Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

114 178. országos Illés 1898. máressios U-éu, isombaton. 22 év alatt huszonkétezer hallott e részben Irányi Dánieltől, a ki ép arról az oldalról, a melyről most Vajay képviselő úr oly gyakran kiált közbe, sürgette azt legjobban. Meszlóny Lajos: És leszavazták ott! Perczel DezsÖ: T. képviselőtársam legjobban ismeri azon politikai indokokat, melyek miatt leszavaztatott, s nem hányhatja azokat a többség szemére. Ha pedig erre nézve kételyei vannak, útálom arra a fényes beszédre, melyet erről gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott el, a kit hosszú ideig megszoktak a katholikusok világi vezérének tekinteni. Ugyanígy áll a kérdés a zsidó vallás reeeptiqjára nézve. Itt abban culminál a memorandum, hogy a püspöki kar ily törvénybe bele nem egyezhet. De ez ellentétben van egy szerintem igen helyes kijelentéssel, melyet gr. Szápáry László tett. ő arra, hogy sokan csak azért, hogy e

SY reájuk nézve lehetetlen, vagy kellemetlen házassági kötelékből szabaduljanak, kitérnek, ezt felelte : Az ily kitérőkre az egyház nem ad semmit, sőt jobban is szereti, ha mennek, mintha kebelében maradnak. Hát azokra ád valamit, kik csak azért nem térnek át a zsidó vallásra, mert lehetetlenség áttérni, tehát csak ezért maradnak katholikusok ? Ez ugyanaz ; azért azt mondom: sumu cuique, mérjünk egyenlő mértékkel mindenkinek. (Helyeslés.) De ha már e kérdések taglalásába bocsátkoztam, legyen szabad felhoznom még egyet, a mit a kormány egyházpolitikai programmjának ellenzői hathatós ellenszerül ajánlanak, t. i. azt mondják, alakítsunk katholikus társadalmat. Igen helyesen jegyezte meg már gr. Károlyi István tisztelt képviselőtársam, bár csak egy közbeszólásban, hogy ez az, a mitől legjobban kell óvakodnunk. Es én hazafiúi aggodalmam teljével jelentem ki, hogy ennél meggondalatlanabbúl kiadott jelszót még nem hallottam. Nem szorul arra hazánk, hogy amúgy is annyira széttagolt társadalmunkat felekezetek szerint is széttagol-* juk, hogy a helyett, hogy tömörítenők, most még bele vigyük a katholikus társadalmat ég mintegy provokáljuk azt, hogy ezzel szemben lutheráuus, református, zsidó társadalmat is létesítenek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Már vannak!) Én ezt nagyon veszélyesnek tartom, és kérem is mindazokat, a kik erre hivatva vannak, ejtsék el az eszmét. Nekünk csak egy, egy magyar, egy müveit magyar társadalomra van szükségünk. Azt mondja gr. Szápáry László t. képviselő úr, hogy a tan, mely az egész politikai programmot felszínre hozta, a, gnostikusoknak vagy skepktikusoknak tana, és az állíttatik a főtisztelendő püspöki kar memorandumának egy részében, hogy »meg vagyunk ugyan győgyőződve, hogy mai nap, midőn oly ijesztő mérvben terjednek a trónve3zélyeztető és államfelforgató tanok, és rohamosan nő az e tanok követőinek tábora.« Én a magam részéről nem vagyok nzon helyzetben, hogy az egyházpolitika egyes pontjait, különösen a kötelező polgári házasságot azok közé sorozhatnám, melyekre a kijelentések joggal vonatkoztathatók lennének. Jó katholikus voltam, jó katholikus vagyok, jó katholikus akarok is maradni, nemcsak én, hanem jó katholikusoknak akarom gyermekeimet is nevelni; de nemcsak jó katholikusokká, hanem elsősorban jó hazafiakká is. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felől.) Meg vagyok arról győződve, hogy én belőlük csak akkor fogom a trón és a haza igazi támaszait nevelni, ha mindenekelőtt jó hazafiakat, jó magyarokat nevelek belőlük. (Élénk helyeslés.) T. ház! Szóba hozták több részről a katholikus autonómia kérdését is, (Halljuk! HaUjukí) Én tökéletesen hozzájárulok ahhoz az indíványhoz, melyet Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam e részben előadott, de mikor ezt teszem, egyúttal meg kell toldanom azzal, hogy én ezalatt egészséges, t. i. képviseleti alapon szervezett oly katholikus autonómiát értek, a melylyei én nem háborítom fel a vallásfelekezetek közti békét, és a melylyei én megegyeztethetőnek találom azt, a mivel az államnak tartozom, és nem kívánom ezt úgy érteni, mintha ezáltal a priori elfogadnám azt a munkálatot, a melyet az 1870-ben összehívott katholikus autonómiát előkészítő congressus többsége dolgozott ki. Ezek előrebocsátása után, mielőtt beszédemet bezárnám, nem tehetem, hogy ki ne terjeszkedjem még egy kérdésre. (Halljuk!) Több részről felhozatott és hivatkozás történt egy citátumra, melyet a főtisztelendő püspöki kar gr. Andrássy Gyula egyik beszédéből idéz az állam és egyház közti harezra nézve. Ha van valaki, a ki ezt a harezot távoltartani, a ki ezt a harezot minden, az állam részéről csak lehető eszközökkel megelőzni kívánja, úgy az bizonyára én vagyok, és a ki ilyenre törekszik, engem minden esetre támogatói sorában fog találni. De ez nem jelentheti azt, hogy midőn a harcz nem azok részéről, kik ezt az egyházpolitikai programmot felállították, kik azt támogatják és követik, hanem ellenkező részről indíttatik meg, hogy én akkor, midőn választanom kell a között, hogy én hazám és nemzet iránti kötelességemet kívánom-e első sorban tekinteni, vagy tekintetbe venni, hogy katholikus vagyok: egész határozottsággal jelentem ki, hogy mindenesetre az előbbit fognám választani. (Élénk helyeslés jobb felől.) így vagyok meggyőződve, t. ház, épen azért elfogadom nemcsak a vallás és közokta-