Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
146 179. orsaAgos Més 18ÖB. tnrtrczius 13-án, hétfőn. zánkban, mely addig a vallási türelmesség példányszerü földje volt. A hányszor ezt a vádat hallom, mindig eszembe jut, hogyha egy trónjait vesztett uralkodóház tagjainak azt rótták föl hibául, hogy mit sem tanultak és mit sem feledtek, akkor nekünk azt hányhatnák szemünkre, hogy mi meg igen pokat feledlink még az alig múltból is. Mindenki tudja, hogy a februári rendelet ezelőtt három esztendővel ke\% s ezt tudva, merem kérdeni a képviselőház minden egyes tagjától, hogy nálunk a yallási türelmetlenségek csak ezelőtt három esztendővel keletkeztek-e? A tények egész sorozatát tagadná el, a ki ezt merné állítani. Hisz köztudomású dolog, hogy több mint tiz esztendeje már annak, hogy a vallási jellegíí izgatás és békétlenség Magyarországon is felütötte hydrafejét, melyet ha levágnak, nő helyette három. Az antieemitismussal kezdődött a viszály, s a mai nagy baj annak csak továbbharapódzása. A levágott hydrafej helyett három új fej. A czél most más, de a lényeg ugyanaz: elfogultság, türelmetlenség, hatalmi érdek. Könnyű rámutatni a kapcsolatra. Országszerte sokakat ismerhetünk, kik most más területen és czélból folytatják azt, a mit akkor elkezdtek. Sőt a causalis nexus bizonyítására megemlíthető az is, hogy a legutóbbi általános választáskor főkép olyan kerületekben kértek a jelöltektől reversálist, hol tgykor nagyban burjánzóit az antisemitismus üszkös vetése. (Igaz ! Igaz! jobb felöl.) Mindazok, kik egykor a házban kénytelenek voltunk erősen küzdeni az antisemita képviselők káros törekvésével, előre megmondtuk, —- én is megmondtam, — hogy tanaik nem csak azért veszélyesek, mert igazságtalanul átalánosítnak, s a jogegyenlőség nagy elvéhe ütköznek, hanem mert fölidézve a gyűlölködés, a türelmetlenség rossz szellemét, ki fogják terjeszteni a szeretetlenséget a keresztyén felekezetek köze is, holott e felekezetek közös erkölcsi főelve és lelki irányozója a felebaráti szeretet. (Zaj a baloldalon.) Ugron Zoltán: Hiszen mindig mondták, hogy nem a vallás, hanem a faj! Vadnay Károly: Én csak örülök, ha békétlenkedni méltóztatik, mert ezzel meglehet, élő bizonyságot szolgáltatnak az én állításain] igazolására. (Teüzés a jobboldalon.) Nem volt nehéz a történendőket előre látni azoknak, kik a gyűlölködő indulatok lélek- és élettanát jól ismerik. A gyűlölködő indiílat nem marad meg egy ponton, hanem mint a széltől szított tűzvész tovább harapódzik, mert abból táplálkozik, hogy mentül több értéket elpusztít- j son. A ki felgyújt egy házat, nem biztos abban, hogy nem ég-e el egész házsor, s abban tán az a hajlék is, a melyben maga lakik. Láttuk a baj elharapódzását vagy nyolcz esztendővel ezelőtt a főrendiház ingerült jeleneteiben is a szükségházasság tárgyalásakor. S hol volt még akkor a csak három éves februári rendelet? (Úgy van! Úgy van!jobb felől.) Nem csak nálunk, hanem mindenütt, hol az antisemitismuskitört... (Egy hang bal felől: Nálunk nincs!) Igen, ez a mai baj csak a folytatás. Nem méltóztatik figyelmezni a t. képviselő úr; ép azt fejtegetem, hogy másutt kezdődik, más czímen, és azután folytatódik és tovább megy a baj megint más czímen és más czél felé. Most ott vagyunk a folytatásnál. (Tetszés a jobboldalon.) Mindenütt, a hol az antisemitismus felütötte fejét, a felszított indulat utólag más téren is előidézte a megbolygatott érzület és gondolkozás elfajulásait; Berlinben, Bécsben, Parisban egyaránt, bár eltérő formákban, de mindenütt bizonyos emberevő kedvvel, mely sehogy sem illik korunk műveltségéhez. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Hiába állúják, nem a februári rendeletből eredt nekünk a vallási, a felekezeti békétlenség, hanem a már régebben felszított, ingerűit és vérszemet kapott türelmetlenség használta föl azt, mint ürügyöt; izgatván saját hatalmi czéljainak táplálására. És ha ez a békétlen szellem vádat emel e törvényből folyt végrehajtási intézkedés, és az azt kibocsátott minister ellen, azért teszi csak, hogy saját hatalmaskodását lármás vádoskodással leplezze. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De a tárgyiasan gondolkozókat ez nem vezetheti félre. Én hiszem és remélem, hogy valamint egykor e ház bölcsességének és a pártok szabadon gondolkozó férfiainak, mert én a szabadéi vtíséget sohasem tekintem egy párt kiváltságának, sikeríílt közéletünk mezejéről kiküszöbölni az antisemita békétlenségeket, vállvetett erővel sikerülni fog a továbbharapódzott türelmetlenkedést is, — daczára hogy ma már a »Pax« szelid fehér lobogójából is a hadüzenet fekete zászlója lett, — végkép megszüntetni, életbeléptetve a receptiot, vallásszabadságot, polgári házasságot, egy nagy intézmény jogegységet, melyre, -- amint említem, — az állameszme erősbítése végett is hazánknak különösebb szüksége van. Ezeket kívántam röviden elmondani. Hozzáteszem, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hentaller Lajos jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Érzem a helyzetnek súlyát, érzem egy pártembernek, egy jó hazafianak súlyos kötelességét azon pillanatban, midőn oly kérdések tárgyalásához fog, melyek ma már, t. képviselőház, legmélyebb fájdalmunkra legyen constatálva, a felekezetiség daemonának befolyása alatt izgatják a nemzetet, lángra lobbantják a haragot és a
