Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-183

188. oriméem ülés 1S98.márcriui JMn, szombaton. 267 már megvan. Csak nemzeti érzék s hazafias elhatározás kell hozzá! Egyet azonban nem hallgathatok el. Mi volna ugyanis a magyar szellem fejlesztésének s fentartásának hatalmasabb eszköze, mint a magyar nemzeti történelem s magyar nemzeti irodalom? (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon) S a hivatalos tanterv semmivel sem bánik el mostohábban, mint épen e két tantárgygyal: 2—2 órára szorítja ugyanis azt, és pedig a VIII. osztályban, hol a szegény tanuló feje zsibong a -okféle tudománytól, melylyel az érettségi vizsgán elő keli állani, s nem kevésbbé az ezzel járó gondtól és aggod dómtól. Erre óhajtanám kiváló mértékben felhívni a közoktatásügyi bizottság figyelmét. Mert; az a nemzedék, a mely műveltségét nem saját nemzeti irodalmának forrásából meríti, az a nemzedék, mely hazája történelmét nem ismeri, s abból okulni, s a nagy tetteken, s dicső elődök példáján lelkesülni nem tanúit: lehet életképes világpolgár, de aligha lehet jó hazafi. (Zajos tetszés a bal és szélső baloldalon.) Én a t. közoktatásügyi minister úr hazafias jó szándékában nem kételkedem, de kötelessé gémnek tartottam az elmondottakat figyelmébe ajánlani. Különben a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferenez: T. ház! Előttem felszólalt t. képviselőtársam szíves volt megemlékezni a tankönyv-bírálat hézagosságáról. Megvallom őszintén, sok tekintetben ígaz;it adok neki, mert csakugyan bizonyos hézagosság, hogy ne mondjam felületesség csakugyan van tankönyveink bírálatában. De némi mentségül szolgálhat az, hogy pl. 189í-ben 403 tankönyvet kellett felülbírálni, abból 300-at approbáltak, tehát majd minden harmadikat nem. T. ház! E baj ellenében a segítség igen kétes értékű, mert ha t. barátomat felkérném, mondjon oly módozatot, melylyel el lehetne kerülni, hogy egyes tankönyvekben igazság- vagy erkölcsellenes dolgok legyenek, maga sem tudna orvoslást. (Felkiáltások a baloldalon: Megmondta mit kell csinálni!) Előbb említettem, mennyi tankönyvet kell felülbírálni. Csodálom, hogy olyan tanintézetnél használt tankönyvet hozott fel, a melynél tudtommal a franczia nem is kötelező tantárgy. (Egy hang a szélső baloldalon: Az mindegy!) Sokkal helyesebb volna, ha t. képviselőtársam nem mindjárt a házban hozná fel az ily dolgokat, hanem a mint tudomására jönnek, azonnal jelentkeznék a minister urnái. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Joga van!) Horváth Gyula: Helyeden tette! Thaly Kálmán: Meg kell bélyegezni! Fenyvessy Ferencz: Joga vau, de helye sebb volna azért, mert a t. minister urnak már most volna alkalma válaszolni és kimutatni, mennyiben volt valóság t. barátom előadása. Horváth Gyula t. barátom rosszul értett meg, én nem azt kifogásoltam, hogy felhozta, hanem sajnálom, hogy a minister ár nehezen van abban a helyzetben, hogy vagy megezáfolja a dolgot, vagy elfogadja a tényállást. A mit a t. képviselő úr orvosszerűl ajánlott, azzal épen az ellenkezőjét érné el annak, a mit czéloz. Azt mondta, hogy a mai korban a XIX. században absurdum, hogy a tankönyveknél előleges censurát alkalmaznak. T. barátom nem akar előleges censurát, és mégis panaszkodik utólag. Mit csináljon a kormány? Ha a t. képviselő úr tudna tná* módszert ajánlani a tankönyvbírálat hézagossága ellen, én volnék az első, ki azt elfogadnám, de a censura ellen kifakadni és utólagosan panaszkodni ilyenek miatt: az nem egészen logikus dolog. Ezért szólaltam fel, a tételt különben elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház ! Én mindenekelőtt arra, hogy az országban a nevelés és tanügy helyesen kezeltessék, az egyetlen és legczéíszerííbb útnak találom azt, hogy annak minden fázisa folyton a nyilvánosság előtt álljon, és alkalma legyen úgy a képviselőháznak, mint a közönségnek és a ministernek a felmerülő vádak, helytelenítések,vagy helyeslésekkel szemben, vagy azok mellett állást foglalni. (Helyeslés bal felől.) Tanügyünk elsatnyulásának egyik baja az volt, és ebben a t. minister úr bizonyosan igazat fog adni nekem, inert a tények tanúskodnak mellettem, hogy a nyilvánosság elvonatott, — nem most, hanem a múlt időkben, — a tanügyi kérdések s kivált a tankönyvek megítélésétől, és ennélfogva a parlament sem bajlódott velük, magában a ministeriumban pedig igen sok és fontos reformkérdések lévén, a tankönyvekkel nem foglalkozhattak. Ennek következménye az volt, hogy egy halom tankönyvet kellett állami és nemzeti szempontból kitiltani a forgalomból, a melyek éveken keresztül mételyezték meg Magyarország ifjúságát. (Igaz! Úgy vau! a balés szélsőbalon.) Mi a jobb, t ház? Az-e a jobb hogy azt a titkolódzó rendszert a tankönyveknél is feutartsuk, vagy hogy itt megmondják az igazat? Lehet, hogy tévednek az illetők, lehet, hogy Illyés barátomnak és képviselőtársamnak felszólása egy oly tankönyvre vonatkozik, mely talán nem kötelező az iskolában. Szalay Károly: Az mindegy! Horváth Gyula: De ha egy tankönyv behoz itik az iskolába, és annak ártalmassága bizonyos, akkor az hozassék fel a házban, hogy a min tetemek legyen módja intézkedni. (Helyss34*