Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

tíl. országos Illés 1898i, ttt&re>!ÍTis S-án, prtnteke*. p

}

gg barátaimat, — illet, hogy mi a ház tanácskozási idejének meghosszabbítását nem óhajtjuk, el nem fogadhatom, sőt, ha szemrehányás akar lenni, azt vissza kell utasítanom. A ház rendes tanácskozási ideje, a mint tudjuk, délelőtt 10 órától 2 óráig szokott tartani. Arra is volt igen sok eset, hogy ez a tanácskozási idő meghosszabbíttatott. (Hosszantartó éljenzés és helyeslés a hal- és szélső bálodalon.) De arra sohasem volt eset, hogy igen nagy, igen kirívó ok nélkül hosszabbíttatott volna meg. Vagy akkor, mikor viharos ülések voltak, vagy akkor, mikor készakarva vontatva mentek a tárgyalások, vagy akkor, miKor a ház előtt annyi és oly sok nagyon fontos muuka állott, hogy azt rendes időben el nem végezhettük, mindenkor csak ily esetben történt meghosszabbítás. L

De ma mindezen okok egyike sem forog fenn. (Úgy van! Úyy vin! a szélsőbalon.) De én, és barátaim, mikor elhatároztuk, hogy nem óhajtjuk a tanácskozási idő meghosszabbítását, minket még az az indok is vezetett, hogy ezen három indoknak egyike legalább be ne következzék, t. i. a tárgyalásoknak esetleges viharos volta. Ma egós/.en normális viszonyok közt vagyunk, ma a munka terhe nem sűlyosodott annyira a képviselőház nyakára, hogy azt rendes tárgyalással el végezhetnők, és ha pl. — mint mondják — a költségvetéssel mégis kikéstünk a rendes időből, annak bizony nem a négy órai tanácskozás az oka, hanem mindenféle más körülmény, időközben beálloct minister válság, és más incidentalis körülmények, melyekért bizony mi nem vagyuuk felelősek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt pedig a t. képviselő úr meg fogja engedni, hogyha lelkiismeretes komolysággal egész figyelmünkéi a ház előtt fekvő nagy kérdéseknek fogjuk szentelni, akkor az a négy órai tanácskozási idő ebben a teremben, ebben a levegőben és ezzel a világítással tökéletesen elég. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De t, ház, ha már felszólaltam, és főleg e miatt, lehető röviden egy-két észrevételt kell tennem a t. képviselő úr egyéb megjegyzéseire. Felvetette és mindenekelőtt hozzánk intézte azt a kérdést, hogy időszerű-e most a képviselői illetményeknek, habár legszerényebb mérvű emeléséről is határozni? Hát t. képviselő úr, a képviselői illetmények, a mint itt különböző oldalról megjegyeztetett, megállapíttattak 1848 ban. Azóta ily alakban, mint most, mert már korábban, 1869-ben is történt némi kis emelés, de ily alakban legelőször ez a kérdés 1873-ban vettetett föl, és felvetette ezt az akkori balközéppárt, a melynek egyik országosan elismert vezére Tisza Kálmán t. képviselő úr volt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a párt, igenis, nagyobb fizetésKÉFVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. emelésre tett indítványt és javaslatot, akkor is fölmerültek az időszerűségi ellenvetések; de akkor, s ezt a t. képviselő úr igen jól tudja, mindenféle elemi es ipások, a minők nyílt háborún kívül egy nemzetet csak érhetnek, sújtották hazánkat és nemzetünket (ügy van! bal felől.) Akkor állami költségvetésünk is a lehető legsötétebb, legrosszabb állapotban volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor, habár csak 25 év mulfc el azóta, a mikor a képviselői illetmények legelőször megállapíttatrak, mégis a balközép már időszerűnek tartotta azt, és mi, 45 év múltán talán kevésbbé volna ez időszerű? (Elénk helyes lés és tetszés a szélsőbalon.) Linder György: Kérdezze meg az apját! (Élénk derültség a széls'í baloldalon.) Eötvös Károly: Ma, midőn sok tekintetben, legalább gazdasági és pénzügyi tekintetben, jelentékenyen jobb állapotban vagyunk, mint lS73-bau, ma nem volna talán időszerű? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De tovább megyek. A törvényhozás egyik tényezője ugyan a korona, de másik alkotmányszerű tényezője mégis csak a képviselőház. Daczára annak, hogy országunk közgazdasági helyzete, államunk háztartása és pénzügyi állapota ezelőtt 20 esztendővel oly igen rossz volt, mindamellett a királyi udvartartás költségeit a törvényhozás jónak látta évenkinti egy millió forinttal emelni, mert az szükséges volt. (Úgy van! a baloldalon.) Azt kérdem a t. képviselő úrtól: a korona tekintélyének csökkentése volt ez? (Élénk heh/eslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy az e a mi feladatunk, hogy, ha bírálatra, — nem mondom, a jelen esetben, hanem egyáltalában, — okoí találunk, mindig csak a törvényhozás ez oldalát vegyük bírálat, alá, mely a nemzetnek mégis csak valódi képviselete, a másikat pedig Roh i ? (Élénk helyeslés és tetszés a szélső bal oldalon.) Annak kedvéért szavazzunk meg úgy, mint a képviselő úr tesz, bírálat nélkül mindent, a törvényhozás másik részét pedig hagyjuk a 45 esztendő előtti állapotban i Nem valami épületes oldala a dolognak az, a mire most kiterjeszkedem; de kénytelen vagyok kiterjeszkedni arra, mert hírlapirodalmunknak is némely önmagáról és a nemzeti érdekről aligha meg nem feledkezett része úgy fogja föl ezt a kérdést, a hogy azt csak a nemzet ellenségei foghatják fel ; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kik akkor, mikor a törvényhozás másik részéről van szó, meghunyászkodva nyilatkoznak, vagy egyáltalában hallgatnak, de midőn a törvényhozás ezen részéről van szó, akkor a legugrándozóbb demagógia szerepét öltik fel. (Élénk helyeslés.) 49