Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

ÍW. orssáiros MéslMA. mAKestns tf.in, tiótffa. fgj 50°/o-át hiszi el. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Méltóztatott azt mondani, tehát méltóztassék visszavonni; vagy állítja, hogy mondta, vagy méltóztassék constatálni, hogy nem mondta. Polónyi Géza: Rögtön! (Derültséga szélsőbalon.) Beksics Gusztáv: A t. képviselő úr visszavonja? (Zaj.) Vajay István: Küldjünk ki vizsgálóbírót! Polónyi Géza: A mit nem mondtam, nem lehet visszavonni. BeksíCS Gusztáv: Tehát a képviselő úr nem vonja vissza! (Derültség a szélső baloldalon.) így tehát a t. képvbelő úr art mondotta, hogy a mit én állítottam, annak csak 50 perczentjét hiszi el. Polónyi Géza : Nem mondottam! Beksics Gusztáv: T. ház! Én megkövetelem a t. képviselő úrtól, hogy nekem 100°/o-et higyjen el abból, a mit én mondok. (Viharos derültség bal felől.) T. ház! Én a képviselő úrnak soha nem adtam alkalmat, hogy szavaimnak valódiságában valaha kételkedjék. (FelMáltások a szélsőbalon: Nem kételkedett!) De nemcsak a képviselő úrnak nem adtam erre alkalmat és indokot, hogy szavaimból csak 50°/o ot bigyjen el, de másnak sem. (Derültség bal felől.) Legkevésbbé van a képviselő úrnak joga ahhoz, hogy az én szavaim hitelességét perczentuálja, mert én rólam nyilvános niegezáfoláí és megtorlás nélkül soha sem állította senki, mint a képviselő úrról, hogy nem mondtam igazat. (Helyeslés jobb felől) Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljukl Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy személyes kérdésben és szavaim félremagyarázása czímcn szólaljak fel, mert egy perczig sem szeretném az igen t. Beksics Gusztáv képviselőtársamnak, hozzá teszem: igen t. barátomnak felháborodott kedélynyugalmát egy pillanatra is megnyugtatás nélkül hagyni. Legyen róla meggy őzöd ve, hogy soha sem volt intentiom és nem lesz intentiom, sem nem állítottam, sem nem fogom állítani, hogy az ő szavainak nem hiszek. A Í00°/o-on felől meg a legális 6°/o-ot is rá adom a szavahihetőségére. (Élénk derültség bal felől.) Engedje meg a t. képviselő úr, de engem alaposan félreértett, épen mint én, szerencsétlen, a ki elég áldozat voltam, hogy könyvét elolvassam, könyvét félreértettem. (Derültség bal felől.) En nem tehettem volna azt, t. képviselő úr, mert önök protestáltak volna ellene, hogy egész könyvét elolvassam. Azt constatálom, hogy hűségesen idéztem, a mit idéztem. A magam részérő] pedig, — hogy intentiomat se értse félre, — azzal, a mit mondtam, munkájának értékét akartam emelni, t. i. azt akartam mondani, hogy ha ezt letagadná is a t. képviselő úr, egy kissé kételkedném rajta, hogy a kormánytól szerzett alapos information nyugodott. Ha ezt egy író tőlem rossz néven veszi, méltóztassék megengedni, hogy bocsánatot kérjek, hogy azzal gyanúsítottam önt, hogy a kormány intentioit helyesen repraesentálta. (Nagy derültség bal felöl.) Már most, t. ház, a vallás- és közoktatásügyi minister urnak egy pár szavam ennyiből áll: Szívesen tudomásul veszem, hogy a t. minister úr nem akarta az egész pártot ezzel a váddal, mondhatnám, gyanúsítással illetni; de akkor jövőre méltóztassék a eonceptust kiigazítani, mert az úgy szólt, hogy »azok a képviselő urak a kik év-év után egyhangú lelkesedéssel szavazták meg« és hozzánk fordult. (Úgy van! a szélsőbalon.) Már most miután egyhangú lelkesedéssel csak mi: a párt szavazhattuk meg, a magyarság törvényei szerint joggal vehettük ezt az egész párt nevében gyanúsításnak. (Úgy van! a szélsőbalon.) Egyáltalán azt hiszem,hogyha valakire ilyen vádat rá akarunk hárítani, és nem értjük alatta az egész pártot, jövőre bírjunk azon collegialítással, hogy az illetőket nevezzük meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen folytatjuk a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalását. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 30 perezkar.) RÉPVH. NAPLÓ 1892-97. X. KÖTET. n