Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

177.-orsxAgos-Hléfi 1S9S. mávoihts ii.én, pénteken. 105 elkeresztelési rendelet fentartatott és végrehajtatott, daczára annak, hogy a katholikus papság hitelvi akadályokat gördített eléje. Ez a forszírozott fentartása a rendeletnek természetesen csak fokozta az ellenállást a másik oldalon is; a kormány makacs ragaszkodása a rendelethez makacsabbá tette az ellenállást a rendelet ellenzőinél is. És bekövetkezett az ellentétes követelések folytonos fokozása; a kormány ragaszkodott a rendelethez, a katholikus papság pedig tovább ment, és már az 1868 : Lili. tcz. megváltoztatását kezdte sürgetni; a kormány fenyegetődzött az állami anyakönyvek behozatalával, a katholikus papság ebben csak a rendelet iránt kifejezett ellenszenvének megtorlását látta, a mi teimészetesen ^ náluk még jobban fellázította a kedélyeket. És mindez megtörtént az állam tekintélyének a bevonásával. Az állam tekintélyének jelszava bevonatott ebbe a küzdelembe, még pedig úgy, hogy a katholikus papság ismét hazafias érzületének gyanúsítását látta ebben. Olyan gyanúsítás ez, a melyre ezen papság soha, semmi körülmények közt nem szolgáltatott okot. Magyarország történetének egyetlen sora sem mutat fel pé (iát, a mely a katholikus papságnak, különösen az alpapgágnak,hazafiatlan tényeiről beszélne. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az állam tekintélyének a küzdelembe való belevonása politikailag is igen szerencsétlen eljárás volt, mert olyan színben tüntette fel azon katholikus papságot, mintha az által, hogy a renletnek ellenszegül az állam tekintélyével helyezkedik elleniétbe, és azt sértem akarná. Pedig dehogy akarta. Sokkal kevesebbet ártott vo'.na az állam tekintélyének és nagyobb politikai bölcseségre mutatott volna, ha a béke helyreállítása ezéljából akár a rendeletet visszavonták, akár az 1868 : LIII. tcz. más módon való végrehajtásáról g-ondoskodtak volna, esetleg a Horánszky t. képviselőtársam által javasolt eljárás elfogadásával. (Úgy van! a baloldalon.) Ily előzmények után következett, — hogy Péchy Tamás t. képviselő úr kifejezését használjam, — a minister elnöki elmozdítás! komédia, melylye! világgá röpítettek egy új jelszót, a polgári h'izasság jelszavát. Más államokban, más viszonyok között a polgári házasság nagyjelentőségű, mélyreható reformeszme; nálunk azon viszonyok között, melyek között fel lett vetve, üres jelszó, mely nem jelent semmit, melynek tartalmát nem ismeri senki, (Felkiált:sok a jobb oldalon: Dehogy nem!) melyre ráütötték a liberalismuK pecsétjét, elhitetve a világgal, hogy az a szabadelv űség kérdése. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) E jelszó a felsoroltam előzmények nélkííl bizonyára nem sok zavart keltett volna

. Most azonban egyszerre fölz;ikiatta a kedélyeket, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. X KÖTET. agitatiot, általános nyugtalanságot idézett elő az országban. Az eszme nem új, * a t. minister úr teljes joggal mondhatta, hogy az minden kormánynak és minden pártnak programijában benn volt. Igaz, de az is igaz, hogy volt oly kormányunk, — és pedig fájdalom, nagyon sokáig — mely e programmpontot titokban tudta tartani. (Igaz! Tetszés bal felől.) Sőt merem állítani, hogy nemcsak programmjában volt ez minden kormánynak és pártnak, hanem volt oly idő is, midőn a köz vélemény elő is volt készítve a reform megva ósítására. Akkor Deák Ferencz hirdette ez eszmét és hirdette a nélkííl, hogy bármely recensust keltett volna. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De ama kornak más volt a légköre. Akkor nem volt még felekezeti viszály, nem volt felkeltve a felekezeti féltékenység, nem volt februári rendelet. Akkor az a béke uralkodott, melyet az 1868 : LIII. tcz. létrehozott. Nyugodtabban lehetett gondolkozni, mert az emberek meg voltak győződve arról, hogy a kik e reformot hirdetik, valóban akarják is, míg ma a reform egy felekezeti viszálykodásból nőtt ki, és ha nem is az, de úgy tűnik fel, minth i esak egy felekezet, egy egyház persecutiójának folytatása volna. (Igái! Úgy van a szélső baloldalon.) Igaz, hogy akkor concrét törvényjavaslat nem keríílt a képviselőház elé, és így nem tudhatjuk, hogy a katholikus egyház tagjai és a clerus ezzel a concrét törvényjavaslattal szemben milyen állást foglalt volna el, de egyet tudok és erre a történelem tanított meg, s ez az, hogy ha az egyház az újításokkal és új irányzatokkal szemben bizonyos zárkózott, idegenkedő állást foglal is el, mikor az új eszmék az emberiség közkincseivé lettek és megvalósultak, mindig tudott alkalmazkodni a m gváltozott viszonyokhoz. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ellenállott a változásoknak, mert conservativ jelleme kötelességé, é tette ezt; de alkalmazkodott a változott viszonyokhoz, mert belátása és bölcsesége indicaita. Ha a kormány az elkeresztelési kérdés megoldásával siet,, ha siet azzal, hogy mielőbb helyreállítsa a békét, akkor előállhatott volna oly programmal, melyben azt mondja: MeggyŐdtünk arról, hogy Magyarországon az egységes házassági jognak a rendezése, az állami, házassági judicatura szabályozása szükségessé vált. De előállhatott volna azzal a programmal csak ágy, hogy előkészítse rá a talajt, a közvélemény hangulatát, mert jelenleg az nines előkészítve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor, ha a kormány azzal állott volna elő, hogy az egységes házassági jog rendezésén' a legalkalmasabbnak tartja a kötelező polgári házasság behozatalát, az bizonyos kritika tár14