maga egyházával bizonyos conflictusba jut, a melyet egyházával el kell intéznie, és ha azt békességesen el nem végezheti, akkor megy a facultativ polgári házasságra. Már pedig sem a házasfelek érdekében, sem a házasfelek közt mindig szentül megőrzendő békesség érdekében, sem pedig az egyház érdekében nem áll minden egyes házassági esetnél küzdelmet, harezot és csatát folytatni. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Az egyháznak oly magasan, oly tisztán, oly szentül kell állani, hogy annak az egyes házasuló felekkel harezba állani ne kelljen soha, és nem szabad az egyházat oly helyzetbe juttatni, hogy akár magával az egyházzal, akár annak lelkészeivel szemben a házasuló felek vagy azok közelállói részéről házasságkötések esetén, akár okkal, akár ok nélkül keserűség támasztassék. (Élénk helyeslés.) Es mivel az örökös harezot, collisiot, az örökös kibékülést és a kibékülés újra való felbontását mással, mint a kötelező polgári házassággal orvosolni nem lehet, én épen az egyházak iránti tekintetből, azok szentségének megőrzése szempontjából, szükségesnek
