Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

1Q2 177, orszftgos ülés 1898. márezins 10-én, pénteken. ötlő. Olvashatjuk rajta az általános vallásszabadság, a zsidó vallás recepliója, a kötelező polgári házasság, a polgári anyakönyvek nagyhangzású szavait. De ne kutassuk tovább, meri attól tartok, hogy a kapu valamely sarkán talán még ilyen betűket találhatnék: »A ki itt belépsz, hagyj fel minden reménynyel!« No de én ezt nem mondom, hogy így van, nem tudom, de nem lehet tudni azt sem, nincs-e így. Már most, t. ház, minek egy oly kaput döngetni, a melyen bclíí), hogy mi van, ki van, nem tudhatjuk! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Ám mutassa meg a kormány rejtett kincseit, álljon elő programrnja kivitelének, valósításának tervezetével, terjeszsze elénk az egyházpolitikai kérdések megoldására vonatkozó javaslatait, akkor majd meglátjuk, vájjon azokat a liberális eszméket és elveket valóban szabadelvű módon, a haladó korszellemnek, Magyarország valódi érdekeinek, szükségleteinek és kívánalmainak megfelelőleg szándékoznak-e megvalósítani, megtestesíteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És én legalább, ha erről meggyőződöm, a magam részéről azt mondom, hogy igenis, akkor mint barátokat fogadom a ma még bezárt várban levő ismeretleneket, akkor igenis én örülni fogok a felett, hogy az én politikai programmomnak legalább egy részét megvalósítva látom. (Helyeslés jobb felöl) Örülök igenis, mert nem örülni annyit tenne, mint magamat és programmomat megtagadni. De addig, a míg én az előbb mondottakról meg nem győződöm, addig, a mig a tudománynak az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozó javaslatait nem látom s azokat jóknak, ezélszerűeknek, hasznosaknak, üdvöseknek el nem ismerem: addig én ama másik nagy erősségből, t. i, az 1868 : LIII. törvényezikkben, a valódi szabadelvűség, méltányosság és igazságosság köveiből alkotott össze mely Magyarország törvényhozó testülete, én addisr abból az erősségből ki nem jeepek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nagy és nemes czélokból, egyházi, vallási, nemzeti nagy érdekekből készült ez az alkotás. Ily alkotást tehát könnyelműen feladni, vagy önkeziinkkel lerombolni nem lehet, nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha a kormány e nagy czéloknak és nagy elveknek megfelelő, az 1868 : LIII. íczikkhez hasonló, Nagy annál még erősebb, nagyobb biztosítékot tud nyújtani: ám mutassa meg, álljon elő tervével, és akkor én leszek az első, a ki a haladás, a szabadság nevében a legszívélyesebben üdvözlöm. Üdvözlöm, mert előre mindig megyek, de hátra menni nem tudok, nem akarok, és nem is fogok soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház! Megvallom, tökéletesen egyetértek a t. előttemszólott képviselő úrral abban, hogy én sem tartom Örvendetes dolognak, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál nemcsak most, hanem már néhány év óta következetesen az egyházpolitikai kérdések körűi forog a vita; és pedig sajnálatosnak tartom ezt különösen abból a szempontból, mert ezen kérdéseknek előtérbe tolása, — hogy az ő hasonlatával éljek, — egy belülről nem ismert, csak kívülről látott várnak döngetése által háttérbe szorítunk fontos közoktatási és közművelődési kérdéseket, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyek között pedig épen az újabb időben nem egy van olyan, mely megérdemli, hogy a, legbelmtóbban, a legalaposabban foglalkozzunk vele. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha azonban előállott ez a helyzet, mikor azt látjuk, hogy a t. házban úgy, mint a házon kívül az egész közvéleményben az érdeklődés ezen egyházpolitikai kérdések felé irányúi, és ha látjuk azt, hogy a közoktatásügyi kérdések felemlítésével nem tudunk egynéhány percznyi figyelmet eem elérni: a?t hiszem, ebben a házban senkinek sem lehet arra kedve, hogy ezzel az általános figyelmetlenséggel szemben fejtegessen itt az általános vitánál bármennyire nagyrabecsült s nagyratarfcott kérdéseket, és kénytelen alávetni magát az uralkodó irányzatnak, és így kénytelen leszek én is kifejteni azt az álláspontot, melyet nem az egyházpolitikai kérdésekkel in concreto, hanem a jelenlegi helyzettel, a jelenlegi interconfessionalis viszonyokkal szemben elfoglalok. Mielőtt azonban erre áttérnék, engedje meg nekem még a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy röviden néhány szót szóljak tanügyi kérdéseinkről is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Tanzügyi politikánk szomorú állapotát semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az összes ministeri tárczák közt a vallás- és közoktatásügyi táreza rendelkezik a legcsekélyebb összeggel. Pedig ha látjuk, hogy ez a tárcza van a legszegényebben dotálva, annak okát bizonyára nem abban találjuk, mintha közoktatási és közművelődési szükségleteink oly mértékben fedezve lennének, hogy költséget többé nem okoznának, és hogy azok fejlesztése gondot és költséget többé nem okozhat, és bizonyára nem találhatjuk fel abban is, mintha e nemzet a közművelődés ügyének jelentőségéi és fontosságát fel nem ismerte volna. Tagadhatatlan ugyan, hogy azon tételeken kívül, a melyek a költségvetésben a közoktatás czéljaira fel vannak véve, még más forrásból is nyernek kielégítést a tanügy szűk-