Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

171. omrigos ülés 1$9S. márezítis 3-án, pénteken, 363 ttik, egy helyzetnek a felfogása, de nem az összeség közérdekének általános védelme. Az ily felfogás eredményezi'azután azt, t. ház, hogy a midőn az egyik érdekeltség bajain segítni vélnek, ezt ágy cselekszik, hogy egyszerűen áthárítják a másik érdekeltségre, én tudom Beregmegye latoreza - balparti érdekeltségének törvényeink szerint joga volt az ármentesítéshez, ez bevégzett tény, s nem is czélom az ellen, felszólalni, de a midőn 'annak idején az ellen feiszólaltunk ii tényállás megvizsgálására kiküldött műszaki közegeknek talán kötelességük lett volna nem csak erre, de azon körülményre is kiterjeszteni figyelmüket, hogy az új helyzet bekövetkeztével mik lennének azon teendők a Latoreza folyónál a melyek a panaszolt érdekeltek helyzetén javítani hivatva volnának. Ma azon vidék érdekeltsége ott áll, hogy felülről a csatorna s átmet széseken lerohanó árvizek, a legjobb minőségű földjeiket tették tönkre, az azelőtt legszebb rétségeik pedig hasznavehetetlenekké váltak, miután a folyó alsó részén teljesített vízszabályozási munkálatok folytán folyásukban akadályozva lettek, és nem azon mérvben nyernek lefolyást, mint az mesterségesen felülről előidéztetett. A folyó medre évről-évre mindig nagyobb elfajulásokat mutat, a meder feliszapodásnak van kitéve, ezt elősegíti pedig különösen azon ok, hogy a Bodrogból a Latoreza új medrének torkolatáig tele van fenékgátak s bedőlt fákkal. Ha ez így tart, hova előbb elérjük, hogy már a kisebb közép vizek lefolyására sem lesz elegendő a Latoreza medre. Ezeket én azért hoztiin fel, t. ház, s a minister úrnak, mert ugyanezekre az érdekeltség az azon időbeli minister figyelmét is már felhívta, a válasz az volt, hogy a Latoreza beregi oldalán az ármentesítés megengedtetett a jobbparti érdekeltséggel pedig nem törődött többé senki s nem törődik ma sem, az illetékes tényezők azt mondják, csináljon az érdekelt a mit tud. De ki az az érdekeltség'? A Latoreza négy vármegye terűletét érintve fekszik, s egy község sincs a partja • mellett, melyik megye, vagy melyik község érdekeltsége tegye meg a kezdeményezést hiszen addig, még legalább a folyók medrében a víz akadálytalan lefolyásának biztosítása állami feladatot képezett, különösen kell, hogy képezze egy ilyen elpusztult vidéken. A nép kénytelen Amerikába menni. Nemrég egy kérvényt adtam be a t. minister úrnak, hogy segítsen ezen a helyzeten, mert láttam, hogy a vízmedenezévé vált birtokok mindennap hogyan adódnak el, és megveszik azok, kik szerencsésebbek lesznek a szabályozást valamikor megérni. De a nép, az a lelkes magyarság, mely törhetetlenfíl állotta meg positioját nehéz viszonyok között, az elpusztul. (Élénk felkiáltások bal felöl. Igaz ! Ügy van!) Ezért adtam be azt a kérvényt, hogy mód nyújtassék nekik elpusztult birtokaik helyett más kincstári birtokok beszerzése, mert én azt hiszem, hogy ezeket még vissza lehet tartani, ha kellő segítségben részesülnek. Fölhívom ennélfogva a nagyon t. minister úr figyelmét arra, hogy méltóztassék a Latoreza-folyó medrét megvizsgálni, és pedig nem olyankor, mikor nagy víz van, s nem akkor, mikor erre alkalmatlan az idő, de a legalkalmasabb időben. Méltóztassék, továbbá megosztani a folyammérnöki hivatalok hatáskörét, és meghatározni, hogy tulajdonképea melyiknek felügyelete alá tartozzék, és mint mondáin, négy vármegye határát képezze. A községek pedig távol fekszenek a partjától, minél fogva a felügyelet teljes hiánya forog fenn. Méltóztassék a folyam-felvigyázókat egygyel szaporítani, legyen, ki a hatóság figyelmét a szükséges teendőkre felhívja. Felhívom továbbá a t. minister úr figyelmét arra, hogy Latoreza egyik mellékfolyójánál, Sztárának torkolatát méltóztassék kibővíteni, mert maholnap ott állunk, hogy legalább is 20.000 holdat teljesen el fog- borítani, mert lefolyása, semmikép sincs biztosítva. Ezeket voltam bátor a t. ház és a t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház! Ismerve a t. ház hangulatát, egyszerűen azon kijelentésre szorítkozhatnám, hogy mint Tolmmegye egyik képviselője, pártolom Perczel Dezső imént benyújtott határozati javaslatát. Annyival is inkább szükséges volna ezt tennem, mert úgy látszik, hogy a ház fáradtsága átszármazott már a t. jegyzői karra is, mert midőn az imént feliratkoztam, azt mondták, megteszik, hogy felírnak szólásra, de nem szívesen. (Derültség.) Hogy röviden felszólalok, annak oka tehát az, hogy a t. földmívelésügyi minister úr, gondolom tegnapelőtt, Busbach Péter t. képviselőtársam interpellatiojára adott feleletében azon kijelentést tette, hogy a baj nem olyan nagy, mint a minőnek azt ő feltűntette, én tehát közvetlen tapasztalás alapján bátor vagyok itt a t. ház előtt kijelenteni, hogy Busbach Péter képviselő úrnak a helyzetről festett képe nemcsak hogy nem túlzott, de talán még visszamarad a valóság mögött. Mert a mint Perczel Dezső t. képviselőtársam az imént felemlítette, Gerjen község nincs többé, elpusztult; a Duna árja elöntötte azt a községet, mely 500 lakóházból állt. Es ha egy virágzó község egyszerre elpusztul a föld színéről, ez mindenesetre oly állapot, mely megérdemli, hogy a kormány figyelmét felhívja. 46-