Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-183
188. országos ülés 1898. márczius 18-&n, szombaton. 359 tiókkal szemben állást foglalniuk nem szabad, (Helyeslés a [baloldalon.) mert Magyarországon a reformatiotól elkezdve három századot meghaladó történelem bizonyítja, hogy a katholikus hívek szabadelvű többsége és ennek valódi szabadelvűsége és testvéri szeretete szerezte meg és biztosította protestáns polgártársainknak is vallásszabadságát, békéjét, és hogy azt megvédelmezték minden támadással szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Foglalkozni kívánok azonban, t. ház, a tárgyalás alatt lévő költségvetéssel a közoktatásügyi szempontból, és felszólalásomra különösen azon indok vezet, hogy habár a t. cultusminister úrnak képessége, politikai önérzetes magatartása iránt a legnagyobb tisztelettelviseltetem is, azon politika egésze, az egész kormányrendszert, melybe az ő politikája beillesztve lett, bizalomgerjesztőnek nem találom azon általános, és egy évtizedet meghaladó idő óta követett irány miatt, mely a t. többség uralma alatt honosait meg. Leszek bátor ennélfogva, és pedig, •— hogy a t. igazságügyminister úr szavaival éljek, — oly számokkal, a melyek nemcsak űzletszerűleg vannak előtüntetve, hanem, a melyekből a számtan rideg szabályai szerint a való igazságot le lehet vezetni, kimutatni, hogy ezen közel két évtizedes politikának eredménye az volt, hogy a közoktatásügy a vezetőknek legjobb akarata, legnagyobb képességei mellett is, fedezet hiánya miatt nem vette azt a lendületet, nem tette azt a haladást, nem foglalta el azt a tért, a melyet főleg hazánkban a magyar nem zeti állam megvalósítása ezéljából és nemzeti nevelésünk három századot meghaladó elhanyagolása után a magyar állam költségvetéseiben elfoglalni hívatva volt, s a mely nélkül egy eonsolidált, életerős, és egészében összeforró, magyar államra gondolni is merő utópia. Legyen tehát szabad számadatokra hivatkoznom, s a magyar állam beczikkelyezett költségvetéseinek tételeivel bizonyítanom azt, hogy a ki hazán'< közoktatásügyéért lelkesedik, a ki ezen életbevágó kérdések, a nevelésügy fejlődésének lassú menetéért aggódik, a ki a magyar állam nemzeti megerősödését első sorban a nevelésügy emelkedésétől várja, az nem viseltethetik bizalommal azon kormányzati rendszer iránt, a mely még a legképesebb politikai egyéniségek, minőt a t. eultusminister úr és államtitkárja személyében tisztelhetünk, működése és iránya mellett is az emelkedés alapját és életerejét képező kiadási fedezetet oly szűken méri épen azon állami tevékenységi körre nézve, a melytől első sorban, és legfőképen a magyar nemzeti állam léte és jövője függ. (Helyeslések bal felől) Számokkal fogok bizonyítani, t. ház, a melyeket nem ötletszerűen alkalmasok, a melyeket nem önkényesen állítok össze, a melyek nem a statisztika által még valónak nem bizonyított adatoknak egyéni és individuális fölvetését fogja nyújtani, hanem a melyeket a magyar állam beczikkelyezett törvényeiből, a magyar állam évi költségvetéseiből merítek. (Halljuk! Halljuk!) A jelenlegi t. többség, az u. n. szabadelvű párt megalakulása előtt, a fuzio előtti évben, 1874-ben a magyar állam összkiadási előirányzata egész összességében 256,734.707 frt volt; ebből a közoktatásügyi ministerium kiadásaira 4,236.136 forint esett. 1878-ban, tehát a fuzio harmadik évében ezen tárezának költségvetése nem emelkedett, hanem 200.000 frttal reducáltatott. 1882-ben az állami összes kiadások már a 321 millió forintot meghaladó öszszegre emelkedtek, a mi a fuzio előtti évet véve, 65 millió forint többletet^ tesz. Ezeu emelkedésből a eultustárezának a t. szabadelvű többség aegise alatt csak 4,800.000 frt, vagyis az 1874. évi kiadáshoz képest csak 560.000 frttal több jutott. Ez pedig nem is egy százaléka az egész kiadási többletnek, hanem csak 0*9°/o-a. 1886-ban a 344 milliónyi állami összkiadások előirányzatának a 23 millió forintnyi emelkedésből a eultustárezának összesen csak 5,800.000 frt jutott. 1890-ben az egész állami kiadás előirányzata 356 millióra rúg, a az ebben lévő 12 millió forintnyi újabb emelkedésből a eultustárezára, levonva a 852.000 forintnyi bevételt, csak 6 millió forint esik. 1891 ben 369 millió forint az összkiadás, s ebből a eultustárezának, levonva az 1 millió forinton felüli bevételét a kiadásokból, marad tiszta kiadás 6,700.000 forint. 1892-ben már 398 és fél millió irányoztatik elő állami összkiadásokra, és ebből a eultustárezára, levonva annak bevételét, csak 6 és fél millió forint maradt. 1893-ban az összes kiadás már 485 millió forint, és ebből a eultustárezára, a 2,235.000 írt bevétel leszámításával, 5 millió frt jut. Ezen kormányzati rendszer alatt a t. szabadelvű párt uralmának idejétől kezdve az összes állami szükségletek, az 1874-iki állapotokhoz képest, 256 millióról, tehát egy negyed milliárdról, 485 millióra, tehát közel egy fél milliárdra emelkedtek; ebből a közel fél milliárd évi kiadásból a magyar államot fentartani, emelni, biztosítani hívatott közoktatásügyre csak egy elenyészőieg csekély összeg volt képes biztosítani. (Úgy van! bal fe'ö'.) De vegyünk a szabadelvű párt, a t. többség uralma alatti időszakból egy 10 éves átlagot; vegyük az 1882—1892. évig terjedő budgetek eredményét, s állítsuk egymással szembe, és hasonlítsuk össze ezen 10 évnek kiadásait, Ha az 33*
