Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
ISO. oraágo* ülés 1898. márcrlns 14-én, kedden. 169 síteni lehetetlen. (Igazi Úgy van! a szélsőbalról.) Az egyenlőség egy és egyöntetű. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérek a másik két pontra, az anyakönyvvezetésre és a kötelező polgári házasság kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) És itt előre is bocsa natot kérek a t. háztól, hogyha ezen kérdések, a melyekkel az én egész múltára, nevelésem, tapasztalataim összefüggnek, az a levegő, melyet a nyugati eivilisatioban hosszú éveken át magamba szívtam, egész valómat annyira átjárja, hogy minden taktikázás nélkííl egész őszinteséggel, nyíltsággal ki fogom mondani véleményemet ágy ellenféllel, mint b irattal szemben. (Halljuk! Halljuk!) Különösen sokat kell foglalkoznom Ugron Gábor és Győrffy Gyula t. barátaim beszédeivel, a melyeknek egyik' 1 , Ugron Gáboré, a mennyiben a polgári házasságra és az anyakönyvveze tésre vonatkozik, majdnem ugyanazon nyomon jár, a melyen a püspöki memorandum. Azt mondják, hogy elvileg az anyakönyvek polgárosítása ellen nincs kifogás, hanem az először opportuiiitási és másodszor pénzkérdés. A pénzkérdésre nézve elvárom, hogy a t. pénzügyminisfer úr, mint reményiem is, nyilatkozni fog e vita befejezése előtt, mert én a magam részéről azt hiszem, hogy Ugron t. barátom, midőn 4 — 6 és 8 millió forintról beszélt, legalább is 6 millióval túlzott Számításom szerint ez a költség legföljebb t 1 /^ —2 millióra megy. A mi az opportunitást illeti, mindenki, a ki ez ellen szól, leginkább azt a kérdést vetette fel, hogy honnan fogjuk mi venni az erre szükséges megbízható közegeket? Ezt a kérdést látjuk felvetve a polgári házasságnál is. Én azonban azt mondom, hogy ne sértsük saját népünket, ne sértsük annyira Magyarország intelligentiáját. Én jelen voltam Olaszországban, midőn a polgári anyakönyveket és kötelező polgári házasságot behozták, és méltóztassék utáuna nézni és meg fognak róla győződni, hogy Olaszország akkori statisztikai kimutatásai szerint a 29 millióra rúgó olasz nép között 17 millió ama analphabetista vagyis írni, olvasni nem tudó volt. És ez nem tartóztatta vissza az olasz kormányt attól, hogy polgárosítsa az anyakönyvvezetést és a házasságot. Remélem, ha e tekintetben megnézik a statisztikát, oly kedvezőtlen a viszony az írni és olvasni nem tudók tekintetében nálunk nem lesz. Mindketten, úgy Ugron Gábor, mint Győrffy Gyula képviselő urak kétségbe vonták, hogy a kötelező polgári házasság kérdését a szabadéivfíségge! egyáltalában összekötni lehessen Áz egyik ennek a tételnek bizonyítására felhozza, hogy ő tud oly országot, a melyet, szabadelvtíség tekintetében bizonyára nem lehet gyanúKÉPVH. NAPLÓ. 1892-— 97. X. KÖTET. sí tani, Angliát, a hol a kötelező polgári házasság még sincs behozva. Ebben igaza van, de nem ezt kell bizonyítani, hanem bizonyítsa be nekem t. barátom azt, hogy létezik-e a világon egy ország, melyben a kötelező polgári házasságot nem a szabadelvűek hozták be. Azt kell bebizonyítani, hogy ezt conservativek, reactionariusok, vagy ultramontánok tették, s nem mindenütt a szabadelvű elem hozta be. Tény az, — s ezt nem lehet kétségbe vonni, — hogy akár egyik, akár másik formájában, de behozták a polgári házasságot a eivilisalt világon mindenütt: Romániától egész Amerika déli vidékéig A kérdés csak az, hogy a polgári házasság különböző fajai közül Magyarországra nézve, melyik a legalkalmasabb? (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve tisztába vagyok magammal, a mint hiszem, hogy tisztában van mindenki önmagával az iránt, a ki e kérdéssel nyugodtan foglalkozik. Vegyük az elsőt, hagy legyen nálunk is az úgynevezett szükségbeli házasság. Eízel mit érnénk el? Elérnők azt, hogy szaporítanók az absurdumokat, a melyek eddigi házasságjogunkban megvannak. Teremtenénk egy küenczedik házasság jogot, a mely semmi kívánalomnak sem felelne meg, esik növelné a? országban létező zavart. Erre azt hiszem, nálunk manapság senki sem gondol komolyan. Választhatnák a facult-itiv házasság különböző nemeit. Kérdem, melyik okéinak felelne ez meg, s melyik nehézségtől szabadulnánk meg általa? És itt mindjárt felhívom Ugron Gábor t. barátomat, a ki a polgári anyakönyvvezetésnek is annyira ellene van, hogy magyarázza meg nekem, hogy ő, a ki tegnap kijelentette, hogy legfeljebb a facultativ polgári házasságig menne el, miként képzeli, ha elfogadnók a polgári házasságot, hogy mellőzni lehetne a polgári anyakönyvvezetést. Hiszen erre akkor is szükség lenne. Tehát a milliókat akkor is épen úgy ki kellene adni; mert hiszen a kormány nem tudhatja, hogy hány oly polgár lesz, a ki a facultativ házasság jogával akar élni, tehát gondoskodni kell arról, hogy alkalom nyújtassák minden városban, minden községben az ilyen házasságok elkönyvelésére; az egész absurdum mégis fenn fog állani. E mellett meg van a költség, szükség lesz azokra a megbízható emberekre, a kiket ő e hazában nem vél feltalálhatni, és egyetlen egy bajt sem hárítottunk el azok közííl, a melyek ez idő szerint azon helyzetet idézték elő, a melyben Magvarország ma szenved. E szerint nem oldatnék meg azon kérdés, a melynek megold igáról az 1868: LUI. tcz. és a t. minister úr az elkereszteled rendelettel akart gondoskodni. Ezek a bajok mind fenmaradnának teljes épségükben, lenne egy zavarral 22
