Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
Í8á. orsíágos Blés 1898. márezius 18.áu, szombaton. 265 hogy ha jól emlékezem, tavaly, gondolom Madarász József képviselő űr interpellatioja folytán e t. házban tárgy altattak a temesmegyei tanügyi állapotok, és épen Temesmegyében sikerült a tanfelügyelő buzgó eljárása folytán a népoktatási állapotoknak rövid idő alatt jelentékeny javulását előidézni. (Úgy van! jobb felől.) Ezen kívül a t. képviselő úr két coneret kérdést intézett hozzám, melyekre a választ kötelességemnek tartom megadni. (Halljuk! Bálijuk!) Első kérdése a nagyszebeni gymnasiuuira vonatkozik. Ezen épület felállításának kérdése régebben húzódik azért, mert az ott megszerzett g rendelkezésre álló telek ügye nem volt véglegesen rendezve. A t. képviselő' úr maga is elismeri, hogy az indokolásban erre vonatkozólag mondottak teljesen megfelelnek a valóságnak. Azt gondolom, a t. képviselő úr is igazat fog nekem adni abban a tekintetben, hogy véget kell vetni annak a kétes és bizonytalan helyzetnek, a melyben voltunk, s azért ezélszerfíen cselekedtem, midőn azt a kérdéses telket a város tulajdonába visszabocsátottam, új telek megszerzését határoztam el oly czélból, Siogy semmi akadálya se legyen annak, hogy az új épület előállításához mielőbb hozzálássunk. Első sorban természetesen telekről kelleit gondoskodni. Ezért a folyó évi költségvetésbe a telek árának első részlete föl is vétetett. Még az év folyamán a helyszínén fogom megállapíttatni a szükséges teendőket, minthogy még a legközelebbi költségvetésben kívánok intézkedni az építkezés iránt. A mi a t. képviselő úrnak második kérdését illeti, a melyben a görög-keleti vall sú magyar nyelvű honpolgároknak sorsát említi fel, erre csak azt mondhatom, hogy köszönettel fogadom figyelmeztetését, a magam ügykörében mentől előbb el fogok járni, és mindent meg fogok tenni abban a tekintetben, Ingy azok magyarságukban megtartassanak. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván e valaki a képviselő urak közül szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tétel meg nem íámadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az 49.000 írtban megszavaztatott. Molnár Antal jegyző (olvassa): Összes kiadás 273.238 frfc. Bevétel összesen 74.774 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző: Országos közoktatásügyi tanács. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 2. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 2. czím. Kiadás összesen 14.284 forint. Hentaller Lajos jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. ház! A közoktatási kötségvetés tárgyalásának folyamán végre eljutottunk a tulajdonképeni közoktatási tárgyalások kezdetéhez, eljutottunk oda, a hol nem felekeKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. X, KÖTET. zeti ellentétes nézetek és felfogások uralkodnak a helyzeten, hanem nemzeti kultúránknak párt ós felekezet nélkül való szeretete, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.)**, a mi, szerintem, egyedül jogosált e házban, a kizárólagos hazafias felfogás. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezzel a felfogással akarok én az országos közoktatási tanácsról szóló tételnél felszólalni. A közoktatásügyi bizottság jelentése e tételnél azt mondja: »És habár a tanács működése ellen még mindig merülnek fel panaszok, issniételt újításokat és rendelkezéseket nem kívánt a búottság, mert el nem zárkózhatott azon igazság elől, hogy az ezen intézményt újjászervező szabályzatok sokkal újabb keletűek, hogy sem hatásuk minden irányban már is észlelhető és megítélhető lenne, és a minister úr nyilatkozatából kiderűit, hogy a tankönyv-bírálatok ellen a ministeriumhoz nagyon kevés panasz érkezik.« A bizottság nézetének első részében osztozom, de nem abból a, szempontból, hanem a tankönyv-bírálat szempontjából akarok felszólalni. Hogy a tankönyv-bírálatok ellen kevés panasz érkezett a ministeriumhoz, ezt nem vonom kétségbe; ámde annál több panasz merült fel a tanárok és tanítók körében, a mint igen sokan és sokszor kifejezték úgy a sajtóban, mint a tanári és tanítói értekezleteken. És nem is ok nélkül. Hiszen mi laikusok is, ha egy-egy tankönyv a kezünkbe kerül, kénytelenek vagyunk megbotránkozni annak nehézkes magyartalan irályán, és sokszor nevetséges, sokszor pedig tendentiosns, nemzetellenes, hazafiatlan tartalmán. Vegyük többek közt csak a magyar nyelvtant, annak elvont, szőrszálhasogató módszerét, azt esak a magyar anyától született gyermek képes megemészteni, az ide1 gen borzalommal fordul el tőle. Felmatathatnék több tankönyvből nevetséges szemelvényeket, ilyeneket azonban a »Borsszem Jankó« is közöl csodabogarai közt. De hogy valaki azzal ne vádoljon, hogy a levegőből beszélek, bátor vagyok egy ilyen szemelvényt felolvasni. E szerint: »Nagy Károlyt egy előtte megjelent angyal arra ösztönözte, hogy hazája érdekében kövessen el valami lopást; az angyalnak harmadszori megjelenése után végre elhatározta, hogy megy lopni. Elindul, találkozik egy vitézzel, avval összevesz és leveri; azután egy másikkal találkozik, s avval együtt besompolyog éjjel egy kétes hírű grőf várába, hogy lopjon. Benyitnak a hálószobába, s ott találják a vár urát, »qui donnáit auprés de sa femme«. Hogy minő helyzetben, nem folytatom, sapienti pauca. Csak annyit jegyzek meg, hogy ezt a tankönyvet a polgári és felsőbb leányiskolában 84
