Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

1?S. országos ülés 18»8. márczhis 8-án, hétfőn. ^gj pontjából, még pedig nem a törvényhozással, hanem azon tényezőkkel szemben, melyekkel transigalt. Hát ez nem habozás, hát ez is az öntudatos, az erőteljes politika álláspontja? (Tetszés hal felől) Midőn aztán a t. kormány azt látta, ho^y a bajok nap-nap után acutabakká válnak, hogy az országban a nyugtalanság folyton elmérgesedik; midőn látta, hogy a habozó politika nemcsak az ország nyugalmának rovására megy, hanem talán rovására megy a szabadelvíípárt hatalmi állásponljának is; (Ez az! hal felől.) akkor belementek abba a politikába, mely politikát a t. rainisterelnök úr az ő programmbeízédében formulázott. Nem régi időkből keletkezett, consequenter követett s állandóan megvalósítandó politika volt tehát ez; hanem a kényszernek a politikája volt, (Igaz! Úgy van! a hal- és szé'?öbalm.) melybe belemernek önök két okból. Elő szőr egy helyes, méltánylandó okból, mert azt hitték, hogy ezáltal az ország békéjét, az ország nyugalmát helyre fogják állítani, de belemerek főképen saját positiojuk megvédése érdekében. (Igaz! Úgy van ! a hal- és szélsőbalon.) Semmi sem eclatansabb bizonyíték erre, mint a liberalis-párt azon eonferentiája, m'Íven a volt kórmányelnök iír elbúcsúzott, s lemondását bejelentetett, mely lemondásába a, keserűség némi hangja, is vegyült bele, inert konstatálta, hogy nem tisztán, s kizárólag maga a politika volt az, mely őt arra birta, hogy le mondjon, hanem személyes tekintetek is vegyültek bele, melyeket ma talán nem túd egészen az ország, de előbb-utóbb napfényre fognak kerülni. Consíatálom még azt is, hogy ezen eonferentián gr Andrássy Tivadar képviselő úr maga jelentette ki, hogy oly párt, melynek elvi eonsistentiája nincs, soká fenn nem állhat, a miből tehát következik az is, hogy ezen kérdésben azon pártunk addig elvi eonsistentiája nem volt. (Élénk hdyeslés hal felől.) Hát ez sem a habozás ós a pártpolitika álláspontja? (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső halolóldalon.) Hogyan fog most már a dolog tovább fejlődni, azt nem tudom, tartok tőle, hogy nem fog úgy fejlődni, mint a hogy én azt óhajtom, és nem fog úgy fejlődni, a mint azt a köznyugalom is kívánatossá teszi. De én a magam részéről egyéni véleményemül koezkáztatok egy kijelentést, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy én sohasem mernék egy törvényhozás elé lépni oly elvi kijelentéssel, melynek megvalósítására minden irányadó tényező hozzájárulását nem bírnám. (Élénk hdyeslés hal felöl.) Arra képes volnék, hogyha a hozzájárulást ki nem nyerem, azt mondjam, méltóztassék valaki mást megbízni azzal, hogy ezt a politikát keresztülvigye; de én arra, hogy egy politikát megvalósítsak, melynek megvalósítására az összes biztosítékok kezeim közt nincsenek sohasem vállalkoznám. (É'énk hdyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldahu.) Megengedem, hogy a t. kórmányelnök úr rögtön fel fog állani, s azt fogja mondani: Kérem, előttem megfoghatatlan, — nem tudom eresebb szavakat fog-e használni, — hogy valaki előre tudja azt, hogy a törvényhozás, mely időközben változhatik is, mert feloszlatható, azon állásponton lesz-e, a melyen én vagyok. Megfoghatatlan, hogy valaki a biztosítottságnak azt a formai részét is előre garantirozza, a melyet talán az én r beszédembe a t. ministerelnök úr belegondol. Én megmondom, hogyan értem ezt. (Halljuk! Halljuk!) Ertem úgy, hogy én a nélkül, hogy egy ily fontos és nagy kérdésben a törvényhozás többségének és a koronának belegyezését előre kinyerjem, még pedig a kérdés összes eardinalis részeinek megvalósítására, ily politikába bele nem mennék. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nem mennék bele sem az ország, sem a korona tekintélyének érdekében, mert ha ez a politika meg nem valósul, vagy az ország tekintélye, vagy a korona tekintélye fog csorbulni. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) De nem mennek bele más okból sem; (Halljuk! Halljuk!) nem mennék bele azért, mert mikor az egész ország abban a hitben és felfogásban van, t. kórmányelnök ár, hogy ezt a politikát pedig megvalósítani nem fogják. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminíster: Nincs abban! Horánszky Nándor: Ez a közfelfogás, v; gy mondjuk legalább, hogy ily felfogás is uralkodik, — a t. kormányelnök úr ezt kétségbe vonhatja, de a közvélemény fog ítélni a felől, hogy nekem van-e igazam vagy neki, — mondjuk tehá*, hogy ily felfogás létezik, akkor hogyan gondolja a t. kormányelnök úr, hogy az alatt a három-négy esztendő alatt, vagy annyi, a mennyi idő alatt, a míg a családjog megalkotására vonatkozó törvény a házba be nem hozatik ily felfogások mellett a köznyugalom helyre álljon ? T. képviselőház! Én ennek a kérdésnek sanálását sohasem képzelem máskép, mint két úton. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik út az, a mely a momentán mutatkozó bajoknak, és így a bizalomnak is ideiglenes gyógyszer-segély nyújtása által képes véget vetni. Ezt úgy értem, hogy elégületlen elemek ugyan mindig lesznek, bármiként oldatnak is meg e kérdések, de hogy találtassak fel egy oly mód, mely ha intendáltatik, az elégedetlen elemeknek jogos panaszokra, vagyis üldözésre okot ne adjon. A másik pedig az, hogy alkalmaztatván ezen ideiglenes csillapító gyógyszer, a beálló nyugalom ideje alatt, és visszatérése mellett alkottassanak meg azon