Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

186. országos ülés 1898, március Sä.én, szerdán. g3j gyár zene fejlesztésére, és a magyar zene oktatásra sokkal nagyobb súlyt fektessen, mint a minőt ma fektet. Kezemben van a zene és színművészeti akadémiának 1891—92. tanévről szóló évkönyve. Keresem ebben, hogy mit tanítanak ezen intézetben a magyar zenéről, a magyar zeneszerzésből és a magyar zenetörténetből ? A zeneszerzésben találunk egy pontot felvéve: »a magyar zenének a chromatican alapuló sajátsága és á magyar zene sajátságos formája.« Ennyi az egész, s a mint az illető intézethez közel álló egyes férfiaktól és tanároktól megtudtam, egy-két órán tárgyaltatnak és magyaráztatnak meg a magyar zene sajátságai, ezután mennek tovább és az egész évfolyamb n nem foglalkoznak többé vele. Következik a magyar zenetörténet. Mindnyájan tudjuk, hogy különösen az utóbbi időben nagy buzgalommal és szép eredménynyel kutatják egyesek a régi magyar zenének emlékeit. Ismeretesek azok az egybázi énekek, melyeket Bogisich Mihály mentett meg a feledéstől, és ismeretesek azok a régi kurucz dalok, katonai dalok, melyeket Káldy Gyula gyűjtött össze, és bocsátott a közönség rendelkezésére. Mindezekből igen szép gyűjteményt lehetne összeállítani, mely elég anyagál szolgálna arra, hogy a magyar zenetörténelem, mint külön tárgy taníttassák. Ellenben az évkönyv tanúsága szerint a zenetörténetből, nem találunk többet a magyar zenére vonatkozót, mint a mikor a chinai, hindu, arab, egyptomi, héber, görög zenéről már volt szó, a végén ott van »vázlatok a magyar zene történetéből.« Azt hiszem, hogy ez nagyon szegényes a mi szempontunkból, sőt annyira bántó nemzeti szempontból, hogy ezt így tovább hagyni és tűrni nem lehet; (Helyeslés bal felől.) mert ha a mi zeneakadémiánkon a magyar zenét nem mííveljük, nem tanítjuk be alaposan: hát akkor a magyar zenét, a melynek annyira változó a rytbmusa, a melyben annyi szépség és önállóság van, a mely a fejlesztésre annyira alkalmas, hol fogják, vájjon a világon tanítani? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én a magyar zenét oly módon kívánnám taníttatni, hogy hosszasan és sokat foglalkozzanak azok a növendékek vele, a kiknek hivatása lesz zeneszerzéssel foglalkozni, hogy gondolataikat zeneileg fejezzék ki; azért kívánnám, hogy annyira fülükbe legyen oltva a magyar zene rytbmusa, hogy mikor nekik gondolataikat kell kifejezni, azt ne tudják máskép, mint a magyar rythmusán tenni. Ehhez a czélhoz a magyar zeneakadémiának különösen jelen működése sem fog elvezetni. Én tehát arra kérem a t. közoktatásügyi kormányt, szíveskedjék teljes erővel oda hatni, hogy a zeneakadémiában a magyar zene tanítására sokkal nagyobb súly fektettessék és a magyar zenére ott sokkal nagobb gond fordíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben a tételt elfogadom. Elnök: Kíyán e még valaki szólni? Fenyvessy Ferencz: T. ház! Néhány szóval kívánok refleetálni Okolicsányi t. barátom felszólalására, és teszem ezt igíizán az ügy iránti érdeklődésből, és gondolom, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a zene-akadémiai viszonyoknak teljem ismeretével. (Halljak! Halljuk ! jobb felől.) Hogy a zene akadémiának igen rossz helyisége van, az régen ismert tény, a t. minister úr azt talán jobban tudja, mint t. barátom, és mint én. Hogy a bajon általános az óhaj segíteni, azt mutatja az, hogy a közoktatásügyi bizottság is, mikor én voltam szerencsés előadója lenni, jelentésében is felhozta ezt az anomáliát, és kérte a ministert, hogy a bajon lehetőleg segítsen. Tudomásom szerint a t. minister úr a bajon úgy kivánt segíteni, hogy először is enquetet hitt össze kiváló zenészekből, zeneértő és zenekedvelő urakból, hogyan lehetne egy hangversenytermet létesíteni ? Az enquet bevégezte működését és eredményes munkálatit a minister elé is terjesztette. Azonban egy baj van itt, hogy a fő- és székváros nem fordít elegendő figyelmet a zene érdekeire. Míg külföldön kisebb városok is, gyönyörű hangversenytermet létesítettek saját pénzükből, addig nem tudom, mi okból, a mi fővárosunknak erre nincs elegendő érzéke. Ha a minister úr maga még egyszer fordulna a fővároshoz, talán több eredményt tudna elérni. Hanem van itt egy másik körülmény. A t. minister úr és a t, ház is méltóztatik tudni, hogy egy nagy mozgalom indult meg egy vígszínház felállítása iránt, és ennek még nincs helyisége. Azt kellene kivinni, hogy a mostani nemzeti színház épületét a mely már többé nem felel meg a nemzeti színház feltételeinek, a melyben a legszerencsétlenebb viszonyok vannak, mivel az öltözők is szűkek már; adják át a zene- és színi akadémiának. A kisebb helyiségek jók volnának tantermeknek, a nézőtér pedig eoncert teremnek és az iskola színpadjának. Azután a kormány a milleniumra gondoskodnék egy előkelő, szép, új nemzeti színházról. (Helyeslés.) Áttérve t. barátom további fejtegetéseire, megvallom, bármennyire szeretném, hogy a magyar zene sajátságait egész éven át tanítsák, de rendkívül le volnék kötelezve azon zeneértő iránt, a ki megmutatná, mit lehessen egész éven át ezekről előadni? (Mozgás a szélsőbalon.) T. barátom külön tanszéket óhajt e czélra felállíttatni. Ismerem a müveit világ majdnem összes 42*