Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

186. országos illés 1898. márezins 22 én, szerdán. 335 összegyűjtetni, még pedig külön az ethikai. külön a lyrai és külön az egyházi zenét, (Élénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) hogy állj un a nemzet előtt a maga zenei múltjának összes terméke, kritikailag megállapított tökéletes szövegekben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges volna e mellett az is, hogy a magyar társadalomban naponként élő, termő, gazdagodó, elmúló és újra szül emlő zenének termékei egy állandó szakbizottság által folyton gyűjtessenek. (Helyeslés.) A dolog ugyanis úgy áll, t. ház, — és én ezt még kiválóbb szakembertől tudom, mint az én t. barátom, — hogy az úgynevezett nemzeti és népzene terén a világ összes nem setéi közt, leggazdagabb a magyar, még pedig nemcsak most a leggazdagabb, hanem a leggazdagabb volt már ezelőtt 200 évvel is. Azok a Thököli- és kuruczkori zenedarabok, a melyek ma még megvannak, oly magasságban állanak a többi nemzetek zenéi felett a 200 évvel ez előtti időben, hogy magát az egyházi zenét kivéve, az összes müveit világ zenéje azokkal össze nem hasonlítható. Ezt én szakembertől tudom. De már most hogy azok, a kik a magyar zenében olyan szakférfiak, mint a minő a magyar királyi opera zenekarának azon kiváló hegedűse, miképen vezetik félre az intendánsokat, miképen vezetik félre azokat a kormánybiztososokat, és miképen befolyásolják azok a magyar zenei és színművészeti akadémia vezetésére hívatott szakférfiakat: erre nézve csak egy példát hozok fel. A magyar királyi operánál ott volt Káldy, a ki egy kiváló férfiú, a ki sokkal magasabb műveltséggel bír ezen a téren, mint az a férfiú, a ki igaz ugyan, hogy magán körben ezt az egész natiot tetves nationak nevezte, 20.000 frt fizetést és végkielégítést kapott azért, hogy itt az idegen kultúrát és idegen zenét meggyökeresítse és a mi fejlődésünket e téren megakadályozza, és megfertőzze a magyar zenei életet, (igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Már bocsánatot kérek, mikor ilyen dolgok állanak előttünk, hogy még zeneakadémiánkban, ezen egyetlen zeneintézetünkben se szenteljünk, nem mondom, hogy kizárólagos, de kiváló figyelmet az oktatás terén épen a magyar zenének, dolognak épen oly tökéletes nem értése, mint a hogy t. barátom mondotta, hogy lehet-e oroszlánt is, magyart is, németet is és csehet is festeni? (Derültség bal felől) Tudom, t. ház, — mert hiszen nem csak azzal a magyar királyi operaházi szakértővel volt szerencsém beszélni, — hogy vannak, még pedig a képviselőház tagjai között is, olyan férfiak, a kik azt mondják, hogy a magyar zene magasabb zeneművek alkotására teljesen alkalmatlan és ezt ők mathematikailag be tudják bizonyítani. Tovább megyek: a zeneakadémia összes tanárai be is tudják bizonyítani, hogy a magyar zene magasabb müdarabok alkotására teljesen alkalmatlan, miért? Mert ők alkalmatlanok. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ok absolute képtelenek erre; mert sem az anyatejjel be nem szívták, sem pedig tanulmányaikban a magyar zene titkaiba be nem hatoltak, sem annak múltját, sem annak fejlődését, sem annak jelenét nem ismerik. (igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak most, mikor a hírlapok azon kis színházi demonstratio alkalmából elkezdték a Kossuth-nótát emlegetni, hallották, hogy ni-ni, Kossuth-nóta is van! No, ekkora ignorantia mellett, a mi azokat az urakat jellemzi, akkora ignorantia mellett, hogy a Rákóczy-nótáról azon magyar királyi operaházi első hegedűsnek tudomása sem volt, hogy van a világon, a mely pedig még mindig, ma is a zenei alkotások egyik legszebbje, legérdekesebbje az egész világon, nem csoda, ha t. barátom, a ki mindig ezek közt az urak közt van, maga is ilyen szakértelemmel bír. (Élénk derültség bal felől.) Én azt is bátor voltam indítványozni a í. vallás- és közoktatásügyi minister úr előtt, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy történelmi zenénk, még pedig annak úgy ethikai, mint lyrai és egyházi része külön, alkalmas szakférfiak által összegyűjtessék, — mert vannak, a kik egész lélekkel nekifeküdnének ennek a kérdésnek, és részben már gyönyörű gyütemények is vannak e tekintetben, csakhogy nem teljes kritikával vannak még összeállítva, hanem, hogy a mit a művelt világ szakférfiai nem tudnak annyira, mint mi, a velünk szomszéd keleti népek zenéjét is gyűjtesse össze. Össze kellene tehát gyűjteni a volgavidéki, az orosz zenét, a román nép zenéjét, a lengyelekét, a bosporuspartit, a kis-ázsiait, stbt. hogy először consta tálni lehessen azt, hogy a magyar zenének összes elemei miként alakultak, miként támadtak, és másodszor constatálni lehessen azt, hogy ez az úgynevezett keleti zene, melyhez a mienk is tartozik, mennyiben tér el tgy az úgynevezett keleti népek zenéjétől, mint a nyugatiakétól is. A mi pedig t. barátomnak azt az állításai illeti, hogy hogyan lehet a zenealkotónak a maga gondolatait magyar rythmusban kifejezni, hiszen maga a kérdésnek ekként való felállítása bizonyítja, hogy t. képviselőtársam nem nagyobb szakértő ebben, mint az a magyar királyi operaházi zenész. Mert ha elismeri azt, hogy magyar rythmus van, és kétségtelenül elismeri, mert tudja, hogy nemcsak magyar zenei rythmus, hanem magyar zenei scala is van, a mi egészen más, mint a nyugati, úgynevezett iskola-zene seálája, és behatolna azokba az igazán nagy