Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
174. orszrtgos ülés 18*3, márcdus 7-én, kedden. :H nyakunkra. (Zaj,) És alig, hogy a püspökséget elfoglalta, mindjárt ellentétbe jött előbbi magatartásával, rögtön az elkereszlelési rendelet ellen kezdet agitálni, és ezzel megmutatta azt, hogy politikailag segítette a kormányt, de mihelyt szolgálatainál^gyümölcsét vette, azonnal egyet fordult. Ámde, t. ház, nemcsak ez hibája a kinevezett püspökök némelyikének, mint például az enyémnek; (Derültség a szélső baloldalon.) van azoknak hibájuk légió, a melyek mind abban találják kútfejüket, hogy nem egyházi érdemeikért, keresztyéni alázatosságukért, hanem politikai érdemekért ülhetnek a magas püspöki székbe. Példákkal élek, elmondom az én püspökömnek néhány viselt dolgát. (Halljuk! Halljuk!) Ntki, mint egyházmegyei püspöknek kötelessége volna, az évnek legalább 3 /4 vagy 9 / 10 részét püspöki residentiájában tölteni, a mi püspökünk pedig nem Veszprémben, hanem itt fenn lakik Budapesten, karácsony után feljött Budapestre és csak húsvét előtt fog visszamenni. Azt gondolná az ember, hogy nyáron püspöki residentiájában van, pedig akkor sincs ott, elmegy Sümegre és az egyház úgy marad pásztor nélkül. Fenyvessy Ferencz: ízléstelenség! Szalay Imre: Hogy ez így van, ennek eclatans példája az a kérvény, a melyet kerületem egyik községe nyújtott be hozzá, s ez a következő: Egyik községben a katholikus híveknek valami nehézményük volt a papjuk miatt. Én, mint annak a kerületnek képviselője, természetesen nem avatkozhatom abba, hogy a plé bánosnak van-e igaza, vagy híveinek? Hanem abba már kötelességem beleszólani, hogy midőn e község folyamodik püspökéhez, kérve bajai orvoslását, és folyamodásában egyetlen oly hang sincs, mely bárki ízlését sértené, e folyamodásukat akként intézik el, mint itt meg van írva: (olvassa) : »Folyamodtunk X. Y. plébános ellen, egyúttal kérvényünkben alázattal kértük püspök atyánkat, hogy megsértett híveinek igazságot szolgáltasson, azonban kérvényünk Veszprémből »nem fogadtatik el« felírással, felbontatlanul visszaküldetett«. (Mozgás) Meglehetősen szoktam foglalkozni a történettel, de még az inquisitio idejéből sem hallottam, hogy felbontatlanul küldtek volna vissza bármely kérvényt. Es most egy katholikus főpap, kinek kötelessége, hogy hívei erkölcsi támogatója legyen, hogy meghallgassa panaszukat, felbontatlanul küldi vissza egy iratukat, és háromszori sürgetésre sem érdemesíti őket feleletre. A sok közül talán ez egy tény is megmutatja azt, hogy a ki ilyet tehet, nem igazi egyházi ember. Fény vessy Ferencz: Kérem az elnök urat, intézkedjék, ez nem tartozik ide! Szalay Imre: Nem tudtam, hogy FenyKÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. X. KÖTET. vessy képviselő úr többi ügyvédsége mellett a veszprémi püspöknek is ügyvédje. Fenyvessy Ferencz: Nem vagyok ügyvédje, hanem igazságszerető ember, és van ízlésem ! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Egy hang balfelöl: Pulszky Guszti az Ízlése! Derültség.) Szalay Imre : Ezzel végeztem az autonómia kérdésével. De van egy másik adatom is, a mely azt bizonyítja, hogy a kormány nem arra gondol, hogy valaki jó pap-e, hogy az egyházi téren szerzett-e érdemeket, hanem csak fontos politikai szolgálatokat jutalmaz. Mert különben, hogy történhetnék meg, hogy egy egyházmegyében, melynek nevét elhallgatom, de ha a minister úr kívánja, megmutathatom neki, — két kanonok a legdurvább stylusban ír egymásról, s iratát a hívek nem nagy épülésére ezer meg ezer példányban el is terjeszti. Csak egy pár szemelvényt olvasok fel, melyekből kitetszik, hogy, ha egyházi hivatásuknak megfelelőének, nem bocsátanának ki ily iratokat : »Nem számbírálat, hanem egy publicum megesalónak hamisított magánirata , . . . . . látva, hogy tudatlan, járatlan, ellentmondó, a mellett hazug, szemtelen, lázító, rágalmazó és rosszakaratú ő kigyelme . . . . . . XV. római szám alatt úgy kiporoltam, úgy eldöngettem a ravasz számvizsgáló urat, kimutatván tehetetlenségeit . . . ... az öreg urat becsületre tanítottam stb. stb«. (Derültség.) Hát mondja meg a minister úr, írhattak e volna a tisztelendő urak így, ha, egyházi érdemeiknél fogva jutottak volna stallumaikba ? Csak korteskedés közben tanulhatták meg e hangot! Az eddigiekben előadtam nézeteimet. Conclusiom az, hogy én részemről annak a kormánynak, mely nem elvi alapon áll, mely felhasználja azt, hogy a polgári házasságnak proseliUkat neveljen: ezen kormánynak sem budgetjét, sem a polgári házasságot meg nem szavazom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hentaller Lajos jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: T. ház! A vallásés közoktatásügyi minister úr által beterjesztett költségvetésnek el nem fogadása iránti szavazatom indokolásául csak rövid időre kérem a t. ház figyelmét. Három éve már, hogy a tulvjdonképeni cultus-ügyek vita tárgyát, e tárcza ügyeinek tárgyalásakor alig képezték. A t. minister úr egyházpolitikája foglalta el a tért, utóbb domináló szerepet nyert e politika az összes tárczák felett, az összes pártokban, s e hosszú évekig tartó vita folyamán az egyházpolitikát annyira magyarázták és összevissza vitatták, azt annyira megvilágosították, 4
