Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

ISO. orsgAges ülés iMtt ennek az a politikai iskola, a melyen a magyar nemzetet az 1875-iki fúzió óta nevelték. Itt van először is 1848 után a Deák-párti korszak. Az igazság kedvéért és hogy igazságot szolgáltassunk azon férfiaknak, a kik a Deák-pártnak előharezosai és zászlóvivői voltak, naeg kell adni azt, hogy a Deák-párt teljes hűséggel igyekezett hagyományosa lenni ;i társadalmi problémák keretén belől az 1848-iki eszméknek, nem mondom, hogy az állami önállóság és függetlenségi eszméknek, de igyekezett hü hagyományosa lenni a 48-iki elveknek, és ideig-óráig teljes odaadással és hűséggel meg is felelt ennek és igyekezett ezen kimondott elvek szerint a kti lönhen is igen gyorsan és sietősen producált törvényeket organicusan tovább fejleszteni, egészen addig, míg Tisza Kálmán képviselő, akkori pártvezérnek nem sikerült az 1875-iki fúziót létrehozni. És nagyon sajátságos, t. ház, hogy azon 18 év alatt, a mely alatt az akkori egyesült és fuzionált pártok és kormányok magukra vállalták a nemzet ügyeinek gondozását, ezen í8 év alatt semmi sem történt Magyarországon, mi a nemzetben a reformok és szabadelvű nemzeti irányzatok iránti fogékonyságot fejlesztette volna. De mégis történt egy dolog, mégpedig a főrendiháznak reformja. Sajátságos, hogy a fuzionált párt, mely át vette a kormányt azzal a kijelentéssel, hogy hagyományos szellemben fogja fejleszteni az eszményeket, sajátságos hogy Tisza Kálmán egyetlen egy reform törvényt alkotott, és ez . . . Gr. Károlyi Gábor: A ministeri penzió! (Derültség a széls<halon.) Visontai Soma: ... a főrendiház reformja. Mit gondol a t. ház? Terényi Lajos t. képviselőtársam nagyon hivatkozott arra a kifűrészelt helyre, a mely felett Deák Ferencz, nagy hazánkfiának szelleme lebeg, és lebegett a kormányzat minden ágában. És mit látunk t. ház? Deák Ferencz nemcsak az egyházpolitikai téren, hanem a szabadelvű-reformok egyéb terén is hagyatékot hagyott az akkori kormánynak. 0 contemplálta a főrendiház reformját, azon főrendiházét, a melynek beleegyezésétől és előleges hozzájárulásától kívánják némelyek függővé tenni a törvényjavaslatok benyújtását, azon főrendiházét, mely már annyi galibát csinált a kormányoknak. Hogy contemplálta Deák Ferencz ezen reformot ? Anomáliát képez, — úgy mond ő 1873. évi június 28-iki beszédében, -- hogy Magyarországon két vallásfelekezet főpapjaira nézve a a jus comitiorum fennáll, mert a katholikus és a keleti egyház főpapjai hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak, és hogy ez a többi vallásokra nézye nincs így. Szerinte két módon lehetne segíteni ezen : Vagy hogy a többi vallásúaknak is márextaa 14-én, k*«lde». } g| megadják e privilégiumot (Felkiáltások: Nem kell.') vagy mindeniktől elveszik. (Helyeslések.) Az első annyi volna, mint egy absurdumot még egy gyei szaporítani, és a mint én ismerem polgártársainkat, mind a protestánsok, mind a zsidók nagyon megköszönnék és deprecálnák ezen k edvezést.« Később így folytatja: »Előttünk áll a főrendiház rendezése, ott lesz alkalmunk kimondani, hogy senki sem vehet részt a törvényhozásban, mint törvényhozó csupán hivatalánál fogva, nem püspök nem főispán és a többi ; (Élénk helyeslés.) hanem akár választás, akár kinevezés alapján rendeztessék a felsőház, vagy a kettővel együtt, azoknak, a kiknek választási vagy kinevezési joguk van : jogában álljon, ha akarnak püspököt is választani, vagy superintendenst, vagy rabbinust, vagy más embert, de az akkor nem úgy iil ott, mint püspök, vagy mint rabbinus, hanem úgy ül ott, mint kinevezett, vagy választott pairje az országnak.« Hát ezen kifűrészelt helyet úgy töltötte be kegyelettel Tiszi Kálmán képviselő úr, hogy az első reformot, melyet az 1848-as hagyományok nyomán csinált, s a tuelylyel a nemzet szabadelvű nevelését előkészítette, a mint méltóztatnak látni, ennyire Deák Ferencz szellemében csinálta meg. Gr. Károlyi Gábor: De oda ült melléje Tisza Lajos! Nagyon megtisztelte! Visontai Soma: Ezen kormányzat alatt nemcsak az történt, hogy meddővé vált a kormány minden szabadelvű reformra nézve, és hogy egyetlen szerves törvényt nem mutathat fel, a mi pedig, — mint kifejtettem, — előfeltétele minden szabadelvű reformnak, hanem az is történt, hogy egyenesen szembeszállt a kormányzat, a magyar nemzet aspiratioival. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ama heves viták, melyek itt folytak, meggyőzhették erről a t. házat. ( Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egy másik fontos jelenség, a mely szintén azon korszakból származik, s a mely ezen iránynyal együtt jelentkezve meddővé teszi a nemzet hozzájárulását, ez a folyton lappangó hatalmi kérdést. Tisza Kálmán képviselő úr nagyon másképen fogta fel a helyzetet; mikor 1875 február 3-án nagy beszédét tartotta. Mennyi kecsegtetéssel, mennyi biztatással beszélt akkor a Deákpárthoz, és milyen nagyszerűen ecsetelte neki a bekövetkezendő napok virágos és áldásos voltát. Összefüggőleg a hatalmi kérdéssel, — melyre még rátérek, — azt mondta, hogy: Elitéli azért is a kormányzatot, s elitéli azért a kormányt, mert különben is, bár az egyének változtak, 1867 óta a kormány mindig egy volt, és egy volt annak »lánczolatos politikája«. u*