Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-161
84 101. orsziisos ülés 1893. febrolír 20-iíu, hétfőn. Wtkerle Sándor ministerelnök és pénz Ügy minister: Nem díjralanúl! Bottlik Lajos: Ha aztán nagynehezen eléri az 500 frtot, fizetése 2 /3-át biztosítékul kell letenni, vagy azt fizetéséből 3 év alatt levonják. Az adótisztek helyzete e javaslat folytán határozottan rosszabbodik. Mert eddig egy ügyes, szorgalmas adótiszt 6—7 év alatt elérhette a 8—900 frtot, míg ellenben, ha a 873 adótiszt három fizetési kategóriába soroztatik, beletelhetik 16—20 év, míg eléri a 800 frtot. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni módosít váuy ómat, melylyel az adótiszteket a Xl-ikből a X. fizetési osztályba kérem áthelyezni. Módosítványom így szól (olvassa): Az A) mellékletben, a pénzügyministerium rovatában a Xí. osztályba sorozott adótisztek a X. osztályba helyeztetnek át. (Élénk helyeslés bal felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügy minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Egyáltalában nem óhajtanám kisebbíteni a t. képviselő úr által felhozott argumentumokat. Magam is tudóm, hogy az adótisztek a legfontosabb teendőket végzik s hogy őket sokkal jobban kell dotálni, mint itt javaslatba van hozva. Már az általános vita alkalmával hangoztattam, hogy épen az adótisztek azok, kiknek helyzetén később a költségvetések során segíteni kell; oly módon azonban, mint a t. képviselő úr óhajtja, nem tartanám czélszerííuek segíteni, mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy egy elvet meg kell óvnunk ezen törvényjavaslatnál, azt tudniillik, hogy rohamos fizetésfelemelésben senkit ne részesítsünk. Ma van 413 adótiszt, kinek 500 fit fizetése és 100 frt lakpénze van. Együttvéve 600 frt. Ha tehát a t. képviselő úr javaslata fogadtatnék el, ezeknek fizetése egyszerre 800 frt lenne, és még a magasabb lakpénzben is részesülnének. Azt hiszem, ez rohamos emelkedés lenne, és arra szükség sincs, hogy kivétel nélkül oda Boroztassanak, hanem szükség van arra, hogy a mint adóhivatali segéd czún alatt 42 adótiszt már is besoroztatott a X. osztályba, a fenmaradó 277 adótiszt közül, kik az 5—6 és 700 frtos fizetési osztályba vannak besorozva, fokozatosan többet sorozzunk be a X. fizetési osztályba. Ez lesz azt hiszem, a megoldás helyes kulcsa, és ez tulajdonképen nem is igényelné magának a táblázatnak változtatását, a hol arról van szó, melyik fizetési osztályba sorozzuk. Egy részüket már is besoroztuk. Most csak arról van szó, hogy többet sorozzunk be, mint a táblázatban kimutatott 42, Ehhez szívesen hozzájárulok, s a menynyiben a költségvetésileg rendelkezésünkre bocsátott hitel keretén belül lehetséges lesz, a folyó évben is többet óhajtanék besorozni, ha pedig nem, a jövő költségvetés során javaslatot fognék tenni az iránt, hogy 42-nél többen soroztassanak be a X. osztályba. (Helyeslés.) Igen kérném a t. képviselő urat, hogy mó dosítványához ne ragaszkodjék, mert a menynyire indokoltnak tartom, hogy az adóhivatali tisztek egy része a X. osztályba soroztassék, vagyis a X. osztályba sorozottak száma jelentékenyen szaporíttassék, másrészt nem tartanám indokoltnak azt, hogy valamennyi a X. osztályba soroztassék, mert ez annyit tenne, hogy nagyobb minimális fizetést állapítunk meg az adótisztekre nézve, mint a magasabb qualificatióval biró egyénékre, pl. a törvényszéki aljegyzőkre. (Helyeslés a jobb oldalon.) Bottlik Lajos: T. ház! Látván a minister úr jóindulatát, az adott felvilágosítások folytán I módosítványomat visszavonom. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! Én ez alkalmat fel akarom használni arra, hogy az igen t. ministerelnök és pénzügyminister úrhoz a jövő fejlődésére nézve egy kérdést intézzek, és pedig ezen törvényjavaslat indokából. Méltóztatnak tudni azt, hogy én abban a felfogásban vagyok ezzel a törvényjavaslattal szemben, hogy az óriási igazságtalanságokat fog szülni a múlttal szemben, ha a parifieatio alapján akarjuk megítélni ezen törvényjavaslat hatását az összes állami alkalmazottakra. Épen ezen szempontból nem voltam abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot általánosságban is elfogadjam. Miután azonban törvényt csak törvénynyel lehet változtatni, és miután az A) táblázat a törvénynek kiegészítő részét képezi, azon minden változtatás csak törvény segélyével eszközölhető, és miután nem vonom kétségbe, hogy a költségvetési törvény is törvény, és ennek keretébe ezen törvényjavaslat elvi dispositíoitól eltérő rendelkezéseket lehet bevenni; ámbár nem tartottam czélszerünek ezen eljárást sohasem, mert akkor egy organicus törvényre szükség nincs: azt a kérdést vagyok bátor a t. pénzügyminister úrhoz intézni, hogy a jövőben, ha majdan a költségvetések előterjesztetnek, a melyekre minden fenforgó panaszt és sérelmet utalni méltóztatott, — a mi szerintem nagyon szerény ígéret: vájjon azok keretében, ha oly természetű propositiok fognak tétetni, hogy ezen törvényjavaslat A) táblázatán változtatás történjék, és a tisztviselők egyik fizetési osztályból a másik osztályba helyeztessenek, — szándékozik-e a t. minister úr erre vonatkozólag minden egyes alkalommal a törvényhozásnak az indokolásban külön is jelentést tenni? Nem közönbös ez, t. ház, azért, mert jövőben kettőt fogunk szemben látni ezen most megalkotandó törvénynyel, s az egyik az, hogy igen szerény mérvekre fog reducalódni azon igéret, a mit a t. ministerelnök úr s a kormány a
