Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. orszAgos ölés 1893. február 17-én, pénteken. 31' menjünk át az A), és B) mellékletekre; természetesen hozzáteendőnek tartanám azt, hogy a mennyiben az első szakaszra vonatkoznak, mert ha mi végig tárgyaljuk a mellékleteket ministeriumonként, akkor beleütközhetünk a későbbi szakaszok clispozitióiba. A mennyiben tehát az indítvány csak az 1. §-ra vonatkozik, szívesen beleegyezem. Nem tudom ugyan, hogy a kormánymik mi az álláspontja e tekintben, azonban az mellékes dolog; éu olyan értelemben, hogy az 1. szakasz szövege állapíttassék meg először, azután a mellékletek tárgyaltassanak az indítványt a magam részéről elfogadom, csak azt nem tudom, mi a ministerelnök úr álláspontja. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister : T. ház ! Én Polónyi képviselő úr azon észrevételére, hogy a javaslatnak szövevényessége teszi azt a tárgyalási módot indokolttá, melyet az előadó úr indítványozott, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem a javaslat szövevényessége, hanem annak terjedelme, és az 1-ső szakaszhoz csatolt kimutatások teszik azt indokolttá. (Helyeslés.) Egyébként házszabályainkban utalás van arra, hogy akkor, mikor valamely szakasz sok bekezdéshői áll, külön bekezdésekként történjék a tárgyalás. Polónyi Géza: Hiszen nem arról van szó! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Arról van szó, hogy az 1. § hoz csatolt A) és B) mellékletek a törvény kiegészítő részét képezik ; mig ellen a B) kimutatás a törvénynek kiegészítő részét nem képezi. A kérdés tehát az, vájjon a mellékletek, melyek a törvény kiegészítő részét képezik, a 1. szakaszszal együttesen tárgy altassanak- e, vagy pedig tekintettel arra, hogy igen sok lényeges dispositio foglaltatik ezen mellékletekben, azokat külön még pedig tárczánként vegyük-e tárgyalás alá. Én az előadó úr részéről ajánlott módozatot a magam részéről kívánatosnak tartom épen a tárgyalás alapossága tekintetében s azért elfogadom. (Helyeslés.) A mi azt illeti, hogy szokatlan, hogy az előadó tegyen a tárgyalás rendjére nézve indítványt, — engedelmet kérek, — az előadó úrnak semmivel sincs kevesebb joga, mint a t. képviselő úrnak . . . Polónyi Géza: Hiszen nem azt mondtam! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgymínister: . . . úgy hogy épen úgy tehet indítványt, kivált, ha ilyen czélszeríí indítványt tesz. Először tehát állapítsuk meg az 1. szakasz (szövegét azon fentartással, hogy ott hivatolt A) és B) kimutatások külön fognak tárgyalás alá vétetni, még pedig az A) kimutatás aként, hogy tárczánként lehessen hozzászólani. Ugyanezt vélem alkalmazhatónak a 22. szakaszra, melynek kiegészítő részét képezi a C) kimutatás. Ez utóbbira nézve észrevételek szintén merülhetnek fel, ixgy hogy, ha a 22. szakasz kerül sorra, azon fentartässal, hogy a kimutatá-* utóbb tárgyaltatik, előbb maga a szakasz szövege, azután a kimutatás fogna tárgy altatni. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Helyeslés.) Ezzel a tárgyalás sorrendje meg van állapítva. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 1 szakaszt): Hegedűs Sándor ! Hegedüs Sándor: T. ház! Az 1. íjban fordul elő a rangosztály elnevezés. E kifejezés egyszersmind az egész törvényjavaslaton keresztíílvonúiván, méltóztassék megengedni, hogy ehhez hozzászólaljak. Minthogy az általános vitában e kifejezés, és az azzal kapcsolatos dispositiok miatt különböző vélemények, sőt némi tekintetben félreértések is merültek fel, azt hiszem, hogy az általános vita eredményét abban foglalhatom össze, hogy erre nézve a nézetek teljesen tisztázódtak, s hogy a háznak immár a kormány szándékaira nézve, tiszta fogalmai lehetnek. Levonhatom a vitából azt a következtetést, hogy sem a kormány szándékában nincsen, sem a javaslat értelméből kimagyarázni nem lehet azt, hogy itt valami rangkórságot akart volna előmozdítani, vagy akár csak a szolgálati pragmaticának, a hivatalnoki rangra vonatkozó kérdéseit, kívánta volna egész terjedelmökben megoldani. Maga a törvényjavaslat czíine is tisztán az illetményekről szól, s minden dispositioja csak ez illetményekkel foglalkozik, ezek osztályozásával, az illetmények élvezetébe való bejutással, előléptetés vagy előlépés útján. Ezek előrebocsátása után kimondhatom, hogy itt, mint a törvényjavaslat egész szövege bizonyítja, a, szolgálati pragaiaticának csak azon részéről van szó, mely a fizetés megszabásából áll. Tehát a mit a törvényjavaslat a rangosztályok alatt értett, uem magyarázható másként, mint hogy tisztán fizetési osztályokat akart érteni, s nem akart semmi új dispositiot alkotni, csak épen áttekinthetőség, a beosztás, az előlépés és az előléptetés rendezése tekintetében kívánta a fizetést osztályozni. S épen mert ez volt iutentioja, nem terjeszkedhetett ki egyéb dispositiokra, melyek tágabb értelemben véve a pragmatiea más részét képezik, és a, különböző közegek szolgálatára, hatáskörére, disciplinájára, sőt méltóságára vonatkoznak. Ezekről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Azt hiszem tehát, legczélszerííbb lesz, ha a javaslat értelmének e kifejezést is megfelelőbbé teszszük, és azért vagyok bátor azt indítványozni, hogy mindenütt, a hol »rangosztály« van, szigorúan alkalmaztassék a »fizetési-osztály« elnevezés. (Helyeslés a jobboldalán.) Ez által a dolog értelme vissza van adva szavakban is úgy, a mint az érthető.