Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-174
174. országos ülés 1898. márczins 7-én, kedden. S teremteni, s hogy e mellett keresztül vihető-e az, az összes irányadó tényezők lehető megnyugvásával, állami s társadalmi rendünk és nyugalmunk súlyosabb megrázkódtatása nélkül, s alkalmas lesz-e visszahatásában a felekezeti békét is előmozdítani, avagy nem fogná-e as ellentéteket csak még inkább kiélesítení. (Ügy van! Úgy van! bal felöl.) Ha a kormány előterjesztendő javaslata tartalmilag mindezen szempontoknak meg fog felelni, részemről nem fogom ellenezni; de viszont előre kijelentem, hogyha azt mindezen szempontokkal összhangban levőnek nem fogom találni, semmi esetre se fogok szavazatommal ahhoz hozzájárulni. De legyen szabad itt egyúttal, közbevetőleg azokkal szemben, a kik házassági jogunk bármily irányú állami szabályozását, még a legszűkebb körre szorítva is, a legharcziasabb módon ellenzik, csatlakoznom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam részéről egy más alkalommal hazafias aggálylyal, és a valódi lelkesedés tüzével, hozzájuk intézet azon felhíváshoz, hogy a magában véve kétségkívül jogosult elvi harcz mezején is tartsanak mértéket és mérsékletet az agitatioban és izgatásban, és ne akarják minden áron lehetetlenné tenni, vagy legalább felette megnehezíteni úgy ezen, mint a többi egyházpolitikai kérdéseknek is általánosan megnyugvást keltő, tehát az egyház jogosult érdekeit is figyelembe vevő békés megoldását minden kormányra nézve, a szenvedélyek hullámzó árjának felidézésével, mert ha szók egyszer felkorbácsoltattak, nem tudhatják, hol fognak megállapodni, és neta fogják-e ágy a hazát, mint az egyháznak legvitálisabb érdekeit is a legsúlyosabb válságba sodorni. r Es szabad legyen szíves figyelmükbe és megszívlelésükbe ajánlani azon körülményt is, hogy a házasságnak egy bizonyos, szűkebb körre szorítkozó állami szabályozása ma is látszik államunkban; mert a vegyes házasságok ma is állami törvényekkel vannak szabályozva, habár, simulva a felekezeti törvényhozáshoz, bizonyos felekezeti szempontból is kiindulva, de épen a katholikus egyház felfogásával ellentétben, s léteznek ennélfogva, t. ház, nálunk, s pedig elégnagy számmal, oly vegyes házasságok, a melyek bár a katholikus egyház törvényei szerint nem érvényesek, de az állami törvények szerint érvényes házasság jellegével bírnak, a melyekből származó gyermekek is tehát az állam törvényei alapján törvényesek is; vagy, hogy praecisebben fejezzem ki magamat, léteznek oly vegyes házasságok, a mely az állam törvényhozása által elfogadott azon elvnél fogva, hogy a vegyes házasságoknál mindenik félre nézve saját vallásának elvei és szokásai irányadók, az egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. félre nézve érvényesekűl, a másik félre nézve pedig érvénytelenekűl jelentkeznek. Es ezen házasságokat egész judlkaturánk, épen törvényhozásunk ezen fonákságának a családra és a gyermekekre való káros visszahatását megakadályozandó, a putativum matrimoniumok analógiájára bírálja el, a melyek ugyan egyátalán. tehát mindkét félre nézve érvénytelenek, de mert az egyik félnek, vagy a felek egyikének sem volt tudomása a köztünk fenforgó bontó akadályokról, annálfogva nem csak az állami, de még az egyházi törvények szerint is, az abból származó gyermekek törvényeseknek tekintetnek. És legyen szabad azon körülményt is szíves figyelmükbe ajánlani, hogy ezen visszásságok apasztatnának ugyan, de teljesen meg nem szűnnének még akkor sem, ha az 1868-iki törvényhozásnak azon intézkedését, hogy az áttért felekre az áttérés időpontjától fogva minden cselekményeikben csak ii] vallásuknak elvei és törvényeilesznekirányadók,ha akként alkalmaznák is, — a mi, megengedem, inkább felelne meg a tulajdonképeni törvényhozási rationak is, — hogy a régi vallásukban kötött házasságuk, az új vallásba való áttérésük után is, még a régi vallás szerint ítéltetnék meg, és csak azon vallási cselekményeik esnének Aj vallásuk szabályai alá, melyeket áttérésük után végeznek. Mondom, ez sem szüntetné meg a visszáságokat egészen, hanem, csak némileg csökkenthetné. S másfelől meg nem szabad elzárkóznunk azon megdönthetetlen tény elől sem, hogy a judicatura ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást tanúsít, és hogy a végrehajtó hatalom, a kormány a judicaturába be nem avatkozhatván, mert a bíró, törvényeink alapján, legjobb meggyőződése szerint, szabadon rendelkezhetik, ezen, megengedem, a törvénynek bizonyos mérvig hibás felfogásából és alkalmazásából származó gyakorlatnak a megváltoztatása is csak törvényhozási úton, tehát csak állami törvények által volna eszközölhető. Ha tehát, t. ház, igazán, komolyan akarjuk e visszáságokat és bajokat orvosolni, még pedig a házasság ethieai követelményeinek megfelelően, akár az egyházi érdekek szempontjából is, ez az adott helyzetben csakugyan nem lenne máskép elérhető, — ezt mindenkinek be kell látnia, — mint az eddigi állami törvényeink megváltoztatásával, tehát csakis az állami törvényhozás útján. És, t. ház, részemről tudnék is erre oly módozatot, mely úgy a jogrend követelményeinek, mint a társadalom szükségleteinek megfelel, s a mely, ha nem is részesülne talán egész átalánosan egyenes támogatásban, de mégis legalább a mennyire én e helyről a viszonyokat s a különböző felfogásokat ismerhetem, azt hiszem, meglehetősen általános megnyugvással 2
