Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

182. országos ülés 1898, m&rcziug 17-én, pénteken. 241 hogy mit értettem múltkori felszólalásom alatt. (Halljuk! Sálijuk!) Értettem azt, hogy ha Ma­gyarország fővárosában valaki eljön velem pl. a börse-épííleíbe vagy a » Lloyds kávéházba . . . Meszlény Lajos: Az Andrássy-útra! Polónyi Géza: .... és mindazon And­rássy-úti kávéházakba, a hol az izraeliták töme­gesen össze szoktak jönni: a ki igazságos em­ber, kénytelen elismerni, hogy ott nemcsak szór­ványosan nem beszélnek az izraeliták magyarul, de magyar szót egyáltalában nem is lehet hul­lani. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tessék megnézni a tőzsdék milliókra és milliárdokra menő kötéseit, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy egy magyar kötlevelet találjunk. Ha végigmegyünk a király-utczán, a marokkói­utezán s a kereskedők boltjaiba benézünk, csak nagyon ritkán és elvétve találunk magyar könyv­vezetést. (Úgy van! bal felöl.) Ez az egyik fele a képnek, a másik felére pedig megadom a választ egy ma érkezett sürgönyömre adandó felelettel. A csurogi izraelita ifjúság aláírásával kaptam ma a következő sürgönyt (Halljuk! Ha'ljuk! olvassa): »Azon meggyőződésben, hogy nagyságodnak örömet szerzünk, tisztelettel érte sítjLik, hogy a Csurogon fennálló kaszinó tegnap, márczius 15-ikét este nagyszámú közönség jelen­létében magyar szónoklattal és az e czélra ala­kúit dalárda közreműködésével megünnepelte. (Éljenzések a szélső baloklolon.) Ezen kaszinó tag­jainak ö /4 része zsidókból áll. Vájjon azon zsi­dókhoz tartozunk-e, a kiket a képviselő úr reei­piálni akar ? (Derültség.) A csurogi izraelita ifjúsági. Igen, ezeket recipiálni akarom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Felszólalásomnak semmi más értelmet tulajdonítani nem engedek, mint a melyet kifejtettem; nem a vallási mozzanat rám nézve a döntő, hanem az, hogy érjük meg mentől előbb Magyarországon, hogy Bereg-, Ugoesa-, é3 Mármaros megyékben is ilyen csu­rogi kaszinók létesüljenek, (Helyeslés a szélső­baloldalon-) s én akkor szívemből örülni fogok, hogyha az én meggyőjződésemnek is megfelelően létre jön a receptio. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Felhoztam még egy mozzanatot erre vonat­kozólag, s nagyon sajnálom, hogy az igazság­ügyminister úr már nincs jelen, de azért azt a t. cultnsminister úrnak és a t. ministerelnök úr­nak ajánlom szíves figyelmökbe. (Halljuk!) Fel­hoztam, t. i. azt, hogy én az izraelita vallás receptiojának, — feltéve, hogy speciális recep­tioról szólani lehet, — egyik alapfeltételéül te­kinteném azt, hogy azoknak országos egyházi szervezetük legyen, mint Francziaországban a grand rabin intézménye. Ott Napóleon idejében vitetett ez keresztül, de azzal a világos ki­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. kötéssel, hogy egyházi országos szervezetnek lenni kell. Bosenberg Gyula: Köszönettel fogjuk fogadni! Polónyi Géza: Milyen gyakorlati jelen­tőséget tulajdonítok én ennek a kérdésnek? És itt térek arra, a mit a t. vallás- és közoktatás­ügyi minister úr szíves figyelmébe ajánlok. Nagy érzékenységet árúi el a t. kormány ez idő sze­rint abban a tekintetben, hogy az állam törvényei végrehajtassanak, és hogy a felekezetek az állammal szemben teljesítsék azt, a mit a tör­vény parancsol. Ez az álláspont, az állam te­kintélyének és a törvény tiszteletének elismerése, vezette a t. kormányt a hires február 26-iki rendelet kibocsátására. Itt ajánlok a t. minister úr figyelmébe egy igen fontos dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon szempontból, ugyanezen irányelvek alapján Magyarországon milyen hely­zet áll fenn az izraelitákkal szemben a törvé­nyek végrehajthatóságának kérdésében? (Hall­juk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy Magyar­országon ma, — gondolom, — 20 izraelita pol­gárnak egyesülése teljesen elég arra, hogy úgy­nevezett hitközséget létesíthessenek. Ezek a hitközségek ma sem megyei, sem országos szervi összeköttetésben egymással nincsenek. Nem szó­lok most arról, hogy milyen rituális különbsé­gek merülhetnek fel az egyes hitközségekben, ezt más alkalomra tartom fenn; de egy dolgot ajánlok azon t. izraelita képviselőtársaimnak, — bocsánatot kérek e kifejezésért, — figyelmébe, a kik múltkori beszédem alkalmával jelen vol­tak. (Halljuk! Halljuk!) Szíveskedjenek ugyanis ezen a téren közreműködni, hogy jövure más­képen legyen. Magyarországon ugyanis követ­kezőleg áll a dolog a zsidó házasság kérdésében. Tudnivaló dolog, hogy az izraeliták válóperében az elbocsátó levél, a »geth« kiadása képezi a válásnak formai elintézését. (Halljuk! Halljuk!) hogy meg ne történhessék az a dolog, hogy itt egyházi akadályokkal a házasságnak újon­nan való megkötése akadályoztassák, kimonda­tott az, hogy oly esetben, a hol a fél ennek az elbocsátó levélnek, a »geth«-nek kiadását megtagadja, az ítélet, melyet a polgári bíró­ság hoz, helyettesíti ezt az úgynevezett elbo­csátó levelet. Remete Géza: De a papok nem adják össze! Polónyi Géza: Jól mondja a t. képviselő­társam, hozhatnak a bíróságok, hozhat a curia bármilyen ítéletet, a rabbinus még sem adja össze a feleket addig, míg a férj részéről az elbocsátó levél ki nem adatik. Mezei Mór: Azért kérünk polgári házas­ságot ! Polónyi Géza: A polgári házasság beho­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom