Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-185
30f X86. orsíágos ülés 1893. márezhts Sí-én, keááea. szén a régi egyetemet, és emeljünk új egyetemi épületeket a botanicus kert helyén. Arra vagyok bátor kérni a t. minister urat, hogy ez eszmébe ne is tessék belemenni. Valóságos szerencsétlenség reánk nézve, hogy minden áron utánozni akarjuk Bécset. Azért, mert Bécs két luxuriosus egyetemi épületet emelt, tehát nekünk is arra kell törekednünk, nem hogy megfeleljen az valamely szükséges czélnak, hanem hogy pompás, szép épületünk legyen. Engedelmet kérek, Magyarország nem elég gazdag arra, hogy ezen a téren Bécscsel versenyezzen, de nincs is rá szükség. (Igaz! Úgy van!) A legműveltebb külföldi államok egyetemei közül egy se pompázik külső szép gégékben és díszben, hanem van mindenütt alkalmas tisztességes épület, és ebben igyekeznek rajongni azon tudományos hazafias élet által, a mely az épületen belül kifejlődik. (Helyeslés.) Nem is szólva Olaszországról, a melyben a legmagasabb fokú, legfontosabb közműveié dési intézetek vakolatlan épületekben vannak elhelyezve, — méltóztassanak megnézni a túri ni egyetemet, a milanói akadémiát, a tíórenczi, a geimai egyetemet, a melyek mind egyszerű, — de igen kényelmes épületben vannak elhelyezve. Hollandiában, Belgiumban, sőt magában Parisban is, nem czifra, hanem a czéira kényelmesen berendezett épületekben vannak az egyetemek. Alig néhány éve, körülbelül 10 —15 éve, egy gyönyörű egyetemi könyvtárt építtetetta t. minister úr boldogult elődje, igen helyesen az egyetem köze lében. Ha most az egyetemet áthelyezzük a botanicus kertbe, ennek következése az lesz, hogy rövid idővel azután előállana a szüksége annak,hogy ezt a könyvtárt oda áthelyezzük, tehát új könyvtárt építsünk. Ez az egyetem egyike a főváros legérdekesebb és legrégibb épületeinek. Ennek az egyetemnek van múltja, vannak traditioi és reminiscentiái, a melyek szintén erkölcsi latba esnek, a melyeket nem kell elejtenünk. Hozzájárul ehhez még egy másik, elismerem, a foutos kérdéshez képest mellékes körülmény, a mely azonban megérdemli, hogy mégis tekintetbe vétessék. Ha az igen t. minister úr megmarad az eredeti terv mellett, ha kiépíti most az egyetem homlokzatát, legföljebb még kisajátítja a még kisajátítható részt, hogy később kiegészíthesse, mindezt végrehajthatja úgy, hogy a millenium idejére egészen, vagy legnagyobb részben készen is legyen, a mi mindenesetre egyik szép mozzanatát képezné az ezredéves ünnepélynek. Mindezeknél fogva arra kérem az igen tisztelt minister urat, méltóztassék az általam röviden elmondottakat kegyesen figyelembe venni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Nem óhajtottam ugyan az egyetemnek agy másik tételéhez is szólni, azonban igen kedves alkalmat szolgáltat nekem a felszólalásra, mely rövid lesz, az igen t. minister úr azon válasza, a melyet tegnapi felszólalásomra adott. Meggyőződbe tett a t. ház ebből, a reám nézve minden tekintetben megnyugtató válaszból, hogy felszólalásom nem volt aíapnélkííl való, miután azt lényegében az igen t. minister úr is helyeselte, kinyilatkoztatván egyúttal, hogy arra törekszik, hogy az a czél eléressék. Természetesen magam is nagyon jól tudom, hogy az egyszerre, törés nélkül, a mit én sem akarok keresni a tudományos képzés terén, megvalósítható nem volna. Igen helyes eszmének tartom azonban azt, a mit a minister úr válaszában többek közt felemlített, hogy t. i. azon hazánkbeli ifjak, a kik az orvosi facultást a bécsi egyetemen, hozzáteszem akár a müncheni, akár a berlini, szóval nem magyar tannyelvű egyetemen végzik, a mennyiben tiszti orvosi alkalmazást kívánnak elnyerni, legyenek alávetve egy ;t magyar orvosi műnyelven való szakjártasságukat kitüntető vizsgának, pl., hogy a törvényszéki bonczolásokat stb. magyar nyelven correcte teljesíthessék. Azt gondolom, hogy azon többoldalú intézkedések mellett, melyeket a t. minister úr természetesen csak érinthetett és nem részletezett, azonban néhányat ezek közül részletezett is, ez az intézkedés volna legelsőben is életbeiéptetendő, mert oly természetű, mely a magyar nyelv tudásának kötelező volta mellett teljesen míg is követelhető mindazoktól, a kik ilyen tiszti orvosi alkalmazást akarnak elnyerni. Midőn tehát megnyugtató tudomásul veszem a t. minister úrnak a részletekre is kiterjedő válaszát, az í'bban előadottak életbeléptetése ért esedezem; ez volt egyik kedves alkalom arra, hogy szót emeljek. A másik szintén kedvező alkalmat mostani beszédemre Apponyi Albert t. képviselőtársamnak iménti felszól tlása nyújtotta. T. képviselőtársam melegen és államférfiúi bölcseséggel, egyszersmind élénk nemzeti érzülettel fejtette ki, hogy mennyire szükséges volna a budapesti egyetemen, s hozzá tes'.em, lehetőleg majd a kolozsvárin is, a külön magyar művelődési történet számára egy tanszéket alapítani. Nevezetesen ez a tantárgy még ezelőtt 20—30 esztendővel aligha lett volna az egyetemi ni ve a u magasságához'képest az egyete men előadható. Történeti irodalmunk még nem volt abban a helyzetben, hogy a művelődési történet a maga ágazataiban úgy, a mint az a művelt államokban ki van fejlődve, kifejthető
