Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
180. omägos ilés 18*8,, márciíns 14-én, kedden. 189 Minden félreértés kikerülése végett egyenesen azt mondja Trefort Ágoston : »Az eddigi felszólalások után szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy azon motivatiok között, melyekkel Pest város képviselője indítványomat támogatta, és az én felfogásom közt nincs különbség* , Tehát e kérdések fel vettettek már akkor is. De, ki a naplót nézi, az igen különös jelenségre talál. Azt látja, hogy gr. Szapáry Gyula annak a kabinetnek tagja volt; azt látja, hogy midőn a kötelező polgári házasság, a polgári anyakönyvek, a vallásszabadság kérdését, és ezzel kapcsolatosan még egy néhány kérdést felvetették, nem csinált belőle gr. Szapáry Gyula a maga részére kabinetkérdést, síit gr. Szapáry Gyula beliigyniinister volt akkor, kinek tehát a polgári házassággal kapcsolatosan a polgári anyakönyveket kellett volna életbe léptetnie és rendszeresítenie. Mit. gondol a t. ház, lehet-e a nemzetnek azzal az Őszinte lelkesedéssel fölkarolnia ezeket a kérdéseket, a melyeket, elismerem, fel kell karolni a nemzet jövője és hagyományai szempontjából ? Még a háznak szabadelvű tagjait is, értem az igazi szabadelvű, nemcsak névleg, de tényleg szabadelvű tagjait, és különösen a t. függetlenségi és 48-as pártnak tagjait is, teljesen lehűteni alkalmas volt az a beszéd, a nielylyel a t. ininisterelnök úr beköszöntőjét tartotta. Mert miről volt szó? Ázt mondták, hogy ezen válságot az egyházpolitikai kérdések okozták, s a kormány a belügyi reformok nagy mezején akarja érvényesíteni hatalmát és tehetségét. Es mit láttunk? Wekerle ministerelnök úr első kijelentése az volt, hogy ő a 67-iki kiegyezéshez szigorúan ragaszkodik. és azt mondja, habár feleslegesnek is látszik az alaptörvényekre való hivatkozás, de mikor egy nagy országos párttal állunk szemben, kötelessége ő neki kiemelni, hogy az úgynevezett kiegyezési törvények alapján állanak, hogy ezen az alapon akarják a reformokat érvényesíteni. Én sorba néztem azokat a beköszöntőket, melyekkel a kormány ezen állásba belépett, de ily hangsúlyozását a 67-iki kiegyezésnek, a melyben categorice jelentette ki a kabinet feje, hogy ezen alapot sem tágítani, sem fejleszteni nem akarja, és hogy ezen alapon akarja Magyarországon a szabadelvű reformokat megsérteni, nem találtam. De igenis van egy közjogú jellegű kijelentés, és ez gr. Andrássy Gyula kijelentése, mikor az első kormány élén a képviselőházba bevonult, midőn szintén arról volt szó, hogy hűek legyünk a 48~as hagyományokhoz, a melyek miatt annyi áldozatot hozott a nemzet, a melyek miatt megkötötte a 67-iki kiegyezést, a melyek miatt lemondott függetlenségi sok attribútumáról. Látjuk, | hogy midőn gr. Andrássy Gyula a kabinet élén a parlamentbe lépett és nem hadügyi reformokról volt szó, nem közös pénzügyi, hanem belügyi reformokról, egyet jelentett ki, és Magyarországon kormánynak, mely szabadelvű alkotásokat akar csinálni, mást kijelentenie nem is szabad, azt jelentette Id, hogy 48-as alapon áll, és 48 as alapon kívánja Magyarországon a reformokat létesíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Fel fogom olvasni: »Midőn a 48-iki törvények alapján kinevezve, mint ő Felsége felelős kormánya először jelenünk meg a t. ház előtt, — nem volt még 67-iki kiegyezés, de az teljesen közömbös, — nem véljük szükségesnek egyenkint elősorolni azon elveket, melyeket szándékunk; elégnek tartjuk kijelenteni azt, hogy eljárásunk irányát nem meríthetjük máshonnan, mint azon törvényekből, melyek a felelős kormányzati rendszer alapját letevék.« Azon vezérelv, mely a 48-iki törvényhozás szemei előtt lebegett, nem volt egyéb mint, a birodalmi kapcsolat hü megőrzése melleit, Ma<i yarország alkotmányos önállását és függetlenségét biztosítani. Azt mondotta, hogy ezen elvek alapján kívánja a reformokat keresztülvinni. Nagyon természetes, t. ház, mert a 67-es alap nem n\újt hasist szabadelvű reformok létesítésére. A ki csak az 1867-iki alapot jelöli meg, mint alapot, mely tulajdonkép csak egy szomszéd állammal való szövetség, és nem az 1848-iki jogfolytonosság megőrzését hangoztatja, az szabadelvű kormányzatot létesíteni nem fog, és az a kormány, mely nemcsak mellőzi ezen 48dki hagyományok hangsúlyozását, hanem rövid létele alatt is minden ténykedésével bebizonyította, hogy a nemzet aspiratioi iránt érzékkel nem bír, és közömbös marad mindazon követelményekkel szemben, a melyek a nemzet önálló fejlesztésére szolgálnak, az ezen párt részéről kellő bizalmat és odaadást nem kívánhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kétségtelen, hogy azon reformok, a melyeket a kormány létesíteni akar, a központi hatalom erősítésére szolgálnak; kétségtelen, hogy ezen reformok olyanok, melyekhez minden szabadelvű embernek hozzá kell járulni, de kétségtelen az is, hogy a kormánynak működése és fennállása azon aggályokat, melyeket kifejteni bátor voltam, el nem oszlatja. En azt nem tudom elképzelni, t. ház, hogy hogyan lehet a legdemocratikusabb, a legszabadelvtíbb korszak nagy alakját megtagadni, annak az az iránt való kegyeletét a dynasticus érdekekkel ellentétben állónak deeretálni, de ugyanazon korszakban megkívánni, hogy a nemzet fogékonysággal birjon ezen kormány működése és szabadelvű ténykedései iránt. Azért fentartván magamnak