Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

1*0. országos Még ISfffc. ninrtgtat I4«én, kedden. 16S jóságos királynak alkotmányos hozzájárulásával erős, hatalmas intézményekké fejlesztette. E napnak ez adja meg jelentőségét és megadja az, hogy a nemzeti társadalom már régidők óta mintegy önként bizonyos nemzeti ünnep jellegével ruházta fel ezt a napot. Képviselőházunkhoz illendő, hogy a nemzet érzelmeinek mi magunk is kifejezést adjunk, legalább nkként, hogy a holnapi napon ülést ne tartsunk. (Helyeslés) Indítványozom tehát tisztelettel,hogy a képviselőház holnap ne tartson ülést, hanem tárgyalását csak holnapután folytassa. (Helyeslés.) Elnök: A napirend előtti felszólalások ugyan határozat tárgyát uem képezhetik; mindazonáltal azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni, hogy az ülés végén a napirendre vonatkozó előterjesztésem megtételénél akként járjak el, hogy a holnapi napra ülést ne javasoljak. (Általános helyeslés.) T. ház! Következik a napirend: A vallásos közoktatásügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Molnár Antal jegyző : Busbach Péter ! Búsbach Péter: T. ház! Nem szándékozom polemisálni az előttem szólott ellenzéki szónokokkal; csupán egy kérdést akarok fejte getni, a melyben semmi szenvedélyességét, még csak izgalmat sem szeretnék felidézni, a melyhez hidegvér és nyugodt ítélet szükséges. Értem azt az emlékiratot, melyet hazánk főpapsága a katholikus clerus terjesztett részben a kormány, részben ő Felsége elé. T. ház! Van Magyarországnak két sarkalatos törvénye, az 1848; XX, és az 1868: LIII. tcz. Az egyik csak részben ment át az életbe, az a mely a szabad vallásgyakorlatra vonatkozik, a másik az 1868: LIII., a melyben a különböző felekezelek közt a vegyes házassági viszony lett törvényileg szabályozva. Ezen utóbbi törvény az utolsó időben, a kibocsátott ministeri rendelet következtében, de a nélkül is, oly élénk vita tárgyát képezte, mely nem csak a törvényhozás termében, hanem az országban szanaszét ma holnap már felekezeti küzdelemmé válik. Kekünk nem feladatunk egy ilyen izgalmat táplálni. Nekünk feladatunk azt bírálni meg egész nyugodtan, hogy azon egyházpolitika, mely a kormány programmjába felvétetett, és az abból folyó kérdések, melyek e házban tárgyaltatnak, és a melyek az országra törvény alakban fognak kihatni, oly termeszetííek-e, hogy a jelenlegi szenvedélyes felekezeti küzdelmet indokolják ? T. képviselőház, az 1868. LIII. tczre már az ország jelenlegi herczegprimása egy más alkalommal azt mondja, hogy annak végrehajtása lehetetlen, mert a katholikus egyház hitelveibe ütközik, és a katholikus egyház jogait sérti. Nekem nem feladatom, t. képviselőház, vizsgálni azt, beleütközik-e a hitelvekbe és sérti-e a kath. egyház jogait? Ln csak egyre hivatkozhatom, hogy t. i. midiin a törvény megalkottatott, akkor az akkori herczegprimás, a kalocsai érsek és Biró püspök is hozzászólottak a kérdéshez, és sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik, hitelvekbe ütköző intézkedést magában a törvényben és különösen annak 12. §-ban nem találtak. A körűi forgott akkor a kérdés, hogy adassák meg a szülőknek a szabad rendelkezési jog a gyermekeknek mily vallásban leendő neveltetésbe iránt. Hogy ez a kérdés szóba hozatott, azt igen természetesnek találom, A főrendiház hármas bizottsága ezzel a változtatással fogadta el a képviselőházból felküldött törvényjavaslatot. Tehát ez igen természetes volt; de hogy ma, majdnem B0 esztendő múlva egyszerre hitelvekbe ütköző sérelmet látnak benne, ez, bár megítélni azt nem az én dolgom, reám nézve mindenesetre meglepő! Azt mondja a püspöki emlékirat,hogy ha ez a törvény ellenkezik a kath. egyház hitelveivel és annak jogaival, és annak módosítása szükségessé vált, a mit maga a t. cultusminister ár is kijelentett, akkor mért keressünk azért compensatiot ? Ez a kérdés elvontan véve jogosult. Csakhogy úgy látszik, az emlékirat megfeledkezik arról, hogy az országban nem tisztán egyedül a kath. egyház van, hanem, hogy időközben, az évszázadok alatt, más egyházak is keletkeztek, melyeket törvények védenek, melyeknek bizonyos jogaik is vannak; egyházak, melyek épúgy teljesítik az állam iránti kötelességeiket, mint a kath. egyház; a melyeknek feladataik vannak, miket összhangba kell hozni az áilam feladataival; egyházak, melyek nem gomba módra nőttek ki a földből, hanem heves, hosszas küzdelem után nyertek bizonyos jogokat, melyek törvényekbe lettek fölvéve, szóval, hogy vannak itt oly tényezők is, a melyeket egy törvény megalkotásánál számon kívül hagyni nem lehet, nem szabad. Magyarország lakosságának 52°/o-a katholikus, a többi, tehát 48°/o-a nem katholikus. Vannak törvényeinkben intézkedések, s ilyen az 1868: LIII. tcz. azon intézkedése, mely bizonyos védelmet nyújt a kisebbségnek. Azon védelmet, mely szabadságát a többséggel szemben biztosítja, t. ház, így egyszerűen megsemmisíteni az én felfogásom szerint nem volna helyes. Ha egy korlát, mely épen a kisebbség védelmére állíttatott fel, kezd kényelmetlenné válni a többségre nézve, a mi az egyes esetekben mindig be szokott következni, ha azután e korlátot ily eset bekövetkezésével a többség mindég leronthatna; ha oly könnyen bánhatnék el azon törvényekkel, a melyek épen a kisebbség érdekében hozattak, kérdem: hova jutnánk 21*