Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

IÍ0. orsíítgos ttíés Í89&. mftrcílü 2-ÄTI, csütoVtiili8n. 351 szabályozási költséget özet évenkint, mint az a terület, a hol nem is volt, és nem is lesz víz. Mert azt megmondta már annak idején a budai pasa is, hogy csak ott lesz víz, a hol volt, de a hol nem volt, még az sem merte állítani, hogy lesz. (Derültség.) Azért ezen műszaki ártérfej lesztő urakat nagyobb basának és ostornak tekinti a nép a török járomnál. A műszaki ártérfejlesztésből folyólag bátorkodom még egy speciális körülményre felhívni a t. minister úr figyelmét, és ez a közép tiszai ármentesítési társulatnak jelenleg czélbavett eljárása. (Halljuk! Halljuk!) A közép-tiszai társulat szintén hozzányúlt ahhoz a legkényelmesebb és legbiztosabb pénzszerzési módhoz, hogy a tokaji hegyek lábjától az adriai tengerig a mi földet lát, maga előtt, azt a niveau-instrunienium segítségével mind a maga árterének foglalja le, (Derültség.) és a mikor aztán ezt megcselekedte, azt mondja : na most már költsünk derfíre-borúra, van kinek a kontójára költeni, így következett azután a többi; legelőször is sürgette a minister urat, hogy szüntesse meg azt a visgzás állapotot, hogy a Kánság rónái több ártérbe t irtózzanak. Húzza meg a közép Tisza, Alsó-Szabolcs és Berettyó, Kőrös társulat közt a határvonalat, indokolván azzal, hogy micsoda rettentő abnormis és igazságtalan állapot az, hogy ugyanazon területen három tár súlatba tartozzanak ezek a szegény községek. Roppant örültünk annak az állapotnak, hogy most meg vagyunk mentve attól az óriási tehertől, a mely az egyes adófizető polgárokat már az összeroskadásig sújtja. És mi következik? -A nélkül, hogy u műszaki ártérfejlesztésnek a technikai részén kivííl csak egyetlenegy iotta történt volna a nélkül, hogy a hozzájárulás megállapíttassék a Kunság rónáira a közép Tiszai társulat kiveti a maga adóját és Karczag városa arra ébredt fel, hogy eddig három társulathoz fizetett 15.000 frtot, most a közép tiszai tár súlathoz fog fizetni 30.000 frtot. No t. minister úr, én tudom azt, hogy van egy példabeszéd, (Halljuk!) a mely szerint a bírói hatalom ellen cselekedni nem lehet ; de olyat nem tudok, hogy egy társulat önhatalmúlag kivethesse, még a minister úr hozzájárulásával is a törvény ellenére oly kerületekre az adót, a melyek jogérvényesen még az árterületbe hozzájáriíiás tekintetébe bevonva nincsenek; (Úgy van! a szélsőbalon.) mert még az, hogy egy nagy vidéken megállapítjuk a conturját annak a területnek, a mely egy bizonyos vízmagasságnak alatta fekszik, még az nem egyértelmű azzal, hogy a másik órában már ki is vessük a hozzájárulási és az ártérmentesitési költségeket; ott még következnie kell az osztályozásnak következnie kell a hozzájárulási arány megállapításának és ennek keresztül kell menni a rendes fórumon és csak azután lehet ezt az igazságtalan dolgot végre is hajtani. (Úgy van! a szélsőbalon.) A dolog csak odáig ment még, hogy megállapították, mennyi terület az, a mi a Közép-Tiszának a vízszíne alatt fekszik, de arra nézve még semmi néven nevezendő intézkedés nem történt, hogy ezek az árterek telekkönyvbe vétessenek fel, hogy osztályoztassanak és így a hozzájárulási arány megállapíttassék. Nagyon kérem tehát a t. minister urat, méltóztassék a közép-tiszai társulat e szabados eljárásának, e vakmerőségének gátat vetni és azt odakényszeríteni, hogy ép oly tiszteletben tartsa a törvényt, a minő tiszteletben velünk kívánja tartatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ezeken felül van még egy másik nagy baj is, a melyet szintén csak a vízjogi törvény revisioja útján lehet elhárítani vagy enyhíteni. Arviz idején a t. minister úr a vízjogi törvény értelmében egyes veszélyeztetett helyekre ú. n. ministeri biztosokat, kormánybiztosokat küld. így történt ez 1848-ban is a Tisza vidékén; és miután kormánybiztost és ministeri biztost kapni nagyon könnyű, minden nagyobb befolyású érdekelt feljött Budapestre s választott magának egy alkalmas kormánybiztost és azt le is vitte magával. Mikor aztán a nagy vidék el volt árasztva kormánybiztossal, akkor hozzáfogtak a kormánybiztosok a védekezéshez. Az egyik kormánybiztos azt mondta: A vízjogi törvény szerint a viz természetes lefolyását nem lehet megakadályozni, tehát a gátakat le kell vágni, hadd menjen a viz arra, a merre akar, mert az ő osztályának az ál! érdekében, hogy onnan elmenjen. Előtte volt egy kormánybiztos, a ki ugyanarra a vizre vonatkozólag ugyanazon a helyen azt monda: ennek a víznek a természetes lefolyása a Tisza medrében van és miután a mederből kijött, megszűnt a természetes lefolyás, a bajt nem lehet engedni, hogy továbbterjedjen, localisalni kell, tehát gátat kell emelni. Tehát az egyik kormánybiztos eresztette, a másik meg felduzzasztottá a vizet, és ebből származott aztán az a körülmény, hogy Dadánál kiöntött a viz, 180.000 holdat el is öntött a kormánybiztosok bábáskodása mellett. Hát, t. ház, az árviz elleni védekezésekre vonatkozólag is precise kell megállapítani azokat a törvényeket, szabályokat, melyek szerint e! kell járni; m rt ha tovább is így marad, akkor valóságos ököljog-uralom fog bekövetkezni egyes vidékeken minden árviz-veszély vagy gátszakadás esetében. Én szintén annak vagyok barátja, hogy a veszély továbbterjedését megengedni nem szabad, csakhogy azt nem a veszély idején kell megállapítani, hogy miképen localisaljuk a bajt,