Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

276 184, országos ülés 18«8. márezius 20 án, hétfőn. vagy egyáltalán a jelenlegi kormány követte volna el. Ezek százados mulasztások következményei: ezekben része van minden megelőző kormánynak, minden törvényhozásnak, sőt része van magának a magyar társadalomnak is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De a baj nyílván jelentkezik; a baj meg van és a bajon segíteni kell, és éa felhívom a törvényhozás ós kormány figyelmét, hogy ne ignorálja ezt a kérdést, mert már proximus arclet Ucalegon, és mert később majd nem lesz mód e bajt orvosolni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez alkalommal nem akarom a kérdést tovább fejtegetni, csak figyelmeztetem a nagyon t. cultusminister urat, hogy ezen jelenségek természetére és minőségére nézve az Egyetértés folyó évi 43., 47., 53. éa 76. számaiban egy igen fontos, egy nagy figyelmet érdemlő czikksorozat jelent meg. A mint tudom a t. miniater árnak is van erről tudomása, mert hiszen a czikksorozat az ő figyelmébe is van ajánlva. Nem akarok tehát e kérdésről többet szólni, csak utalok arra, hogy ezen czikksorozatban megdöbbentő színekben van festve ezen dákoromanismus keletkezése, és világosan ki van mutatva abban, helyes tárgyi-, szak- és történeti ismerettel, hogy miként szülemlett meg egy magyar történetíró meséjéből, vagy adomájából, előbb egy költészeti ábránd, később pedig egy politikai dogma, és végül egy nagyzási hóbort, mely, a mint már láttuk, ma már politikai különleges követelésekkel is áll elő. A jelenlegi összehasonlító nyelvtudomány és a mai történetírás ugyan meggátolja azt, hogy hasonló bolondos eszmék valósággá is váljanak, de nagyon fontos két körülmény támogatja még is ezen utópiát. Ezek egyike a tudatlanság, másika a rajongás. Azt pedig a nemzetek történetéből tudjuk, hogy mind a kettő igen fontos és nagy hatalom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismételten figyelmeztetem azért a t. házat s a tisztelt kormányt egyaránt arra, hogy ne hagyja figyelmen kivfíl ezen nevezetes és veszélyes jelenségeket és a már meglevő társadalmi betegséget; mert ha annak idején elmulasztották az illetők ezen tant: »principiis obsta«, mi ne engedjük, hogy utólag ránk olvassák ennek a folytatását, mint Ítéletet: »sero medicina paratur, dum mala per longos invaluere möras«. így érezve és mellőzve a tehető tanácsokat ezúttal, azon figyelmeztetéssel zárom be beszédemet, hogy eszébe juttassam a háznak Canning azon nevezetes mondását, mely szerint »a habozás és határozatlanság minden körülmények közt csak az ellenség erejét támogatja«. Egyébiránt politikai bizalmatlanságból, nem fogadom el a tételt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? (Nem !) Ha tehát senki sem kíván szólani, kérdezem, méltóztatik-e a tételt elfogadni? (Elfogadjuk!) E szerint a személyi járandóságok czímén felvett 55.629 frt mpgszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Dologi kiadások: 12.860 frt. Elnök: Elfogadtatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) -. Népnevelési tanfelügyelőségek. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 4. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: 178.218 frt. Bernáth Dezső jegyző: Bánó József! (Halljuk! Halljuk !) Bánó József: T. ház! Ha méltóztatik a t. ház megengedni, e tételnél ntimesak a népnevelésről, hanem egyszersmind a tanfelügyelőségekről is kívánok nyilatkozni azért, hogy többször ne legyek kénytelen felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár megjegyzést'tegyek azon módra nézve, a melyen itt a közoktatási ministerium költségvetésének általános tárgyalása lefolyt. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak tudni, az ellenzéki pártok elhatározták, hogy az u. n. egyházpolitikai vitába, nem fognak belemenni, illetőleg nem fogják azt initiálni. Igaz, hogy erről az oldalról egy képviselő, Sághy Gyula, kezdette meg a vitát az egyházpolitikai kérdések fölött; de ő kinyilatkoztatta azt is, hogy ő e részben a párttól izolálva, magán véleményét mondja el. Ezen beszéd után felállott a közoktatási minister úr, s mondott a maga igazolására egy szép beszédet. S én, megvallom, nagy élvezettel hallgattam a minister úr beszédét, mert olyan beszédet, a melyben nyíltság, férfiasság és logika van, mindenkor szívesen hallgat meg az ember. Hanem, bocsánatot kérek', ha azt mondom a minister úrnak, hogy egy nyilatkozatát nem értettem, és ma sem értem, s ez az, mely szerint az egyházpolitikai kérdések fölött a vit-i nemcsak kívánatos, de szükséges is. A minister úr beszédével a koczka el volt vetve, s a képviselőház belement ;tz egyházpolitikai vitába, az ellenzék pedig úgyszólván belekényszeríttetett abba. (Ügy van! bal felöl.) Igen jól tudjuk, t. képviselőház, mert gyakran hallottuk, hogy a kormánypárt és a ministerium nem jogosan ugyan, de igen gyakran szemére hányra az ellenzéknek, hogy obstruetiot akar csinálni. Hiszen tudjuk, hogy mi az obstructio; nem egyéb, mintha egy párt bizonyos czél elérésére a szónak hatalmát, vagyis az agyonbeszélést használja, s hogyha már kifogyott az argumentumokból oly dolgokat is szokott