Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-184
184. országos ülés 1888. máressitis 80-án, hétfőn, $87 összpontosítani arra, hogy a tanítók jobban i legyenek dotálva, s hogy anibitiojuk, kötelességérzetük és hazafiságuk fel legyen keltve, hogy ! nemcsak mint népoktatók az abéce betanításában, hanem mint nemzeti missionariusok is lelkesedve teljesítsék nagy és nemes feladatukat. De ne feledje a minister úr, hogy az éhező ember nem tud lelkesülni! Körülbelül ezek azok, a mikre én a t. minister úr figyelmét felhívni ezúttal bátor voltam, s a mennyiben én azt tudom, hogy nem a minister úr jóakaratán múlik, nem a minister úr belátásának hiányából, hanem a magyar állam közjogi viszonyából ered az a helyzet, mely megbénítja és lehetetlenné teszi, hogy a köz oktatásügyi kormány nagy hivatását különösen áldozatkészség tekintetében a magyar közoktatásügy fejlesztése érdekéből a haza által követelt teljes erővel juttathassa érvényre, bár pártállásomnál fogva a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, de mert a népoktatás tekintetében nem lehet senki, ki csak egy pillanatra is meg kívánja akasztani az államkormányzat gépezetének helyes és szabatos működését, annálfogva a tételt megszavazom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt örömömnek és elismerésemnek adok kifejezést a felett, hogy a t. minister úr Bánó József képviselőtársamnak határozati javaslatát elfogadta, mert valóban szükség van arra, hogy a népoktatás terén mutatkozó igen nagy hiányokkal szemben ne csak a t. minister úr bírjon annak fokozatos javítása iránt tervet, a mint nem kételkedem, hogy bír, hanem, hogy ezt a tervet a törvényhozás is ismerje, hogy mi is lássuk, mennyi idő alatt, minő sorrendben és minő eszközökkel fogjuk elérni a népoktatási ügynek azon fejlődését, mely az írott törvény szavát az életbe is átviszi. (Helyeslés.) A mihez igen röviden hozzászólni akarok, az épen magának a tételnek, tudniillik a népiskolai felügyeletnek a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Szóba hozták itt több oldalról azt a visszásságot, mely az iskolai felügyelet jelenlegi állapotában rejlik úgy a szoros értelemben vett tanügyi, mint az állami és nemzeti szempontból, a mennyiben a teendők túlhal mozottsága folytán a mostani tanfelügyeleti rendszer a technikai oktatás feladatának ellenőrzésére nincs képesítve még ott sem, hol az egyének arra nézve egész megfelelően vannak kiszemelve, a mennyiben az iskola sok helyen egyenesen nemzet és államellenes tendentiáknak melegágyául szolgál. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, oly állapot, melyet megtűrni nem lehet, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mely ellen a leghatályosabb ellenszerekről kell gondoskodni, még pedig minél hamarább. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Sokan igen t. képviselőtársaink közül az egyetlen ellenszert abban látják, hogy az egész népoktatás ügyét az állam kizárólag saját kezébevegye, és minden más]factort abból kizárjon. Én nem akarok ezen eszmének elvi jogosultságával foglalkozni, de azt hiszem, hogy a tanszabadság elvének szempontjából igen súlyos elvi ellenvetéseket lehetne ezzel szemben támasztani. Azonban jöhet oly idő, midőn arra a meggyőződésre jutnék magam is, a ki a magyar nemzeti és állami szempontoknak megóvására minden egyéb intézkedést elégtelennek tartok, bár nem szívesen, de magam is rá szánnám magamat ezen álláspontra. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ez nincs bebizonyítva, s ennélfogva ezen szempont s azon törekvés, hogy az egész népiskolai ügyet államosítsuk, — mellőzve; az elvi részt, — egyelőre a rendelkezésünkre álló erők tekintetéből is utopieusoknak mondandó. Azok, a kik az állami szempontok érvénye síílését egyedül ettől várják, felfogásom szerint igen távol eső időre halasztanák el azt, a mit rögtön el kell érnünk, hogy t. i. az oktatásügy ellentétbe ne jöhessen az állami és nemzeti czélokkal, sőt inkább ezeket fokozatosan elősegítve s előmozdítsa. Ezt kell elérnünk rögtön és gyorsan s azt hiszem, hogy a sikerrel megkísérthető többi eszközök is olyanok, hogy azoknak rögtöni életbeléptetése és rögtöni igénybevétele hatalmunk és tehetségünk körébe esik. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház, nem ilyenekfíl, csak az eszmék tisztázása szempontjából, a mi, gondolom, ezen discussionak igen kívánatos eredményét fogná képezni, vagyok bátor megemlíteni azt, a miről már többen is megemlékeztek, különösen a tanfelügyelő gégék szervezését, a tanfelügyelőségek ügyének intensivebb felkarolását, és ámbár különben a hivatalok szaporításának barátja nem vagyok, gondolom, a napfénynél is világosabb az, hogy a tanfelügyelőségek túlságosan nagyok, és hogy azoknak jelenlegi helyzetükben való fentartása s egyedül csak a mostani erők alkalmazása mellett a ezélt biztosan elérni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, szükségesnek tartom még a népiskolai hatóságokról szóló 1876: XXVIII. törvényezikknek reformját és átdolgozását is. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényezikk a fegyelmi hatóságot kizárólag az állami és községi tanítókra nézve állapítja meg. Az állami fel-
